Ikarus, 1962 (6. évfolyam, 44-45. szám)

1962-11-01 / 44. szám

1962. NOVEMBER 1. Munkabrigádok a gyegen Október elején a gyártóesz­köz gazdálkodási osztály dol­gozói megalakították a „Va­sas”­, „Dózsa György”, „Ma­karenko”, „Törekvés" és a „Győzelem" munkabrigádokat. A brigádok megszervezésében sokat segítettek Csóka Sándor és ifj. Kolompár Lajos elvtár­sak a szakszervezet és a párt­­alapszerv termelésfelelősei is, azzal a céllal, hogy a gyártó­­eszköz gazdálkodási osztály sokrétű és nagy jelentőségű munkáját még eredményeseb­bé tegyék. A vállalkozásuk reális lehetőségét mér első fel­ajánlásaik is bizonyítják. • Így például a „Dózsa György”-brigád tagjai többek között vállalták, hogy decem­ber 31-ig az üzem területén elfekvő, udvaron gondozatla­nul heverő gyártóeszközöket összeszedik, s vagy leselejte­zik, vagy megfelelően rend­szerezve tárolják. A használatban levő szám nélküli gyártóeszközöket tí­pusjelzéssel és rajzszámmal látják el. A ,,Győzelem”-bri­­gád megígérte, hogy december nyilvántartást készít elő. Sorolhatnánk még a brigá­dok többi vállalását is, de ez­zel a kis tudósítással csak azt szeretnénk bizonyítani, hogy a nem közvetlenül produktív munkák területén is lehet kö­zösségi munkával fokozni az eredményeket, tenniakarással még jobban dolgozni. Ha a most alakult brigádok vállalá­saikat teljesítik — közvetve ugyan, de mégis —, hatéko­nyan segítik az üzem termelő munkáját. JOGOSAN PANASZKODNAK A DOLGOZÓK Azt nem mondhatnánk, hogy meg kell „kapaszkodni” a csö­ves műhelyben, de tény, hogy a huzatot megérzi az ember. Különösen ilyenkor ősz dere­kán, amikor hidegebb szelek fújnak. A hangár tetején ugyanis két nagy ablakrész üresen tátong, többször kérték már megcsinálását a műhely­ben, a helyzet nem változott. Szinte egyidőben emeltek szót az ellen is, hogy — bár köszönet és dicséret azért az üzem vezetőségének, hogy gon­doskodott a műhely kimeszelé­séről, de az már kikerülte fi­­figyelmüket, hogy e munka során bemeszelt ablakokat megtisztítsák, így aztán min­dig sötét, borongás a műhely. Igaz ez a kérdés nem a mű­hellyel kapcsolatos, de itt hív­ták fel munkatársaink figyel­mét a problémákra, ezért itt mondjuk el. Mivel előfordul, hogy későn érkezik a tej az üzembe, a bü­fé nem tud időben kávét ké­szíteni, így a dolgozók 6 óra előtt nem juthatnak rendszere­sen a megszokott reggeli ita­lukhoz. A kérdést elsősorban ezért kell megoldani, de azért is, mert ilyen esetben munka­idő alatt kénytelenek a dolgo­zók a büfébe járni, ami kiesést okoz a munkában. (turbék) — Még egyet — intett a pincérnek. Ez már jobban esett. Kellemes meleg áradt szét ben­ne, feje elnehezedett, de már jött is a har­madik pohár. — Hajtsd ki, vagy még mindig orrolsz? — bökte meg a poharát Miklós. Aztán magasra emelte a magáét — haverok vagyunk, vagy nem? Újra kiitták a rumot, a sört is. Jancsi las­san úgy érezte, a szétáradó melegséggel együtt oszlik előbbi haragja. Jó srácok azért ezek, talán egy kicsit szókimondóbbak. És már ő is feloldódott ebben a langyos füst- és szeszgőzben, mely beborította őket. Hogy aztán mi történt, arra sem másnap, sem most már nem emlékszik. Annyira csu­pán, hogy a következő nap délben ruhástól ébredt. A nap állásából következtetett arra, hogy Feri a gyárban már a műszak végére jár. Mintha hideg vízzel öntötték volna le, teljesen kijózanodott, hogyan számol el nap­jával odabenn. Az ajtó ekkor sarkig tárult, anyja lépett be. Arcán inkább szomorúság látszott mint harag. — A fizetésed... mind elittátok? Önkéntelenül belső zsebébe nyúlt, de kezét üresen húzta ki belőle. Felugrott, végig ta­pogatta a zsebeit. Egy használt zsebkendő a szekrénye kulcsa, meg két régi villamosjegy volt minden. Mozdulatlanul meredt az ablak irányába aztán lezökkent az ágyra, émelygés fogta el! Elvesztette, vagy ellopták? Anyjára nézett, széttárta a kezét, aztán a térdére ejtette. — Nem tudom. Ez napokig nem ha­gyta nyugodni. Szerette volna tudni a valóságot, mégis szinte lopa­kodva ment délutánonként a két italbolt, az Osgyán és a Lokomotív előtt. Szégyelte volna nekik szegezni a kérdést: ti voltatok? De most a haverok sem siettek a találkozással. Szinte kerülték őt, s ez, ha nem is min­dent, de annyit bebizonyított Jancsinak, hogy nem érdemes barátkozni velük. Ennek már több mint egy hónapja. ★ A szoba teljesen megvilágosodott, Feri han­gos ásítással ébredt. — Mi az, nem tudsz aludni? — nézett bátyjára, aki éppen akkor nyomta el a ci­garettacsikket. — Korán reggel rontod itt a levegőt. Ez az utolsó mondat szíven ütötte Jancsit, úgy érezte öccse önkéntelenül ráhifpázott a valóságra. Mert mit is csinált eddig, amiben családjának, környezetének öröme telt volna. Éva elhagyta és Imre bácsi is, akivel évek óta együtt dolgozik a gyárban olyan furcsán néz néha rá, mint aki azt akarja mondani: minek rontod itt a levegőt, igaz, tanácsokat is adnak, és sokan nyújtanak felé segítő­kezet. A KISZ intézte el —­ pedig még nem is KISZ-tag —, hogy szeptemberben, szakítva a régi társasággal, elvégezze a hetedik osz­tályt. Az éjjeli szekrényen levő történelemköny­vért nyúlt. Mióta újra elkezdte a tanulást kedvenc tantárgya lett. — Mi az, tanulsz? — kérdezte öccse, s fel­könyökölt az ágyban. — Aludj, korai még — mondta Jancsi szinte haragosan — különben is ma vasár­nap van. — Annál korábban kelek — mondta Feri, és kiugrott az ágyból . Megígértem Icának, hogy elmegyünk a matinéra. Valami csudajó film megy. Jancsi dühösen csapta le a történelem­­könyvét. Nem hagyja, hogy ez a taknyos, ez a három évvel fiatalabb megelőzze. Moziba járjon, szórakozzon, míg ő itthon emészti magát. Dühösen öltözni kezdett­, hát olyan gyenge legény ő, aki egykönnyen kihagyja csúszni lába alól a talajt? Mielőtt elment otthonról, anyjának csak annyit kiáltott ki a konyhába: — Átmegyek Lőrincre, visszahozom Évád. Ebédre már ötnek terítsen. Wimmer Valéria IKARUS Megoldották a hűtőüzem takarítónőinek panaszát A hűtőüzem takarítónői pa­naszkodtak, hogy nem kapnak felmosó rongyot. Ők ugyanis nem tartoznak a Szepesi­­csoporthoz, s ezért a festék­raktárban nem adnak ki részükre tisztítószereket, mi­vel azt az üzem negyedéven­ként megkapja. Ezek között azonban nem szerepel fel­mosó ruha. A hűtőüzem vezetője, Kus­­nyár István elvtárs közölte, hogy a felmosó rongy és a takarító eszköz kérdése meg­oldódott. A termelési könyve­lés utasítást adott Szepesi elv­társnak, hogy a hűtőüzem takarító eszköz szükségletét elégítse ki, függetlenül attól, hogy ők a hűtőüzem állomá­nyába tartoznak. AEC Reliance autóbuszalváz A neves angol gyár legújabb készítménye, egyenes alváz konstruk­ció, amely padló alatti motorelhelyezéssel és padlószint alatt vezetett meghajtással készül. A gumiméreteknél az x-jelzés arra utal, hogy acélsodronybetétes gumiabroncsokról van szó. A motor hathengeres, közvetlen befecskendezésű, fekvő Diesel­motor, 9,6 literes űrtartalommal, 2000 f/p-nél 153 lóerőt ad, 6 sebessé­­ges , hátramentes sebességváltójának utolsó fokozata gyorsító át-­­ tétel. Nyomó légfék, mechanikus kézifék, teleszkóp csillapítású fél­­elliatikus rugózás. A coli-méretek átszámítása mm-re: 34,75"­­= 890 mm, 35,25" = 900, 71,625" = 1820, 80,375" = 2040, 80,625" · 2050, 94125" = 2390, 119" = 3030, 223" = 5660, 422,375" = 10 730 mm. NEM MIND ARANY A képen látható egyajtós, vezető-kiszolgálásos városi autóbusz az egyik legrégibb angol autóbusztársaság egyik legújabb járműve. Mint látjuk, a hétköznapi használatra nem a szépséget tartják elsősorban fontosnak. A társaság Leyland, AEC és GUY típusú autóbuszokat használ és részt vesz a felépítmények tervezésében. A bemutatott autó­busz automataváltóval rendelkezik. ­ Kooperációs elcsúszások, pontatlan bizonylatok akadályozzák a termelést (Folytatás az 1. oldalról.) rács anyagának ügye is, ame­lyet a régi rajzok szerint gyár­tottak le, nem pedig a szovjet szériánál már beszerelt és ki­adott darabjegyzék és minta szerint. Hasonló esetek — ha nem is az említett anyagokkal — szé­riánként ismétlődnek és ezek­nek kiköszöbölése mindannyi­unk feladata. Sajnos, a gondokat növeli még az is, hogy az anyag összesítő minőségi és mennyiségi tekintetben el­tér a gyártási leírásoktól. A vonalon levő 066-os típusú kocsik összesítője pedig hiányos. A kereskedelmi anyagoknál méretkülönb­séggel írják elő az alkat­ví­zeket. A hibás összesítő ír­ott­a műhelyek anyag­utalványt még nem kap­tak. A hiány pótlását kü­lön kell kérni, hogy a je­lentkező lemaradást meg­szüntethessék. Ez termé­szetesen többletmunkát és túlórát emészt fel. Körül­tekintőbb munkával bizo­nyára ez is elkerülhető lett volna és az sem fordult volna elő, hogy a K—610- es oszloptalphoz felületke­zett anyag helyett nyers alumíniumöntvényt írjanak elő a szereléshez. A rajzok és a darab jegyzékek hiányosságai is kárt okoznak. A technológiák mint tudjuk a műveletterveket ennek alapján készítik el és ha később kap­ják meg a dokumentációt, ak­kor az üzemeket hátráltatják. A termelésgátló tényezők közé tartoznak a szerszámké­szítés hibái is. Nem szabadna előfordulni annak sem, hogy a nagy költséggel készült szer­szám a felhasználandó anyag negatívját adja. Pe­dig akármennyire hihe­tetlen, ez történt a lábszel­­lőző-fedél gyártásánál. A vállalat intézkedési tervé­nek értelmében­­ ügyelni kell arra, hogy a lehető legegysze­rűbb és leggazdaságosabb szer­számokat készíttessenek egy­­egy munkadarab legyártásá­hoz. Ne forduljon elő olyan eset, mint a K—1137-es rajzszámú anyag esetében, melynek megmunkálására négy szerszámot és egy be­tétet állítottak elő, bár egyszerűbb megoldás is ta­lálható. Ennek a sok szer­számnak az alkalmazása bonyoldalmas és jelentős részt köt le az excenter­­műhely kapacitásából. Befejezésül foglalkoznunk kell a kereskedelmi anyagok hiányos raktári készletével is, mely nem felel meg a házi szabványoknak. Ki a felelős például azért, hogy a forgá­csolóműhely nem rendelkezik az előírt anyagokkal. Húzott­­cső helyett csak hengerelt van. Emiatt sok a selejt. Nincsen 35 X 3-as méretű cső repülőülések sem a szerkezeti hüvelyhez. Meg­felelő méretet 35 X 5-ből fúrnak. A K—1052—102. számú lengéscsillapító elő­írás szerint 60 X 5-ös hú­­zottcsőből kerül legyártás­ra. Raktáron azonban ilyen anyag nem található, emiatt kénytelenek 60-as tömör anyagból fúrni. He­lyes ez? Aligha, mert ezek a megoldások feleslegesen sok munkaerőt kötnek le. Komoly feladatok előtt áll üzemünk és hű tőmondatok­ban is, de úgy érezzük, el kel­lett mondani, mert meg kell oldanunk ezeket a problémá­kat — a 66-os szériát is — ah­hoz, hogy biztosítani tudjuk a népgazdaságnak fejlesztése te­rén reánk háruló feladatok megvalósítását. * Szerkesztőségi megjegyzés: Tóth Gábor elvtárs, az anyag­gazdálkodási osztály dolgozója közölte, hogy 35 X 3-as mele­gen hengerelt varratnélküli­­ acélcsőből 3190 folyóméter­­ van raktáron. A 60 X 50-es húzottcsövet azelőtt nem hasz­nálták, a három héttel ezelőtt beérkezett igények alapján anyaggazdálkodásunk megren­delte, amit a kooperáló cég 1963 második negyedében fog leszállítani. Meg kívánjuk je­gyezni még azt is, hogy a 35 X 3-as cső, amely utóbbi napokban valóban a műhely­hez került már, ugyancsak nem pontos belméretű, s ezért fúrni kell. 3 Lassan halad az elfekvő anyagok felszámolása KGM-utasítás határozta­­ meg, hogy üzemünkben mit kell elfekvő (immobil) és nem keresett (inkurrens) anyagnak tekinteni. Az elfekvő anyagok jellem­zői, hogy először: — vagy meghaladják a maximális készletnormát, ki­véve, ha előszállításból vagy termelés átütemezéséből ered­nek és fél éven belül felhasz­nálásra kerülnek; másodszor: 6 vagy pedig 6 hónap óta nincs belőlük felhasználás és a vállalati ter­vek szerint 6 hónapon belül nem is lesz. Nem keresett anyagok alatt pedig a sehol nem értékesít­hető, korszerűtlen alkatrésze­ket kell értenünk. A fentiek figyelembe vételével anyaggazdálkodási osztályunk az év elején felmérte a külön­böző raktárakban elfekvő anya­gokat. Ezekről részletes listákat sokszorosított le, majd e jegy­zékeket a gyáron belül a fő­osztályvezetőkhöz, üzemveze­tőkhöz és technológusaikhoz juttatta el a gondos felhasz­nálásra való ösztönzés érdeké­ben. Gyáron kívül pedig mind­azon vállalatokhoz, me­lyekről feltételezhető volt, hogy a listában szereplő anyagokra esetleg szük­ségük lehet. Az értékesítési munka további segítése érdekében két anyag­eladót munkába állított válla­latunk. Arra pedig, hogy van mit tenniök, ezeknek az elv­társaknak az alábbiak adják meg a választ. Az év elejei immobil­­inkurrens anyagfeltárás értéke 4 millió 330 ezer forint volt, melynek pénz­ügyi fedezésére az MNB 3 százalékos kamatú hitelt bo­csátott rendelkezésünkre. Egyben feladatunkká tette, hogy az elfekvő anyagokat — akár felhasználás, akár eladás útján — az év végéig teljesen építsük le. A megtett intézkedések ellenére is ez a felszámo­lás a szükséges mértéknél lassabban halad. A gyáron belüli felhaszná­lások és az eladások révén az első fél év alatt mindössze 1 millió forinttal csökkent az elfekvő anyagok értéke , de október elején még mindig 3 millió 102 ezer forint értékű volt. Ebből immobil: 495 ezer forint, inkurrens: 2 millió 607 ezer forint érték. Pedig az év végére teljes felszámolást célzó gazdálkodási tervünk ütemezése szerint október ele­jén már csak 1 millió 720 ezer forint értékű elfekvő anyagunk lehetett volna. A második félévtől az MNB már 6 százalékos kamatú hi­tellel terhelt meg bennünket elfekvő anyagaink miatt. A leépítési ütemezésen felül meg­maradtakat pedig jelenleg már 9 százalékos büntető jellegű kamatú hitellel fedezi. Fennáll tehát a veszély, hogy a jövőben ez a száza­lékszám emelkedik, s ez kedvezőtlenül érintheti üzemünk gazdasági ered­ményeit. A szóbanforgó készletek le­építésének nehézségei ismer­tek. A listában szereplő anya­gokból sok a „divatja múlt”, amit sem mi, sem más válla­lat nem tud már használni. Továbbá sok olyan speciálisan autóbuszgyártási anyagot talá­lunk köztük, amelyek általá­ban nem keltenek érdeklődést a vállalatoknál. Mindezek ellenére a még hátralevő 2 hónap alatt meg kell oldanunk teljes felszámolásukat. Véleményünk szerint e feladat megvalósításához három úton juthatunk el. Először: a gyáron belül min­den érdekelthez eljuttatott el­fekvő anyaglistákat ismételten át kell vizsgálni, lehetne-e az ezekben szereplő anyagokból felhasználni a fogyó anyagaik helyett. Felhasználásukat pedig a vállalat értékük 0,5 százalé­kával jutalmazza! Másodszor: az illetékes anyaggazdálkodóknak és az inkurrens­ immobil anyag el­adóknak fokozniuk kell ilyen irányú tevékenységüket. Harmadszor: elő kell készíte­ni a semmi módon fel nem használható és el nem adható anyagok kiselejtezését. E. Z. A szakszervezeti újítási bi­zottság tagjai október 21-én jól sikerült jutalomkirándulá­son vettek részt. A ragyogó őszi vasárnapon Dobogókőn a táj szépségében gyönyörköd­tek, Esztergomban és Viseg­­rádon pedig a történelmi ne­vezetességű műemlékeket te­kintették meg. Október 22-én, hétfőn 9 csoportban, mintegy nyolcvan hallgató részvételével meg­kezdődött a szakszervezeti alapfokú politikai iskolák elő­adássorozata. Az előadók első alkalommal a szakszervezeti mozgalom történetét és szere­pét ismertették.

Next