Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 1. szám

1967. JANUÁR 11. FÓRUM: Felkészülés az új mechanizmusra Kérdések és válaszok, vélemények és javaslatok Sokat — bár m­ég mindig nem eleget — olvastunk és hallottunk már az új gazdasági mechanizmusról. Nagyon keveset tudunk azonban arról, hogy nálunk, az Ikarusban miként készülnek 1958-ra, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. Az új gazdasági mechanizmus, az önálló vállalati gaz­dálkodás új, nagyobb követelményeket támaszt és ezeknek megfelelni nem egyeseknek, nem csupán néhány vezetőnek a feladata. A gyár egészének­­ érdeke. Éppen ezért helyes, ha a felkészülés munkájáról, fel­adatairól és problémáiról minél többen tudnak. Szeretnénk ennek érdekében nyilvános vitát indítani. Olyan kérdése­ket fogalmaztunk meg, amelyek válaszai jórészt rávilágíta­nak arra, hogy milyen intézkedések várhatók, s milyen el­gondolások, tervek foglalkoztatják a vezetőket, a dolgozó­kat. Jó lenne, ha kérdéseinkre minél többen válaszolnának, s gondolataikkal, észrevételeikkel, véleményükkel és javas­­lataikk­al elősegítenék ezt a munkát, a felkészülést az új gaz­dasági mechanizmusra. Kérdéseink: " Hogyan készül gyárunk az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésére? a) Mit tart leglényegesebb­nek ebben az előkészítő munkában? b) Milyen intézkedéseket tettek eddig ilyen szellem­ben?" . Az új gazdasági mecha­nizmus előtérbe helyezi a gazdasági szervező munkát. Hogyan jelentkezik ez ná­lunk, milyen intézkedéseket tart szükségesnek ezzel kap­csolatban? A vállalat jelenlegi szervezeti felépítése al­kalmas-e az új mechanizmus körülményei között a felada­tok megoldására? a) Jó-e a műszakiak és az adminisztratívok aránya? Egy mondatban summázva: b) Szükséges-e új szervezet ( a műszaki, adminisztrati­v­és­­ek létrehozása, régiek megszüntetése ? ) Hogyan lehet és kell a műszaki előkészítő mun­ka színvonalát emelni és a ta­pasztalati gyártásról a doku­mentált gyártásra áttérni? ) Miben látja a közgazda­­sági tevékenység jelen­tőségét? Kérdéseinkre elsőnek a pártbizottság termelési felelő­se, Molnár Lajos, az autóbusz II. főosztály vezetője vála­szolt. Az alábbiakban fejtette ki véleményér­­telmű meghatározására, a feladatok részletesebb fel­bontására és nagyobb felősségvállalásra van szükség. Arra gondolok, hogy számos esetben előfordul kapkodásból származó fölösleges munka (lásd ablakzár konstrukció és szerszámozás), többször talál­kozunk egy-egy munka kettő­zött, de egymástól elszakadt végzésével (lásd kapacitásszá­mítás, normaképzés), a köz­ponti és üzemi technológiai munka stb. (lásd a központi és helyi szerszámozást). A műszaki munkának el­sősorban vezetési szinten kell javulnia, fizikai dolgozókra egyaránt áll az a megállapítás, hogy — ha valóban eredményesen akarunk gazdálkodni és nagy célkitűzéseinket meg akarjuk valósítani — „nem elég a lelá­tóról szurkolni, hanem be kell állni a csapatba”. Nem elég a lelátóról szurkolni Az új gazdasági mechaniz­musra való felkészülés válla­latunkra kettős feladatot ró. Először magát a konkrét fel­készülési feladatot, másodszor pedig azt, hogy már az idén meg kell teremtenünk szá­mos olyan feltételt, amely biztosítja a termelés olyan felfutását, hogy 1970-ben va­lóban képes legyen vállala­tunk az évi 7000 darab autó­busz előállítására. E kettős feladat párhuzamos megoldá­sához­ a szükséges tennivalókat a vállalatvezetés nagy­részt tisztázta, vagy éppen most dolgozik ezen a párt­os a társadalmi szervek támogatásával. Ennek jegyében készült az 1967. évi termelési terv, a vál­lalati komplex intézkedési terv­, ilyen szellemben foglal­koznak a termelő erők csopor­tosításával, beleértve a koo­perációs tevékenységet is. Ezt szolgálják az önköltség alaku­lását meghatározó anyag-, müte- és normaóra-ráfordítást szabályozó intézkedések és végül az új gyártmánytípusok és a gyártásfelfutás tervezé­se is. A fentiek megvalósítása már most az eddigieknél na­gyobb, sokszor szokatlan fel­adatot ró minden gazdasági vezetőre, minden dolgozóra. A szervezési feladatok ki­terjednek: a vállalat szerveze­ti felépítésének felülvizsgála­tára és még számos más terü­letre, a minőségellenőrzés át­szervezésére, a bér- és lét­számgazdálkodás decentralizá­lására, a programozás fejlesz­tésére, különös tekintettel az alkatrészgyártásra. Már ebből is világosan látszik, hogy je­lentős szervezeti változtatá­­sokra van szükség. Számottevően növelni kell a szervezési osztály ka­pacitását és szakítva a hagyományos apróbb szer­­vezgetésekkel, nagyobb horderejű szervezési mun­kára lesz szükség. A szervezési tennivalók kö­zül csak egyet ragadnék ki. A régi hagyományok szerint ma is sokan úgy vélik, hogy a termelésszervezés csupán a termelést irányítók feladata. Pedig ha e probléma mélyére nézünk, világosan látjuk, hogy a termelés ügyvitele, a prog­ramozás fejlesztése, a bér- és munkaerőgazdálkodás meg­szervezése, az önköltség té­nyezőinek elemzése, javító in­tézkedések kidolgozása első­sorban szervezési és kö­rg­az­­dász feladat. Ezek megtartása természetesen már a termelés­­irányítók kötelessége. A gyártás további fejlődé­sét, szervezettebbé tételét, a munkaidő és a munkaerő jobb kihasználást csak jobb gyár­táselőkészítéssel lehet elkép­zelni. Egyre jobban érezzük, hogy a dokumentáció hiányos­ságai ma már szinte lehetet­lenné teszik a tervszerű gyár­tást. Nemcsak a rajzokról és a darabjegyzékekről van szó, hanem a technológusi, anyag­­biztosítási, programozási teen­dőkről is. Ilyen témájú fel­adattal az idei vállalati komplex intézkedési tervben már töb helyütt találkozunk. Annak ellenére, hogy a vál­lalat műszaki dolgozói között számos kevés gyakorlattal rendelkező fiatal van, a ren­delkezésre álló erőkkel meg­oldhatók a nagy feladatok. « Az erők átcsoportosításá­ra, a feladatkörök egyér- fSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSfSSSSfSSSrSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* C­seh Ervint, a központi rajztár vezetőjét, sokan ismerik gyárunkban. Azt vi­szont talán — szerénységénél fogva — kevesebben tudják róla, hogy számos társadalmi elfoglaltságán kívül tanácstag is. Két évvel ezelőtt pótválasz­tást írtak ki a XVI. kerület 28-as körzetében, s a la­kosság úgy döntött, hogy Cseh elvtárs képviselje érdeküket az állam-látja a távolabbi célt, annak szerintem nem nehéz áldozatot hozni a közösségért. Kommu­nista vagyok. Apám fagép­­munkás volt, a munkásmozga­lomban töltötte el egész életét. Én asztalos lettem. Ifjúmun­kás koromban sokat jártam a hatalom helyi szervében. A na­­fások szakszervezetébe. Na­pokban felkerestük őt, s meg­kértük, hogy a közelgő válasz­tások alkalmából válaszoljon néhány kérdésünkre. — Milyen társadalmi megbí­zatásokat tölt be a kerületben és a gyárban? — 1950 óta vagyok a Magyar —Szovjet Baráti Társaság üze­mi szervezetének titkára, ta­valy pedig az MSZBT IV. kongresszusán a kerületi el­nökség elnökévé választottak.­­ Ezenkívül a Hazafias Népfront műszaki bizottságánál is és a ta­nácsnál a lakóbizottsági állan­dó bizottság tagja vagyok. Ez utóbbi funkciómnál fogva Mátyásföld nagy részének, la­kóbizottságai hozzám tartoz­nak irányítás és ellenőrzés, il­letve munkájuk segítése szem­pontjából. Ugyanitt a 7-es po­litikai körzet összekötője gyök. — Tudju­k, hogy az Ikarus­ban az 1-es párt­ alapszerve­­zetben is bármikor kész a leg­különfélébb pártmegbizatáso­­kat elvállalni. Hogyan képes minderre időt szakítani? — Aki ismeri a múltat és romokat kellett eltakarítani és új épületeket, üzemeket te­remteni, hanem rendet is csi­nálni a sikerek, naplopók, csi­bészek között. Én akkor ön­ként jelentkeztem a népi rend­őrségbe, hogy minél előbb helyreállítsuk a közbiztonsá­got. Az országos főkapitány­ság bűnügyi csoportjában dol­goztam 1949-ig, és nyomozó hadnagyként szereltem le. Az­után a szentendrei kocsigyár­ba kerültem főkonstruktőrnek, majd hamarosan az Ikarusba helyeztek és a gyártmányter­vező csoport vezetője lettem. Közben már elvégeztem a technológusképző szakiskolát, majd a műszaki egyetemen szereztem továbbképzést. — A felesége mit szól ehhez a nagy elfoglaltsághoz? — Mióta három gyerme­künk van, azóta nem dolgozik. Gyors- és gépíró volt. A tár­sadalmi munkából azonban ő is kiveszi részét. Már tíz éve lakóbizottsági felelős, ezenkí­vül a kerületi nőtanács akti­vistája, a Hősök fasora úti is­kolában több mint tíz évig te­vékenykedett a szülői munka- nozták, ahol addig csak földút közösség tagja és elnökeként, volt: Befejeztettük a közvilágt­ Már évek óta népi ülnök a Központi Bíróságon. Elég sok­szor behívják, s legutóbb is megválasztották ülnöknek újabb négy évre. — Mekkora Cseh elvtárs ta­nácstagi körzete? — Sashalmon Uoltunk, s az táj rekonstrukcióját és a kör­nyékünkön nagyon szép be­rendezésű önkiszolgáló boltot létesítettek. A tőlem telhetőt mindig megtettem, s nyugod­tan nézek az új választás elé. A 31-es körzet tanácstagja gyen nehéz volt a munkások sorsa, s szinte elérhetetlen álomnak tartottuk, hogy egy­szer majd szabadon élhet a nép. 1931-ben sikerült bejut­nom a MÁVAG-ba tervező­nek, nappal dolgoztam, estén­ként tanultam tovább. Elvé­geztem az akkor még úgyne­vezett faipari technológiát, de lényeges változást csak a fel­­szabadulás hozott az életem­ben. Mint minden mu­lkásem­­ber életében. — Hogyan alakult ezután a sorsa? — Már hat éve nős voltam, de családra gondolni sem mertünk. 1945-ben azután megszületett első gyermekünk, Magdika. (Ma vegyipari tech­nikus, s férjével együtt Száz­halombattán dolgozik a Dura­var­menti Hőerőműben.) 1950-ben, április 4-én, éppen hazánk fel­­szabadulásának ötödik évfor­dulójára született Ervin fiam és Edit lányom. Ikrek. (A fiú a vegyészeti, a lány a közgaz­dasági technikum harmadikos tanulója.) Szépen, boldogan élünk ... Hej pedig negyven­ötben mi­­volt itt? Nemcsak a Újszász utca környéke tarto­zik hozzám, körülbelül ezer ember lakóhelye. A legújabb rendelkezés alapján növelték a körzet határát, s a számozás is 31-es körzetre változott. Jóleső érzés, hogy a lakosság bízik bennem. Tudják, hogy a fogadó­órámon kívül is bár­mikor felkereshetnek ügyes­bajos problémáikkal. A ta­nácstagi beszámolóimra is szép számmal eljönnek, érdek­lik az embereket közös dol­gaink. Mindenben segít a fele­ségem, és segítségemre vannak a lakóbizottságok elnökei, tag­jai is. Az egyik legaktívabb se­gítőtársam például Bajtai Ist­ván bácsi, aki — már nyug­díjas, de — fáradhatatlanul ki­veszi részét a la­kóterületi munkából. — A most következő válasz­tás dönti majd el valójában, hogy jónak ítéli-e a körzet la­kossága eddigi tevékenysége­met. Ha ismét megválasztanak, szívesen vállalom a megbíza­tást továbbra is. Remélem, hogy így lesz, hiszen az utóbbi időben sikerült eredményeket elérnünk. Ezek közé tartozik például, hogy az Ujszász utca buszjáratot kapott, a Hősök fa­sorát és az Ujszász utcát beto- (kovács) IKARUS Juhász Rudolf és Holló István az alvázszerelő-üzem motor­­szerelői. Tapasztalt, sokoldalú szakemberek. Különböző tí­pusú autóbuszokhoz készítik elő az alkatrészeket Világos, tágas műhely, új gép Átrendezik a préslakatos üzemet Fehérvárott Világos, tágas és barátságos a fehérvári lakatosműhely gé­pes részlegének új munka­helye, a volt ki­tető. Az áttele­pített gépek többsége már dol­gozik. A tmk munkásai még kettőt javítanak és szerelnek. A költözéssel egy időben ugyanis felújítják és meg­javítják a régi gépeket. A zsúfolt, levegőtlen mű­helyből fokozatosan költöztet­ték át a gépeket. Már október­ben hozzákezdtek, vigyázva ar­ra, hogy a tervteljesítést ez a munka ne hátráltassa. Tizen­egy gépet mozgattak meg: rez­gőollókat, lemezegyengetőt, CO„ védőgázas hegesztőkészü­léket, élhajlítókat, lemezolló­kat, csőhajlítót. Az utolsót másfél héttel ezelőtt hozták át. — A telepítésnél arra töre­kedtünk, hogy célszerűen he­lyezzük el a gépeket — mond­ja Erős Béla főművezető. — Most módunk nyílt arra, hogy csökkentsük az anyagmoz­gatás belső útvonalát. A munkafolyamatoknak meg­felelően sorakoznak itt az ollók, élhajlítók és a hegesztő­gép. A műhelybe új gép is került, mégpedig egy 200 tonnás él­hajlító, amely három és fél méteres profilok megmunkálá­sára is alkalmas. A két műszakban dolgozó műhely munkáját megkönnyíti az elektromos targonca, ame­lyet decemberben kaptak. Anyagszállításra és a súlyos szerszámok emelésére, cseréjé­re használják. A gépes részleg átcsoportosí­tása a volt ki­telőbe, lehetővé tette, hogy a túl­zsúfolt, levegőtlen és a jó­formán áttekinthetetlen régi műhelyt is fokozato­san átrendezzék. A műhely dolgozói szívesen segítenek ebben a munkában még műszak után is. Az anyag­­mozgatók, a diszpécserek az adagoló területét rendezték át társadalmi munkában. Ezzel is nőtt a műhely területe. A rendezést folytatják. Szem előtt tartják, hogy ne legyen kiesés a termelésben, és mi­előbb kellemesebb körülmé­nyek között dolgozhassanak a préslakatos üzem többi helyi­ségében is. 3 Beszédes számok ABC áruház épül az Ikarus mellett Fejlődik a kerület üzlethálózata — Külföldiek is megállnak — Nem fogy a nugát Az elmúlt év decemberében nyílt meg középső Mátyásföl­dön a korszerű, sokfajta áru­val rendelkező ABC áruház. Néhány héttel ezelőtt kezdte meg az árusítását a László ut­ca sarkán levő zöldség- és gyümölcsbolt. A jövő hónap­ban adják át rendeltetésének a sashalmi HÉV-megállónál épülő új csemegeüzletet. Az új üzletek építése, a ré­giek tatarozása tulajdonkép­pen annak a folyamatnak a része, amelynek célja a XVI. kerületi KÖ­­ZÉRT-hálózat fejlesztése, korszerűsítése, a perem­­kerületi és a belvárosi üz­letek közötti különbség csökkentése. Filp Jen­őné, a XVI. kerü­leti KÖZÉRT Vállalat igazga­tója elmondta, hogy a régi tí­pusú kis üzletekben nincse­nek, nem is tudnak bennük elhelyezni korszerű hűtőbe­rendezéseket, hűtőpultokat, Mirelit-szekrényeket. Éppen ezért ezek az üzletek nem tud­­ ha­t­­ ják kielégíteni a lakosság­­i- a Rákosszentmihályon, a Rá­­degkonyha- és cukrászati ige- I kosi út 108-as számú ház he­­lyeit. Az új üzletek létesítés í­lyett 1968 tavaszán az ikarusi sével eten is segítenek.­­ áruház mintájára ugyancsak A korszerűsítés első nagy­­ új üzletet építenek. Árpád föl­­eredménye az ABC áruház. Az i­dén az Állás utcai üzletnek iparcikkek és hidegkonyhái­­ emelnek korszerű raktárhelyi­ készítmények, italkülönleges­­séget.­ségek bő választéka található a XVI. kerületi KÖZÉRT itt.­­ Vállalatnak jelenleg 88 üzlete Felfigyeltek az üzletre a­­ van. Egy ABC áruháza, 24 Kerepesi úton erre haladó vidékiek és külföldiek is. Egyre gyakrabban állnak meg személyautók az áruház előtt. Az idegenforgalom növelése céljából a KÖZÉRT-vállalat vezetői az üzletház mellé fagylaltkertet terveznek. A Sashalmon most épülő csemegeboltban is bő válasz­téka lesz a hidegkonyhai és­­ cukrászati termékeknek. Meg­kezdték már az Emma utcai üzlet tatarozását és átrendezé­sét is. Teljesül az Ikarus dolgozói­nak régi vágya is. Az Arany János és a Margit utca sar­kán (a ma még üres telken) korszerű önkiszolgáló rendsze­rű kis ABC áruházat építenek. Élelmiszer, vegyiáru, ital, gyümölcs, s ami különösen ör­vendetes, húsáru is kapható lesz itt. A jelenlegi KÖZÉRT-épüle­­tet 1968 áprilisáig lebontják és addigra el kell készülnie az új áruháznak. Az Ikarus a több mint másfél milliós beruházás­ból félmillió forintot és az építő kapacitás biztosítá­sát vállalta. Az építkezést legkésőbb a har­madik negyedévben meg kell­­ kezdeni.­­ hús-, egy kávé-, egy édesség- és 61 fűszerboltja. Ezek az üz­letek hivatottak arra, hogy a lakosság igényeit kielégítsék. Az igényeket, amelyek változ­nak ... A vállalat igazgatónője el­mondotta, hogy az utolsó hat évben meg­háromszorozódott a kerü­let lakóinak édesség- és kávéfogy­asztása. Lisztet és száraztésztát vi­szont sokkal kevesebbet vesz­nek. Tíz évvel ezelőtt még fe­le-fele arányban vásároltak nugázot és csokoládét. Ma az arány kilencvenkilenc az egy­hez a csokoládé javára, öt év­vel ezelőtt a kerület üzletei nem tudták eladni a központ által kiadott déligyümölcs­­mennyiséget. A belvárosi üz­leteket kellett megkérni, hogy jelentős mennyiséget vegye­nek át. Ma már háromszor annyi déligyümölcsöt kap a kerület, mint akkor, és mégis kevés. Ezek az adatok önmagukban is beszélnek a kerület lakói­nak növekvő igényeiről és nem utolsósorban a fejlődés­ről, az életszínvonal emelke­déséről. Kilencven tagja van az Ika­­rus-gyáregység bélyeggyűjtő körének, amely négy éve ala­kult alig húsz taggal. Az üzem filatelistái ebben az évben ki­állításon mutatják be gyűjte­­ményeiket a gyáregység dolgo­zóinak.

Next