Ikarus, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-09 / 1. szám
1964. JAVUÁR 9. Szilveszter délelőttjén Szilveszter reggele van. A 8. év utolsó napja ez. A városra ráült a téli, hideg köd. December 31. munkaszüneti nap. Az emberek ilyenkor hosszabb időt engednek a pihenésnek, mert mozgalmas éjszaka előtt állnak. A máskor örökké nyüzsgő gyár környéke most csendes és képtelen. Egy-egy ablakból parányi fény szűrődik és a kazánház öblös kéményén gyenge csíkban száll az égre a fekete füst. Gyárszem- tére indulunk. Azokat keressük, akik ezen a napom sem hagyják el a gyárat. Dolgoznak, hogy az ünnep után ne legyen fennakadás a folyamatos termelésben. A kazánháziban dolgoznak a hatalmas kemencék. A csillék szállítják a szenet. A Licii-brigád tagjai táplálják a tüzet — A kazánház állandóan üzemel — mondja Licsi József brigádvezető. — Vigyáznunk kell, hogy a csövek be nem fagyjanak. — Meddig dolgoznak? — kérdezzük. — Reggel hatkor kezdtük és délután kettőkor fejezzük be a munkát. Utána, hazamegyünk és készülünk a szilveszteri szórakozásra. — Maga mit csinál? — Otthon töltöm az ünnepet a családdal. Televíziót nézünk és borozhatunk. Közben belekapcsolódik beszélgetésünkbe Háromsitz Mihály és Tenkes Lajos bácsi is. Mindegyikük elmondja hol tölti a szilvesztert, mit szeretne az új esztendőben. Aztán elbúcsúzunk a fűtőktől, hogy másokkal is találkozzunk. A segédüzem mindig zajos termeit járjuk. A gépek most pihennek, s olyannak tűnnek, mint a partracsúszott fókák, akik kipihenik az úszás fáradalmait. A gépek is így pihennek. Hogy aztán 1964-ben, még nagyobb ütemben folytassák munkájukat. A szerszámgyártás műhelyében kékes fényt ont a hegesztőpisztoly. Hangos utasítások röpködnek a levegőben. A 621-es műhely dolgozói Schmidt Nándor vezetésével a háromtonnás daru sínpályáját cserélik ki. — A munkát tegnapelőtt kezdtük és valószínűleg ma délután befejezzük — mondja Schmidt elvtárs. — Ilyenkor tudunk csak dolgozni, amikor nem zavar senki. Megszoktuk már az ünnepnapi munkákat. Fityus Jóska, Horváth Árpád vagy Baldovszki Gyula ebben a hónapban már az ötödik ünnepnapot tölti a gyárban. — Túlórapénzt kapnak? — Igen. Teljes vasárnapi túlórapótlékot kapunk, de az hamar elmegy, mert ma munka után egy kis előszilvesz-r tért tartunk a fiúkkal. — Nagy nevetés fogadja Schmidt Nándor szavait. A munkatársak jókedvűen helyeselnek, aztán megfeszül a vaslánc, nyikordul egyet a csigasor és a darusín lassan elhagyja a földet Dienes Dezső bácsival a nagy transzformátorházban találkoztunk. Úgy ült a teremben levő asztalnál, mint műszerfalú birodalmának uralkodója. Pedig megosztott hatalom az övé, hiszen részt kér belőle Sebestyén Imre és Deák Imre is. Csakhogy ők most szabadnaposok, az öreg Dienes pedig az ügyeletes. — Karácsonykor is én voltam benn — mondja és megigazítja szemüvegjét. — Üzembiztonsági szempontból szükséges, hogy bent legyen az ügyeletes szerelő, egy elektromos szakember. Megszoktam, mert már máskor is csináltam. — Mit kíván Dienes bácsi az új évben— kérdezzük tőle. — Egy magamfajta idősebb embernek az egészség és a béke a legfőbb ajándék. Nos, reméljük, hogy 1964 nem fog fukarkodni Dienes bácsi kívánságainak teljesítésével. A meleg trafóházból kilépve megcsapott a friss decemberi levegő. Kifelé menet, a gyár kapujában találkoztunk Holes János és Molnár Ferenc iparőrökkel. Riportunkból ők sem maradhatnak ki. Hiszen a gyár védelme, vagyonának őrzése mindennapos feladat. A szilveszter őket is munkahelyükön találja és a szórakozásban is mértéktartónak kell lenni, mert az igaz ugyan, hogy családi, baráti körben ünnepüik az új év beköszöntését, de holnap már vár a munka, 1964 első szolgálata. Dél van. Az emberek ebédhez készülődnek, vagy végsőt igazítanak ünneplő ruhájukon. A távolodó 44-es ablakából utolsó pillantást vetünk a csendes, mozdulatlan gyárra. Szöveg Mólát Fotó: Wéber — Hogy ég a szén? A trafóház ügyeletese. Egy kis cigraretta-szünet a gyár kapujában. MŰSZAKI FIGYELŐ Az októberi folyóiratokban olvashatjuk A „Kraftfahrzeugtechnik” a Jármű motortól független fűtési lehetőségeket ismerteti, melyet az utóbbi hosszú és hideg tél tesz szükségessé. A cikk részletesen megtárgyalja a kis- és középnagyságú járművekbe szerelhető fűtőberendezéseket, többek között az Eberspacher és a Sirocco-benzinüzemű fűtőkészülékeket. A „Blech” című folyóirat 10. számában érdekes cikket közöl az automatikus hegesztés a Ford műveknél címmel. A karosszéria részek újfajta gyártásmódját vezették be e nyugat-német cégnél. A személygépkocsikhoz középső ajtó oszlopot készítenek, amely szériagyártásnál a hegesztési folyamat automatizálásának érdekes példáját bizonyítja. A „Britis Plastics” három nagy angliai céget mutat be amelyik immár tizedik éve alkalmaz autóbuszainál mái anyagot. A Bela Vega távolsági autóbusz mellső fala és teteje műanyag. A Plaxton cég, a mellső borító lemezt, a Harrington cégnél pedig az ajtókat gyártják erősített műanyaglemezből. Az „Automobil Industrie” cikkírója a különböző járművek által okozott rázkódás sok hatását vizsgálja az emberi szervezetre. Főleg tehergépkocsik ülésén végeztek lengéstechnikai kimutatásokat. Ezek azt bizonyítják, hogy a szervezet eléggé károsan reagál a fellépő erőkre, így a cikk arra is rámutat, milyen lehetőségek nyílnak a rázás csökkentésére. IKARUS 9 A jobb együttműködés nevében Milyen következményekkel járhat a feledékenység A 66-osok egy része már a busz K-be érkezett. Elcsitultak azok a gondok is, melyek a gyártást az első napokban kísérték. Mégis, tanulság kedvéért idézzük fel azokat az emlékeket, melyek november végén és december elején oly sok bosszúságot okoztak a vá ,zas és lemezes üzemben. A műhelyben vették észre a hibát, amikor hozzávetőlegesen 15—20 kocsit már le- gyártottak, hogy kifelejtették a vezetőajtó pántos oszlopból és a mellövből a kábellevezető lyukakat. Sója elvtárs, a busz II. technológia dolgozója idegesen összeráncolt homlokkal méregette a gyártási rajzot: vajon ott még megvolt-e? Az üzem tiltakozott, ők rajz szerint gyártottak. Aztán a technikus is észrevette, hogy itt bizony a szerkesztés követte el a hibát. Azonnal felkereste Pongrácz József elvtársat. — Gyorsan rajzold át az alkatrészeket, mert itt bizony hibáztál. A szerkesztő, aki néhány héttel ezelőtt rajzolta át a vázas üzem kérésére a 66-os típusú autóbusz elejének egyes részeit, bosszúsan bólintott. .. — Csakugyan kihagytam . .. Az elismerés után — amelydicséretére válik — azonnal papírt és ceruzát ragadott, gyorsan nekilátott, hogy újra rajzolja a hibás részeket. December 3-án került a műhelybe a javított raja, ekkor azonban már 8 napja ment a gyártás, naponta négy kocsit adtak át a lemezesnek. A vázas műhelyben ettől a pillanattól kezdve megsokszorozódott a Zalka Máté-brigád munkája. Ők végezték el a kábelvezetékek helyeinek kivágását. Feladatuk sok gondosságot kíván, hiszen a „sorsa” — ha nem ügyelnek a vágás szélére — felsértheti a kábelkötegeket. Ha e gondok ma máig nem is bosszantják a vázas műhely dolgozóit, a példa tanulsága azért megmarad. Tudjuk, hogy kocsijaink elektromos munkálataival a szerkesztésen elég kevesen foglalkoznak a szükséghez képest és ráadásul azoknak sem csak ez a feladatuk. Mégsem szabad másodrendű fontossággal kezelni e kérdést, miért Sója elvtárs tette érdeklődésünkkor. A fentiek mellett, úgy véljük, szólni kell a busz a technológia felelősségéről is. Mint mondották, az ízelt kocsik foglalták le minden percüket, s így nem jutott idejük arra, hogy a széria első darabját átvizsgálják. Ezt a védekezést, bármennyire valós is, nem szabad elfogadnunk. Min■den gyártmányunk egyformán kedves nekünk, hiszen a világpiacon ugyanazzal a mércével mérik a 66-ost is, mint majd a 180-ast. Yi. V. A gyár melletti úton az egyik profil alkalmával készült legújabb felvételünk a ISO-as ízelt autóbuszról. E kocsik azóta már hosszabb távolságot is megtettek, a vizsgáztatás után rövidesen a forgalomba kerülnek. Tartóssági próba autóbusszal A francia Berliet autóbusz- gyár Randonnée típusú város-közi autóbusza 200 000 kilométeres próbautat tett meg egy régi autóverseny-pályán. . Az elért átlagsebesség 185,8 km/óra volt. A pálya körülbelül 35 évvel ezelőtt élsült, ma már rossz állapotú betonpálya volt, körülbelül 2 kilométer hosszú egyenes szakaszokkal,s 30 éve nem javították. A próba 98 nap alatt zajlott le. A tiszta menetidő átlagsebessége 87.6 km.ósa volt, az előbbi átlagsebességhez képest mutatkozó különbözet üzem- és kenőanyagtöltési, ellenőrzési és karbantartási, abroncsellenőrzési és csereidőkből adódik. A próba alatt a 150 LE-s motorral felszerelt busz körülbelül 21 liter/100 km fogyasztással futott. A próbát a busz különösebb hiba nélkül lefutotta, a tapasztalatok szer Iránt a külső zajszint nem váletozott, a belső zajszint kissé emelkedett (a karosszéria szétrázódásának következménye), a sebességváltás a kopások miatt könnyebbé vált. Az új üzemi biztosítási rendszerrel január 1-től egységesítették az üzemi biztosítási rendszert. Az új biztosítási fajtában az életbiztosítás és a balesetbiztosítás egybekapcsolódik. A csoportos élet- és balesetbiztosítás díjait és szolgáltatásait a biztosított életkorától és beosztásától függetlenül fogják ezután megállapítani. A biztosított üzemi dolgozók csoportjának tagjai a jóváhagyott egységes alapszabály szerint maguk választotta intéző bizottság irányításával szociális segélyhez is juthatnak. Ehhez az Állami Biztosító nyújt pénzügyi fedezetet tagdíj ,visszatérítés formájában. A csoportos élet- és balesetbiztosításnak négy díjváltozata van: havi: 15—20—25 és 16 forint. Ennek megfelelően alakul a különböző szolgáltatások összege. A magasabb tagdíj egyben magasabb segélyösszegre jogosít, így például aktív korban bekövetkezett halál esetén 10 000—15 009 —20 000 vagy 25 000 forint segélyt kap a család. A biztosított házastársa halála esetén is részesül temetkezési segélyben. Három lap a brigád naplójából Kinn, a gyárudvarom pajkosan ugrálnak a szél hátán a hulló hópelyhek. Idebenn, az üzemvezetői irodában kellemes meleget áraszt a radiátor... A fehérvári forgácsolóban a November 7 brigád 1962 januárjában alakult, amikor határozta el a-.szocialista cím megszerzését. A nyolctagú esztergályosbrigád becsülettel helytállt a mozgalomban, s a közelmúltban megkapta a szocialista brigád cím viselésére jogosító oklevelet. De átadom a szót Bierbaum Andrásnak ... Még tavaly történt, hogy a brigád egyik tagja, Horváth Antal házépítésbe fogott. Mint fiatal házasok, a feleség szüleinél kaptak ideiglenesen otthont, azonban egyre inkább szükségét érezték a saját lakásnak. — Már épült is kis ház a Homoksoron, amikor brigádunk úgy határozott, hogy segít Horváthéknak, közös erővel előbb elkészül az új és saját hajlék A megbeszélést tett követte, s egyszer csak néhányan megjelentünk Horváthéknál Ki a téglát, ki a követ hordta, ilyen építkezésnél bőven akadt munka mindenki részére. Több alkalommal eljátogattunk így a homoksori kis házhoz, és bizony meggyorsult az építkezés újabb teher nélkül. Mire eljött az ősz, állt már az új ház, s munkatársunk családjával együtt beköltözhetett. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm, s egy kis bagadóestejövetelre is sor került. Jólesett brigáditársunknak a közösség segítése. ★ A következő történet egy rendkívüli termelési feladat megoldásáról szól, és ez is példázza a brigád jó szellemét, egymás segítését. Ez év március 16-án, szombaton történt, hogy értesített bennünket, a főművezető: megérkezett a 200 „ház”-hoz szükséges anyag. Úgy kell dolgozni, hogy 10-án, hétfőn reggel az üzem már szállítani tudja tovább! Bizony, először lehetetlennek látszó munkát véltünk a feladatban: vége a műszaknak, vasárnap jön, de hétfő reggelre legyen kész a 200 alkatrész! Nos, a brigád határozott, íme a bejegyzés a naplóba: „Mivel a munka utalványozott ideje 57 órát tesz ki és mivel a munkát anyagkésés miatt csak 19.00 órakor tudjuk elkezdeni, vállaljuk, hogy a brigád három tagja, Horváth Antal, Lenes Ferenc, Kalauz József szombaton éjszaka, illetve vasárnap délelőtt a munkát selejtmentesen elvégzi”. Ők, hárman a délelőtti műszak végén hazamentek. Én és néhányan, akik akkor délutánosok voltunk, későbbre halasztottuk a pihenést, éjfélig dolgoztunk az alkatrészeken. Akkor jöttek vissza Horváthék, s folytatták a munkát egész éjjel, vasárnap délelőtt is, úgy délután három órára készültek el teljesen. Minden úgy történt, ahogy vállaltuk: a 200.házat az üzem hétfőn reggel szállítani tudta. Nem dicsekvésképpen mutatom a brigádnaplót, de ez is benne van: „Önzetlen és szorgalmas munkával segítették a határidő tartását, illetve a vállalati készárut... Üzemvezetői, dicséret illeti a brigád tagjait. Mohoss László üzemvezető”. Hát így teljesítettük e rendkívüli termelési feladatot... Az utolsó történetet talán legfiatalabb tagunk, F. I. esetével kapcsolatban mondanám el. Amikor hozzánk került, mindjárt tapasztaltuk: nincs minden rendben magaviseletében, magatartása nem éppen méltó brigádunk tagjához. Ivott a fiú, aztán gyakran verekedett táncos összejöveteleken, és persze munkahelyén sem volt nagy tisztelettudó. Dolgozni persze tudott, de ez bennünket nem elégített ki. Először egyéni szóval próbálkoztunk nála — eredménytelenül. Aztán az egyik, szokásos szerdai brigádmegbeszélésen komolyan foglalkoztunk vele. úgy látszott, a kis közösségünk előtt már szégyellte a dolgot, javulást ígért. Mi persze nem hagytuk magára. Igazán csak ekkel foglalkoztunk vele. Megértettük fiatalságát, azonban kötelességnek tartottuk a helyes útra vezetni. Magunkkal vittük a moziba, színházba, sikerült elérni, hogy részt vett a Szakma ifjú mestere mozgalomban. Tapasztaltuk a változást, ő is érezte, javát akarja a brigád... összes, egyike volt azoknak, akik gyáregységünktől a Velencei Gépállomáson, mint traktorosok segítették a mezőgazdasági munkákat. Három hétig becsülettel dolgozott ott, s csak jó hírnevet szerzett brigádunknak! ★ Íme, három történet — a brigádvezető szavaival — gyáregységünk forgácsolóüzemében dolgozó November 7 szocialista brigád életéből, múltjából. Nem különös történetek, egyszerűek, talán túl Hétköznapiak is. De így, csokorba szedve, mégis nagyszerűek, félémelőek... Heresznyei Tibor ★