Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 1. szám
1970. JANUÁR 7. NYITOTT TETŐ És a tanulás érdeke? Nem biztosították időben a feltételeket A szakmunkásképző üzem ügyében jártam december végén. Mindjárt, utam elején volt pár dolog, ami elgondolkoztatott. A beruházás a tmk-ra küldött, a tmk a beruházásra. Mindezen még nem is akad fenn az ember, de az üzemfenntartási gyáregység vezető azt mondta barátilag: Forduljon a helyettesemhez, ő ennek a témának a tudója. Ugyanakkor a személyzeti főosztály vezérigazgatónak címzett december 8-i leveléhez (szintén ebben a témában) a következőket fűzte a titkár: Nem hiszem, hogy a vezérigazgatót azért fizetnék a vállalatnál, hogy a tanműhely éjszakai világítását megoldja. Ha ezt két főosztályvezető nem tudja elintézni egymással...!? Levél indul És most nézzük mit is kellene elintézniük a szakmunkásképző üzem részére? A személyzeti főosztály által írt december 8-i levél 10 kérdéssel fordul a vezérigazgatóhoz. A levegőhálózathoz lecsatlakozókra van szükség, a kézifúrók használatához 42 voltos feszültségre, több gép még nincs bekötve, gyenge az üzem világítása, nem megfelelő a fűtés, a tető hőszigetelés cserére szorul, stb. A levél 9-én érkezett a titkárságra, s a titkár többszöri telefon felszólítására ígéretet kapott, hogy a két illetékes szerv, a beruházás és a tmk felosztja egymás között a 10 pontot, kire mi tartozik. Kipipálja az esetleg azóta elkészülteket, s dátummal ellátott ígéretet tesz a titkár elé: mit mikorra old meg. (Az elektromos témák a beruházás, a többi a tmk hatáskörébe tartozik.) Amikor lenn jártam, mindkét részről más vállalatok dolgozói munkálkodtak. A VÍV emberei a kisgépek bekötését végezték, a Fővárosi Vegyipari Javító Vállalat táblasorral látta el a járműszerkezeti lakatos csarnokot: Vigyázz, a tetőn dolgoznak! De dolgoztak helyi szakemberek is a fűtőtesteknél. S mivel december 22. már elmúlt, a 150 elsőéves tanuló otthon élvezte a téli vakációt, csak az üzemvezető-helyettes, Nagy Károly maradt, hogy végigkísérjen a hideg csarnokon. — Január 9-én kezdünk. A gyerekek közül száz fős brigádot szerveztünk, akik január 6-án, 7-én bejönnek eltakarítani az építési hulladékot. De kész lesz-e ez a munka 9-re?! Mi gátoljuk? Az ember naivul esetleg arra is gondolhatna. És miért nem lett kész mondjuk szeptember 1-re, amikor ez az üzem indult? De az üzemvezetőhelyettes úgy látszik gondolatolvasó és készségesen sorolta: Szeptemberben is várnunk kellett egy hetet, de akkor még sikerült áthidalnunk. Most mindez nehezebb lesz. Egyrészt lemaradásunk van a kisgépek bekötése miatt. A fúrás, menetfúrás témaköröket nem tudtuk leadni, másrészt ez a tetőcsere is elkezdődött december 10-e körül... Talán túl aggodalmaskodó is volt amit mondott, s a felújítónak is igaza lehet, aki a személyzeti főosztály leveléből egy szócskán lovagolt. Azt írják, gátoljuk az oktatást?! Mi nem gátoljuk kérem, legföljebb csak nehezítjük. Hiszen nekünk is megvannak a magunk nehézségei... Szóval mindez lehetséges, de a döntő szót mégis a szakmunkásképző üzemvezetőhelyettese mondta ki: 714 gyerekünk van jelenleg. 70—75 százaléka annak, amit szeptemberben az intézetektől kértünk. Csak az kell hogy a gyerekek szétvigyék, milyen körülmények között oktatjuk őket, és jövőre még ekkora létszámot se biztosítanak... S itt két rendelet következhetne: az 1969. VI. szakmunkásképzésről szóló törvény és a 33/1969. X. 8. kormányrendelet. Mindkettő a vállalat kötelmeit írja elő. De talán ezt idézni mégis túlzás. Kétség kívül mulasztás történt a szakmunkásképzés feltételei biztosításánál nálunk. De nem pótolhatatlan. És a munkához már hozzákezdtek. És a cél? Ennyi mindaz, amit sikerült megtudnom ebben az ügyben. De itt álljunk meg. Ennek a cikknek megírásánál nem az okozta a legnagyobb gondot, hogy ez ide, az amoda küldött, hanem az, hogy egyszerűen mindenki csak egy bizonyos munkáról beszélt, s kivéve az érintetteket, senki sem gondolt az elvégzendő munka céljára. .. Miért nincs víz? A négyes öltöző női zuhanyozójában többször — panaszolták az asszonyok — elfogy fürdésidőre a víz. (Nemcsak a meleg, a hideg is.) Mi az oka? Az üzemfenntartó gyáregységben érdeklődtünk, Nagy Sándor gyáregységvezetőnél. — Valóban előfordult pár esetben, tudok róla. Két óra tájban a nagy igénybevétel miatt előfordul, hogy kiürül a víztorony. A helyzetet nehezítette, hogy a Kerepesi úton, ahonnan a városi víz érkezik (az elágazásnál) átalakítási munkálatok folytak a közelmúltban. A hiba nem műszaki jellegű. Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ne legyenek ilyen problémák — válaszolta kérdésünkre a gyáregységvezető. Az évforduló tiszteletére a sportolók vállalják... A sportkör elnöksége az alábbi levelet kapta: A sportkör labdarúgó szakosztályának felnőtt játékosai azzal a javaslattal fordulunk az elnökséghez, hogy a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére szervezzen és hirdessen meg egy olyan akciót, amelynek keretében sporttelepünket az ünnepi alkalomhoz méltó állapotba hozhatjuk és a tervezett további fejlesztés alapjait megvethetjük. Ennek a célnak az érdekében vállaljuk, hogy jó példával járunk elöl mind a munka megszervezésében, mind végrehajtásában. Reméljük, hogy az ifjúsági és úttörő labdarúgók, valamint a többi szakosztály sportolói is csatlakoznak javaslatunkhoz. Kérjük az elnökséget, hogy felajánlásunkkal érdemben foglalkozzék és vállalatunk illetékes vezetőivel tárgyaljon a megvalósítás lehetőségeiről. Sporttársi üdvözettel: , Rozsos Jenő, Rostás Péter, Tóth Ferenc, Konta László, Benyovszky Aladár, Hoffmann Lajos, Hajduska Miklós, Nagy György, Hoffmann István, Vajda János, Bodó Lajos, Horváth István.” * A sportkör elnöksége örömmel fogadta a labdarúgószakosztály első csapatának kezdeményezését és kéri a kör többi sportolóját, továbbá a sportszerető és sportot támogató dolgozót, hogy csatlakozzanak e kezdeményezéshez. IKARUS Egy délután a művelődési házban Az irodalmi színpad tagjai, Valent Erzsébet, Halmai Mária és Theisz Ilona föllépésre készül A könyvtárban úgyszólván a nap minden szakában találunk olvasókat, érdeklődőket Nagy érdeklődéssel tanulnak az általános iskola alsó tagozatában Pattog a kis öregember: Hogy én nem bírom?! — Jön az üzemorvosiból és pattog: Hogy nekem magas a vérnyomásom?!! Tudom én azt jól Világ életemben szerettem a bort, meg szivaroztam is. Mert ne lehetne magas, a korom is magas. Hatvanegy éves elmúltam kérem. Erre ő ír egy receptet, és elküld a „patyikába”. „Maga bátyám nem is tudta, hogy beteg ’’ Én?! Nem voltam én orvos előtt csak a sorozóbizottságnál ... De a receptet csak rám erőltette. Pár várakozó ember laza gyűrűje veszi körül, hát tempósan, kedvesen tovább dohog. No, tudom én, otthon volna a helyem, de az Állatkert nem ad papírost. Csak a pénzt ad Hangyatojás ra, s azzal isten áldjon. De azt is csak április derekától augusztus végéig. Ez a valódi hangyatojás szezon. Ilyenkor kimegyek hétfőn reggel egy zsákkal az erdőbe. Kinézek magamnak egy bolyt, és zsapsz be a zsákba a hangyákat. Gödröt ások, az alját teleszórom zölddel, a többi már a hangyák dolga. Tojnak azok, kérem! Van olyan gödör, amibe 10—12 liter báb összegyűlik. Csütörtökön már teli vannak a kannák. Vihetem testre. Minden pénteken kifizetett nekem az Állatkert 7—8—900 forintot. De ez a doktor csak azt tudja hajtogatni, hogy bátyám, maga nem is tudta, hogy milyen magas a vérnyomása. Már miért nz tudtam volna? A szombatokat meg a vasárnapokat én iszogattam, szivarkáztam végig. Meg azt is mondja, hogy nem bírok majd a vassal, mert hogy oda osztottak be, ahol a hulladékot rakják. tt engem csak ne !-t féltsen doktor úr. Nem lehet nehezebb vasat szedegetni sem, mint a hangyatojást! • Látszik rajta, megkönnyebbült. A munkaerőgazdálkodás előtt várakozók mosolyogva hallgatják a dohogó öreget, és a maguk sorsán töprengenek. (..) ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: ÁPRILIS 4. Mitől lesz szocialista egy brigád? A lemezes üzemben, a vonal és a belső műhely között, a konvejor pályától kissé beljebb, az útvonal bal oldalán egy üveges vitrin. Benne zászlók, jelvények és egy díszes nagy oklevél látható. Beszédes bizonyítékai annak, hogy a tulajdonos, az Április 4 szocialista brigád a jól végzett munkája után mondhatja a magáénak e „relikviákat”. A lemezes alkatrészüzemének brigádja az Április 4, amely az idén nyerte el negyedszerre a megtisztelő szocialista címet, s a brigád tagjait ezúttal bronzikoszorús jelvénnyel tüntették ki. Nem érdemtelenül. Szakemberek Április 4. névén nyolc esztendeje van együtt a brigád, a négy alapító tagon (Labrincz Lőrinc brigádvezető, Kallós Árpád, Odor Ferenc és Kovacsik László) kívül a brigádtagok gyakran változtak, három esztendő óta azonban mind a nyolcan együtt vannak. A másik négy tag: Kovács György, Kovács István, Nagy Sándor, és Kerekes Sándor. Szakképzettségüket tekintve: négy lakatos, egy hegesztő, három pedig betanított lakatos. Valójában tehát valamennyien szakemberek, s hegeszteni is tudnak mindanynyian. Felelősséggel dolgozó munkásemberek, lemezes alkatrészeket csinálnak: kerékdobot, akkumulátor fűtőberendezések ládáját, fűtésszerelvényeket, ablakkereteket. Ezen kívül pótalkatrészeket is. Labrincz Lőrinc brigádvezetővel beszélgetve, arra voltam kiváncsi, vajon mitől lesz szocialistává egy brigád, s a mozaikokból lassan összeállt az egész. Mitől is? Összetartoznak Mindenek előtt természetesen az a legfontosabb, hogy egy ilyen kis közösségnek a tagjai a munkában összetartsanak. Ebből a szempontból a kollektív szellem igazán jó. Az még sohse fordult elő, hogy a munkából valamelyik is kihúzta volna magát. Egy mindenkiért, mindenki egyért. A saját munkájuk után panaszt ritkán hallani akár a szerelővonalakról, akár a replaszból, annál többször hívják őket a kooperációból beérkező alkatrészek javításához. Ha azonban mégis elkerülte volna valami a figyelmüket, a brigádvezető félrehívja, ki a hibát elkövette: szakikám, máskor ezt majd jobban csinálja, most pedig javítsa ki szépen, ne érje szó a házunk elejét. Igen, lehet ezt így is, s lehetne gorombán is, de Labrincz Lőrincnek az a véleménye, hogy az ember többre megy a csöndes beszéddel. Valószínű, ez is az egyik magyarázata annak, hogy az elmúlt esztendőkben ezt a brigádot senki sem hagyta el. De csak az egyik magyarázat ez. Mert van több is. Az például, hogy a keresetükkel is meg vannak elégedve, különösen az idén: 1969-ben minden hónapban megvolt a 15—18 százalékos prémium, ugyanakkor pedig az eddigi merev bérkategória lazult, s jobban tudják az emberek, mit miért csinálnak. Gyáron kívül Személyes jellegű oka is van annak, hogy ez a nyolc ember következetesen kitart egymás mellett; nevezetesen az, hogy a törzsgárdista brigádtagok a szakképzetlenül idekerült új tagokat bevezették a lakatos szakma rejtelmeibe. Most már ott tartanak, hogy bármelyik betanított munkásra is rá lehet bízni a legnagyobb szakértelmet kívánó lakatos munkát. Természetesen kellő irányítás mellett. S ezt az irányítást a fiatalabb brigádtagok minden esetre megkapják az „idősebbektől”. A munkájukat azonban akadályozza az anyagellátás rapszódikussága. Ennek pedig az a következménye, hogy a brigádtagoknak maguknak kell menniük az anyagért: az udvarra, el a temetőhöz, a raktárba. (Nem mentség az, hogy nem ők vannak egyedül így ebben a gyárban, annál aggasztóbb!) A munkájukon túl is él a brigád tagjaiban az összetartozás igénye: közösen mennek kirándulni, gyárlátogatásra, s noha ritkán, de megtörténik, hogy leülnek egy-egy pohár bor mellé a művelődési házban, és elbeszélgetnek közös gondjaikról. A brigád tagjai különféle oktatási formában képzik tovább magukat: a brigádvezető Labrincz Lőrinc elvégezte a marxizmus-leninizmus esti egyetemet, és így a brigádtagok elvi-ideológiai kérdésben is bizalommal fordulhatnak hozzá. A November 7. értékelésnél a brigád a negyedik helyezést érte el. Lizset 3