Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-04 / 1. szám
4 Korszerű ipartelep és hatása az emberekre A falu közepén egy útjelző tábla mutat az erdő mellett magasló bányafelvonó felé: „Ipartelep". Az öreg felvonó rozsdás fogaskerekei már csak nagyon ritkán csikordulnak meg. Mindössze három ember őrzi, szellőzteti a bányát. Bezárták. De mellette új épület magaslik a régi bányairodák fölé, az Ikarus pusztavámi gyáregysége 5 ezer négyzetméteres gyártócsarnoka. Elsőként Molnár Lajosgyáregységvezetőt kerestem fel a gyártócsarnok fejépületében lévő új irodájában. Elöttem a beruházók, utánam a tv-sek jártak nála. Közben a gyáregység különböző szintű vezetői is bekopogtak egyegy kérdéssel. Még alig indították el az új gépsorokat, máris a jövőt tervezik. Jövő júliustól a kommersz székek mellett szeretnék elindítani a luxusülések gyártását is. Hamar megtanultak A bányászfalu modern ipart kapott. De vajon az emberek, a bányászok, háziasszonyok is ipari munkássá váltak? Molnár Lajos szerint igen. Sokan, mint jó szakmunkások kerültek a telepre, mások néhány hónap alatt megtanulták ezt a munkát. A férfiak több mint fele szakmunkás. A nőknél az össz létszám 43 százaléka nő — természetesen sokkal rosszabb ez az arány. A szellem azonban egységes munkás közösségről tanúskodik. Egyre több szcialista címért küzdő brigád alakul és jó eredményeket érnek el. Csak néhány példa erre: 48 liter vért adtak. A műszaki átadás előtt 180 ember maradt bent társadalmi munkában állványokat bontani. 30—40 ember segített a berendezések felszerelésében. — Jószándékú, becsületes emberek — mondta a gyáregységvezető —, és megkövetelik, hogy mi is őszintén beszéljünk velük. Azt hiszem ez természetes. Aztán lementem a csarnokba. A szemnyugtató , halványzöld falak között még nagyok az üres terek. Még nem állítottak fel minden génet. Hegesztők, csőhajlítók, présgépek csattognak. A hatalmas csarnokban szinte elveszik az ember. Fotóként Klock István gépbeállítóval beszélgettünk. 1970 februárjában került a telepre, mint lakatos. Most hét pressiőre ügyel. Móron, a bányatelepen lakik. Ezt megelőzően a bányában datározott, mint ügyeletes lakatos. Hamar belerázódott az új munkakörébe. Elégedett a fizetésével is. 14,50 az órabére. 37 éves, két fia van. Jól érzi magát a brváregységben, mert megbecsülik a munkáját. Az új gépsoron dolgozók most alakítanak brigádokat, a másik műhelyben ő is brigádtag volt. Most még nem jepett be, de az állványbontásnál itt maradt Miért? Kérték, hogy aki ráér, segítsen. Segített. Gimnáziumba jár Nagy Klára vékony, barna, 19 éves kislány. A hegesztők szokásos bőrköténye majdnem a bokájáig ér, 3 éve hegeszt. Segédmunkásként, került a telepre, Frei Márton szerettette meg vele a szakmát. Most már „el se lehetne zavarni”. Hogy mit tart a legfontosabbnak? „Érzék kell hozzá” — mondja, s a keze alal kikerült üléstalpak azt bizonyítják, hogy neki van érzéke hozzá. Aztán a fiatalokról esik szó. Sok a fiatal, de kevés a KTSZ-tag. Nincs szórakozási lehetőség. A művelődési házban évente egyszer rendeznek zenés, műsoros estet, ö Arkinisztáról jár be, a nusztsi KTSZ-szervezetben dolgozik. Hetente háromszor van klubestjük. Itt is lehetne, ha . . . A Hunyadi szocialista Hráeád, melynek ő is tagja, jól dolgozik. Az óvodát nfktvan ár '*ák. Tervei? F-né.Ug jár+ «imnáeu’mba mie'ő+t a «várba került Most esti tanoza+nn mivtat'a. A harmadik osztályt végzi. Meós szeretne lenni. Női meós még úgyse volt a terepen. 35 év körüli, szőke asszony Marosi Jánosné. A most induló ülésgyártó célgépsoron dolgozik. Eddig 4500 széket csináltak. Könnyű, jó munkának tartja. Igaz, hogy a habosító berendezés még nem működik kifogástalanul, de azért van a kísérleti gyártás, hogy belejöjjenek. Párttag, a nőtanács tagja és szakszervezeti bizalmi egyszemélyben. A legnagyobb eredménynek tartja, hogy nem tesznek különbséget a fizetésnél férfi és nő között. A hegesztő és habosító műhely művezetője Posztl András. Ő elsősorban a gondokról beszélt. Nehezen kezelhetők a Pestről érkezett szerszámok. Azt sem érti, hogy a mártás megkezdése előtt miért nem kísérletezték ki a jó csőhajlító berendezést? 8 angol hegesztőgépük van. Felváltva javítja őket a tmk. Csak túlórával és 2 műszakos munkabeosztással tudják elvégezni a feladataikat. Sürgős megoldást kér addig is, míg megérkezik a leolvasztó hegesztőgép. Elmondta azt is, hogy az AKÖV-nek kevés a busz a munkásjáratokra. Először behozzák a móriakat, aztán fordulnak a pusztavámiakért. Szinte minden nap elkésnek. Maurer Ferenc, a csoportvezetője annak a brigádnak, mely segített üzembe helyezni a berendezéseket. Augusztus óta a beruházóknak segítenek, főleg lakatosok és néhány segédmunkás. Mindig annyian, ahány emberre szükség van. Nekik köszönhető Vállalatunk egyik fontos gyáregysége lett Pusztavám, a környék legmodernebb ipartelepe. S hogy azzá fejlődött, ez nagyrészt az ott dolgozó közösségnek, a Maurer Ferenceknek, Nagy Kláráknak, Posztl Andráséknak, Marosi Jánoséknak köszönhető T. Ágoston A LEGUTÓBBI CIKKÜNKben a hagyományos ügyvitelgépesítésről adtunk rövid áttekintést. Vázoltuk, hogy a gyors ütemű műszaki fejlődéssel nem tud lépést tartani a hagyományosan szervezett vállalat, új eszközökre és megoldásokra van szükség. Az adatfeldolgozás „rakétatechnikája” az elektronika Nem túlzás a hasonlat, mert a műveleti sebesség, a kombinációs lehetőség körülbelül úgy aránylik a kézi eszközökhöz, mint a rakéta sebessége, teljesítménye mondjuk a gépkocsiéhoz. Cikkünkben már csak terjedelmi okokból sincs mód kitérni az elektronikus számítógépek működési elvének ismertetésére, azért sem, mert viszonylag igen rövid idő alatt igen sok változata fejlődött ki, több „generációról” beszélnek a szakemberek. Itt elegendő annyit tudni, hogy lényegüket tekintve számológépek, melyek rendkívül gyors működésűek. Számolási sebességük emberi teljesítményben csak nagyon nehezen fejezhető ki. A számítógépek két nagy csoportra oszthatók: az egyik csoportba tartoznak a műszaki, gazdasági, tudományos stb. számítások elvégzésére alkalmas berendezések, melyeknél nagy műveleti sebesség a döntő és a számítástechnikai eljárásokra való alkalmasság. A másik csoportba tartoznak a viszonylag kisebb sebességű, de hatalmas adattömegek tárolására és gyors előkeresésére alkalmas berendezések. Az utóbbi változatok szolgálnak mindenekelőtt a gazdasági folyamatok kiszolgálására, a vállalati tevékenység megkönnyítésére. A VÁLLALATI MŰKÖDÉSBEN - mint már írtuk -- rengeteg adat keletkezik minden szervnél. Az adattömeg egymással kölcsönhatásban van, egymást feltételezi. Például: egy gyártmány kifejlesztése során rajzok készülnek, melyek azonosító számokkal lesznek ellátva (rajzszámokkal), alkatrészek, szerelvények, részegységek épülnek fel egymásból, s végül összeáll az egész gyártmány. A gyártmánynak anyagszükséglete van (a mi esetünkben több ezer fajta) az anyagoknak jellemzői vannak .IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII (anyagszám, méret, megnevezés, szabványszám stb.) az anyagnak ára (néha többféle is) és így tovább. S egyetlen szerv sem tudja nélkülözni a másik állandó és rendszeres tájékoztatását (információját), hogy jól elvégezhesse a munkáját. Hiszen, ha a konstruktőr figyelmen kívül hagyja az anyagárakat, a beszerzési lehetőséget (hatráidőt, szállítási feltételeket) a gyártmány indokolatlanul drága lesz vagy elő sem állítható. Bonyolult folyamat a termelés előkészítése, maga a termelés és annak számbavétele a mérlegkészítésig. Mindezeknek együtt pedig nyereséget kell hoznia, a további működéshez. Az elektronika ebben tud hallatlanul sokat segíteni. Gépi agyában, a memóriákban különféle eljárásokkal a roppant adattömeget megőrizni képes, de ami még ettől is fontosabb, azt kívánságra (meghívásra) közölni tudja, számolni tud vele, kombinációkra képes, jelzi, ha egy érték bizonyos határ fölött vagy alatt van, vagy akkor végez el egy bizonyos műveletet, ha az eredmény egy megadott értéket elér stb.). LEHETETLEN FELSOROLNI még csak vázlatosan is alkalmazási körét. Már ennyi is bőven előnyére válna a régebbi lyukkártya gépekkel szemben. Az elektronikus gépek azonban alkalmassá tehetők a termelési folyamatok folyamatos ellenőrzésére, irányítására, aklimatizálására. Megfelelő leérzékelő berendezésekkel utolérhetetlen pontossággal (és gyorsasággal) biztosítani képes a szigorúan pontos anyagösszetételt (gondoljunk csak a gyógyszeriparra) a hőmérséklet szabályozás automatizálására, a megmunkálási sorrend legésszerűbb kiválasztására stb. Segítségével eldönthető, hogy a vállalat számára melyik tervvariáns a legcélszerűbb, figyelembe tudja venni az egyes tényezőkben beállt változások hatását, kiválaszthatja a leggazdaságosabb megoldást. Megint más területen segítségével megállapítható a leggazdaságosabb raktározási mód, megszervezhető a szállítóeszközök legjobb kihasználása, naprakészen nyomon követhető az anyagforgalom (ki- és bevételezés, új készlet, ebből kifogástalan és hibás stb.). A műszaki területen a műszaki számítások elvégzése (méretezés, elemzés), a működő berendezések várható meghibásodási forrásai előrejelzése (és iegelőzése) a rendelkezésre álló erőforrások (munkaerő, gép), tervszerű igénybevétele és terhelése (programozás) mindmind egy lehetőség a lehetőségek tengeréből. A SZÁMÍTÓGÉP olyan lehetőségeket teremt, ami semmi mással sem pótolható, semennyi emberrel, sem más gépi eszközökkel, még megközelítőleg sem. Azt a rendkívüli előnyt, hogy megfelelő utasításokkal (programokkal) bármely betáplált tényező bármely más tényezővel vagy tényezőkkel összefüggésbe hozható, semmivel el nem érhető. A legkorszerűbb elektronikus gépek — elvileg — minden vállalati folyamatot képesek átfogni, értékelni. A vezetés, kellő szervezettség mellett, szó szerint bármely pillanatban képes megállapítani, hogy hol áll a vállalat és megteheti a szükséges intézkedéseket. Bármilyen csodálatos eszköz is, de eszköz, mert valódi gondolkodásra nem képes. Egyszerűbb döntésekre megtanítható: „ha nincs ,gumiabroncs raktáron, csöngess!" ezt meg tudja tenni, de ez nem igazi döntés. A társadalmi viszonyokat, a termelés célját, az emberi tényezőket, a nem számszerűsíthető tényezőket figyelembe venni nem tudja. Ez emberi feladat. Miután egyre több és egyre fontosabb, felelősségteljesebb döntést kell minden munkahelyen hozni, felmenti az embert a döntéshez szükséges előkészítő munka alól vagy hozzásegíti a megalapozott döntés meghozatalához, jobb döntés hozható. De, hogy a döntés mire jó, egyáltalán jó-e, ezt nekünk, embereknek kell értékelni. A számítógép költséges beruházás. Több tízmillió, sőt járulékos költségeivel már inkább százmilliós nagyságrendű. „Megéri a befektetést a számítógép?” Gyakori és zavarbaejtő kérdés. A gép beállítása évekig tartó előkészületeket igényel, szigorúan fegyelmezett munkát igényel (kínos pedantériát), kezdetben több a baj vele, mint az eredmény ... És mégis. Ki tud arra a kérdésre felelni, hogy „nem túl drága a villamos energia alkalmazása?” A faggyúgyertya valószínű olcsóbb világítóeszköz, mint a villanylámpa, a gőzlokomotív egyszerűbb, mint a villanymozdony. De az elektromossággal hűtünk, fűtünk, gépeket működtetünk, hozzásegít a művelődéshez, szórakozáshoz. Olcsó? Drága? Közömbös, mert nélkülözhetetlen. Villany nélkül ma már nincs korszerű élet, így LESZ AZ ELEKTRONIKÁVAL IS. Széles körű elterjedtsége után ezt a kérdést már meg sem fogja senki érteni, mert nélkülözhetetlen lesz. Ma még nem az, mert nem ismerjük eléggé és nem tudjuk kellően kihasználni. Ma még a megszokott módon csinálunk vállalati tervet (vagy terveket) de, hogy esetleg sokkal jobbat is lehetne, csak valószínűsíteni tudjuk. Mit ér meg az, hogy órákon belül a legjobb variációkhoz juthatunk, ki tudná felmérni? A lehető legjobb autóbuszt konstruálják a mai módszerekkel? Évekig tartó kísérletek adnak csak közelítő választ („talán”, „lehet”) a gazdaságossági, gyárthatósági szempontok olyan sokfélék, hogy képtelenek vagyunk kellően figyelembe venni — legalábbis a lehető legjobbig eljutni. „túlennyi embert takarítunk meg vele?" a másik szokásos kérdés. Lehet, hogy egyet sem, talán többlet létszámot igényel. De mennyi ember kellene ahhoz, amit általa megoldunk, felmérhetetlen, mert olyant tudunk vele produkálni, amit nélküle semmivel. Mindez lehetőség persze, a lehetőségek kihasználásában mutatott fantázia szabja meg az elérhető eredményt. Szervezési osztály A mservésésről Elektronika a vállalatnál iiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. IKARUS BEJÁRÓ Kiss Ferenc hat éve dolgozik vállalatunknál, a sajtolóüzemben. Versegről jár be. Betanított munkás. Fegyelmezett, megbízható. Gazdasági vezetői mindig számíthatnak rá. Szívesen és készségesen tanítja be az újonnan jötteket. FELHÍVÁS! A Magyar Honvédelmi Szövetség Budapesti Vezetősége, a KISZ Budapesti Bizottsága, az Úttörő Szövetség Budapesti Elnöksége, a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya, a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya 1972. december 20. és 1973. május 9. között EGY ÉVSZÁZAD PESTEN ÉS BUDÁN elnevezéssel vetélkedősorozatot indít. A rendező szervek felhívással fordulnak a budapesti üzemek, vállalatok, intézmények, MHSZ- és KISZ-szervezetek tagjaihoz, az iskolák tanulóihoz, a Zalka Máté Műszaki Katonai Főiskola, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatóihoz, a Budapest nevét viselő szovjet katonai alakulat Komszomolszervezetéhez és a Volán dolgozóihoz, hogy kapcsolódjanak be a centenáriumi ünnepségsorozat keretében meghirdetett vetélkedőbe. A vetélkedősorozat célja, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulóján méltó módon emlékezzenek a főváros lakói — elsősorban a fiatalok — szűkebb hazájuk Budapest történelmére, szabadságharcos múltjára, a munkásmozgalom kiemelkedő budapesti eseményeire és a fennállása 25. évfordulóját ünneplő Magyar Honvédelmi Szövetség munkájára. Budapest dolgozói! Fiatalok! KISZ-tagok! MHSZ-klubtagok! Jelentkezzetek a KISZ- és MHSZ-szervezeteknél, kérjetek feladatlapokat. Felvilágosítást adnak a helyi rendező szervek. „EGY ÉVSZÁZAD PESTEN ÉS BUDÁN" Értékes tárgyjutalmak! Külföldi társasutazások! Kellemes szórakozást, sok sikert kívánnak a Rendező Szervek 1573. január 4. Világranglistán a negyedikek vagyunk . !* „Fénycsóvák Magyarországról” felirattal a Fahrzeug + Karosserie című nyugatnémet szaklapban megjelent egy magyar vonatkozású cikk, mely többek között vállalatunkkal is foglalkozik. A következőket írják: „A magyar gépjárműgyártók között, ami gyártmányainak exportját illeti, a sztár az Ikarus (Budapest). Kelet-Európa országaiban alig van ma olyan nagyváros, ahol ne találkoznánk Ikarus-autóbuszokkal. 1971- ben az Ikarus majdnem 8400 autóbuszt gyártott és ebből 5100 került exportra. Ennek alapján a világ ranglistáján ez a vállalat a gyártásban a hatodik, az exportban pedig a negyedik helyet foglalja el. Évek folyamán az Ikarus is a különféle típusok bőséges választékát dobta piacra. Ezek az autóbuszok önhordó kivitelűek és hajtásukra Csepel Diesel-motorok szolgáltak. Bizonyos típustisztázás akkor következett be, amikor néhány évvel ezelőtt kifejlesztették a „200-as sorozatot. Kis konstrukciós változtatásokkal ezt az „egységes autóbuszt” gyártják városi és elővárosi forgalomra éppúgy, mint távolsági és csuklós autóbuszként. A modern autóbuszokat a német MAN-licenc alapján gyártott padló alatti RÁBA-motorral szerelik, amelyeket a jármű közepén vagy hátulján fekvő helyzetben építik be. Jogos feltűnést keltett az Ikarus a német minta szerint készített 190-es VÖV egységes városi vonalautóbusszal. Ezzel az Ikarus az egyetlen vállalat Kelet-Európában, amely rálépett a fejlődésnek erre a jövőbe mutató útjára.. Alim hosszú jármű 45 ul5 és 61 álló utasnak nyújt férőhelyet. Légrugózással, önhordó kivitelben készült, s hátul elhelyezett padló alatti, fekvő RÁBA-MAN motorral van felszerelve. Ennek az új fejlesztésnek első kísérleti autóbuszát Hamburgban már kiterjedt tesztelésnek vetették alá. Mint értesülünk,, az Ikarus városi autóbusz olcsóbb lenne, mint a megfelelő német VDV-autóbuszok. Az Ikarus azonban nemcsak saját autóbuszokat gyárt, hanem más gyártók alvázait is karosszálja. Első helyen vannak itt a Saurer és Steyr Ausztriában, valamint Scania és Volvo Svédországban. Az Ikarus az önhordó kivitelben gyártott autóbuszait az említett külföldi cégek hajtó- és futóműaggregátjaival is szereli.”