Igaz Szó, 1972. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 5. szám

MIKÓ IMRE Petőfi a „kedélyesen tarka“ Kolozsváron 1847. október 20-án indult el Petőfi Sándor ifjú feleségével, a tizen­nyolc éves Szendrey Júliával Költőről, és 21-én este érkeztek meg Ko­lozsvárra. „Szeptember végén“ még Költőn voltak, Teleki Sándor kas­télyában. Bizonyára a gróf mesélt nekik Kolozsvárról, hiszen fiatalsá­gát itt töltötte; Táncsics Mihályt fogadták melléje nevelőnek. Október végén Biasini gyorsfogatán robogtak be a kincses városba, Szamosfalva felől. A város akkor a Külmagyar és Külközép, a mai Lenin sugárút és a Budai Nagy Antal utca végénél kezdődött. Szamosfalvától odáig csak elszórtan voltak hóstáti házak. A mai igazságügyi palota helyén egy kis sárga fogadó húzódott meg s a téren egyetlen nagyobb épület volt, a Szent György kaszárnya. A teret, ahol most a színház áll — állat- és szénavásártérnek használták, de — szerencsére — a gyér olajlámpák miatt, az ott felgyűlt szemetet alig lehetett látni. A Magyar utcán, a mai Lenin sugárúton jöhettek fel, a Magyar kapu alatt hajtottak át. Na­gyon valószínű, hogy a kocsis­­a fáradt lovakkal nem ment ki a piac­térre, a mai Szabadság térre, hanem a Bethlen bástya felé vitte utasait, a város akkori legelőkelőbb, mindössze pár éve megnyílt szállodájába, a Biasini vendégfogadóba. A Kül-Torda utca, a mai Petőfi Sándor utca, amelyen idejutottak, 1847-ben alig néhány házból állott. A jobb soron álltak az egykori várárok töltésére épült lakóházak, bal oldalán üres telkek tátongtak, mögöttük a Házsongárdi temető. Így rekonstruálja Petőfi útját Kelemen Lajos Körséta Petőfi oldalán a száz év előtti Ko­lozsváron című cikkében (Világosság, 1946. július 29), amikor egy évfor­duló kapcsán megkérdezték. Kétszer is említettük már a Gaetano Biasini nevét. Fogalom volt ez a régi Kolozsváron. A derék olasz vívómester, miután házasság és telekvásárlás útján „a városi hűtős polgárok közé bevezetett“, Bölöni Farkas Sándor biztatására vendégfogadót nyitott a várfalon kívül, a Torda kapuval és a Lyceum kőnyomó intézetével szemben, a Kül-Torda, ma Pe­tőfi Sándor utcában. A földszintet vendéglőnek, az emeletet szállónak rendezte be, a ház elé fákat ültetett és kerítést emelt, hogy a városiak megismerhessék „a kávéházi szórakozás kellemességeit“. A vendégeket saját gyorsfogatán szállította Bukarest és Budapest felé. A fiatal pár „Biasinin“ érkezett a „Biasiniba“. Költők érkezéséről akkor nem számolt be a napisajtó, indulásáról még kevésbé, így aztán a Méhes Sámuel szerkesztésében megjelenő Er- Dávid Gyula és Mikó Imre Petőfi Erdélyben című könyvéből.

Next