Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
A vállalat támogatja a lakásépítést Lapunk december 19-i számában már írtunk a vszb által elfogadott lakásépítés, illetve vásárlás vállalati támogatásról. Az alábbiakban folytatjuk a módosított szabályzat ismertetését. Társasház építkezésben vagy szövetkezeti lakásépítésben olyan dolgozók vehetnek részt, akik legalább három éve vállalatunk dolgozói, vagy népgazdasági érdekből helyezték át őket. Munkájukkal és emberi magatartásukkal kiérdemelték a vállalat támogatását. Ezek közül is előnyben részesítik a nagycsaládosokat, azokat, akiknek családtagjai itt, a vállalatnál dolgoznak, s azokat a fiatal dolgozókat, akiknek szülei is törzsgárdatagok, s a KISZ-bizottság javasolja őket. Továbbá előnyben részesítendők a kitüntetéssel rendelkezők, kiváló dolgozók, újítók, a vállalat szempontjából fontos munkakört betöltők, azok a 22. életévüket még be nem töltött fiatalok, akik legalább egy éve vállalatunk dolgozói (a KISZ javaslata alapján). A családiház építkezéseket, épületbontási akcióval és C- menetlevél biztosításával segíti a vállalat. Vállalati bontás csak a vszb tudtával és engedélyével történhet. A bontási akcióban részt vevő dolgozók szakmai irányítására műszaki ügyintézőt jelölnek ki. Csak azok vehetnek részt a bontásban, akik igényüket bejelentették és azt elfogadta a vszb, illetve a vidéki telephelyeket az vszlk. Bontási akcióban az vehet részt, aki legalább egyéves munkaviszonnyal rendelkezik, építési engedélye van, s kérelmét a műhelybizottság javasolta. Családiház-építésre 5-től 20 ezer forintig adható előtakarékossági hitel a részesedési alapból. Az e címen rendelkezésre álló keretből 10 százalék használható fel a családi ház építkezések támogatására. A vitában fölmerült többek között, hogy hányszor és ki veheti igénybe a C-menetlevelet? A bizottság állásfoglalása szerint a tehergépkocsit leterhelésétől függően minden kis családi házépítő annyiszor veheti igénybe, ahányszor a lehetőségek és a szükségletek megengedik. Szállító szalagot és betonkeverő gépet például az építkezés teljes idejére kölcsönöz a vállalat. Végh Sándor vszb-titkárhelyettes felvetette, hogy érdemes-e külön foglalkozni a bontásokkal, hiszen jelenleg körülbelül 200 igénylő van, de bontási lehetőség mindössze 3—4. A bizottság állásfoglalása szerint feltétlenül szabályozni kell ezt a tevékenységet is, ugyanis a jövőben kaphat a vállalat bontásra kijelölt épületet, s vidéki telephelyeinken mos is nagyobb lehetőségek vannak, mint a XVI. kerületben. Szlankó János vszb-titkár elmondta még, hogy a lakásszervező bizottság jelenlegi tagjai túlzottan is le vannak terhelve más társadalmi munkával is, ezért a közeljövőben át kívánják szervezni a bizottságot. Elmondta még, hogy a közeljövőben 60 lakás építésére kerül sor a pusztavámi dolgozóink számára, melyről megállapodtak a móri tanácscsal. 1980-ig mintegy 56 millió forintot használnak fel a részesedési alapból lakásvásárlások és építkezések támogatására, s ezt az összeget úgy igyekeznek elosztani, hogy minél több dolgozót lakáshoz segíthessenek. A következő néhány évben legalább 200 lakást szeretnének átadni. AKI RÉG nem jár a busz I. lemezes üzemében, az rá se ismer. Amerre csak néz az ember, új készülékek, célgépek, daruk. Szinte eltűntek a kézből való gyártást szimbolizáló platnik. Az új típussal egy új technológia honosodott meg a műhelyekben. De erről beszéljenek az üzem dolgozói. Elsőként Szabó Ferenc üzemvezető és Horváth József technikus. — Beindult a tetőgyártó-sor és a homlok-, hátfalgyártás is — mondták. — A 180- asnál és 556-osnál külön készült a hosszsarok és tetőközéplemez nehéz fizikai munkával, majd a vonalon szerelték, ami ugyancsak nem volt gyerekjáték. A falcolás volt a legnehezebb. Most egész tető a földön készül, melyet egy kiskocsival húznak át a vázosba. Elsősorban a fiatalok dolgoznak a gépeken két műszakban. Délelőtt és éjszaka. Az idősebb, univerzális szakemberek a nagyobb tapasztalatot igénylő kézi munkát végzik. A két gyártósoron mintegy harminc ember dolgozik, ők is jól felkészült szakmunkások, a különbség csak annyi, hogy a kalapácsütések helyett az automatát kell figyelniük. Kezdetben némi fenntartással fogadták az új berendezéseket, aztán úgy megszokták, hogy ma már el se lehetne rakni őket onna. Mi történik, ha valaki szabadságra megy, vagy megbetegszik? Mindenkit két-három műveletre tanítottak be. Bármelyiket el tudja végezni. Csak arra kell ügyelni, hogy pontosan megtartsák a technológiai utasításokat. Aki ismerte a hajdani ajtógyártást, egyetlen példából is megérzi a változás lényegét. A homlok-, hátfalgyártásnál többek között két asszony is dolgozik. Ajtókat gyártanak készülékben. Elcsitul a kétkedés, vállalják az újat is Nem is az új berendezések okozzák a fő gondot, hanem megmagyarázni az embereknek, miért szükségszerű, hogy az idén már a harmadik helyen dolgoznak. Ahogy érkeznek a gépek, úgy telepítik át — termeléskiesés nélkül — a munkapadokat. És még most sincsenek a végleges helyükön. A JELENLEGI raktározás meg fog szűnni az üzemben. Konténerből táplálják majd be az anyagot. Ha elkészül a sajtoló és busz I. közti átfedés , az alkatrészgyártás átköltözik a sajtolóüzembe. Addi sajnos ott kell dolgozniuk, ahol jut számukra hely. A fejlődés megköveteli ezt az áldozatot. Meg is értik ezt az emberek, de elvárják, hogy minden döntésről tájékoztassák őket. Mindig választ kell adni a miértekre. 1974. első félévben új szerszámok készülnek, s ettől kezdve sajtolt alkatrészekből áll össze a homlok, hátfal. Ez az új módszer még pontosabbá, csereszabatosabbá teszi a fődarabokat. Mikor ott jártam — december közepén — éppen a Chlatter-cég szerelői végezték az „utolsó simításokat” a tetőlemez ponthegesztő célgépen. Ezzel vált teljessé a gyártósor. De hallgassuk meg a gépen dolgozó embereket is. László József így beszélt a tetőgyártó-sorról: — Én a tetőközepet hegesztem össze a hosszsarokkal, aztán daruval viszem tovább. Hét éve szabadultam ebben az üzemben, csináltam a régi tetőket is. Ez összehasonlíthatatlanul könnyebb és termelékenyebb. Amíg nem ismertük a gépet, túl bonyolultnak éreztük, egy kicsit tartottunk tőle. Aztán elkezdtük nézegetni a szakirodalmat és összebarátkoztunk. Ha megfelelően karbantartjuk, sokkal jobb minőséget ad, mint a kézi munka. Megtudtam még, hogy gépipari technikumba jár, a tavasszal érettségizik. Jól érzi magát az üzembe, s úgy gondolja, hogy 25 éves korára elégedett lehet a 12,60-as órabérrel is. FONYÓ PÉTER, a homlok-, hátfalgyártáson dolgozik. 1954 óta van az üzemben, régi ajtós szakember. — Tudja mit kellett melózni egy 55-ös „ólajtóval”? Az ollózástól bedagadt a csuklónk. Darabokra ráncoltuk, nyújtottuk, hegesztettük___Most meg a sajtolt alkatrészt berakjuk a készülékbe, aztán mehet. Olyan munka, hogy a nők is el tudják végezni. Tízszer termelékenyebb. Meg pontos is. A harmincegyesekhez például kocsinként, egyedileg csináltuk az ajtót legalább 40 darabból. Mi már nagyon vártuk ezt az új technológiát. Szente János 25 éves — Ikarusos Mindig ott dolgozik, ahol szorít a cipő. — A lemezollót én is nagyon megutáltam. Hárman csináltunk naponta 64 darab 66-os ládaajtót. 20 millimétert kellett körbevágni belőle. Az egyik munkatársam kezét meg is kellett operálni. A tetőt meg darabokból hegesztettük. Aztán nyomás kiegyengetni, mert eldeformálódott. Most a célgép után alig van egyengetés, és össze se lehet hasonlítani a minőséget. Aztán meg ott volt a homlokfal. Az igazi nagy meló volt. Most mindössze 5 művelettel készül és passzol bele az üveg. Herr Sándor még az Uhri-cégnél kezdte a szakmát. Ma is inkább a kézi munkához ragaszkodik. Mint mondja, szabadabban dolgozhat a fantáziája. Éppen az egyedi kocsik tetejéről hívtuk le. — Én is úgy látom, hogy a gép pontosabb, termelékenyebb. Csak az nem tetszik, hogy a legkisebb meghibásodásnál is leáll az egész gyártósor. Egy olyan univerzális szakember kellene, aki állandóan itt van és azonnal el tudja hárítani a hibát. Ilyen nagy darabszámnál minden perc kiesés komoly kárt jelent. Amikor még egy-két kocsit csináltunk naponta, a négy-öt is óriási számnak tűnt. Ezekkel a gépekkel húszat is lehet csinálni, csak jól kell karbantartani őket. IGEN, az eredmények mindenkit meggyőztek az új technológia helyességéről. Elcsitult a kétkedés, sőt most már áldozatokat is vállalnak az újért, a jobbért. Herr Sándor szavait azonban külön meg kell hallani. Ilyen nagy darabszámnál minden perc drága. Nem elég, ha a gépen dolgozók ügyelnek a napi karbantartásra. Kell valaki, aki azonnal kijavítja az apróbb géphibákat. Jó lenne, ha megfontolnák ezt a javaslatot a gyáregység és az üzemfenntartás vezetői. Reméljük, hamarosan megnyugtató hírt _________________________ kapunk erről is. T. Ágoston IKARUS 1974. január 3. Csúcs a huzatvarrásban A kereskedelmi vállalat időben nem szállította le Pusztavámra a rendelt varrógépeket, így az év utolsó napjára esett a varrás gyors ütemű felfuttatása. 1973. augusztus 31-ig 36 414 darabot teljesítettünk. További rendelés érkezett a törzsgyárból 11 000-re, Fehérvárról 7250- re. Ígéretek szerint a meglévő 19 gép mellé további 9 érkezik, ezzel az állománnyal februártól a pusztavámi gyáregység várhatóan képes lesz a teljes mennyiségű huzatvarrásra. Természetesen ennél több gépre van szükség, mert a luxus huzatvarrás még nagyobb gondot jelent. Kísérletképpen beindították a luxusülés huzatvarrást, melynek tapasztalatai alapján a rendelkezésre álló technológiát pontosítani tudják. ÉSZREVESSZÜK-E ? Észrevesszük-e vajon, hogy a karosszéria lakatosok eszközei megváltoztak. A kéziszerszámok közül már-már eltűnnek a spannolók, a falcoló kalapácsok, sikattyúk, pillanatszorítók, kézi lemezollók. Ezek helyett szaporodnak a pneumatikus szorítók, a pont- és fóliahegesztők, a különféle célkészülékek. Az új eszközökből ad ízelítőt képsorunk. A változás éve : ütemes munka bíznak bennem Lőrincz László, a fehérvári gyár termelési főosztályvezetője mondja: — Az 1973-as év a nagy változás éve volt a székesfehérvári gyárban. Megvalósult az egyenletes termelés, az ütemszerű gyártás. Márciustól tartottuk minden fázisban a ütemszerűséget, a program szerinti kibocsátást. Azóta mindig volt 10—20 autóbusznak megfelelő tartalékunk, vagyis minden fázisban rátartással dolgoztak. Ez biztonságot adott a munkában, de „nem égett a ház”, ütemesen tudtuk a tervfeladatokat teljesíteni. Ebben az esztendőben kialakult a termelés szervezete; a két gyáregységben szervezetten, tervszerűen termelnek. Változtattunk munkamódszerünkben, vezetésünkben. Mindez kedvezően alakította a gyári légkört, a közhangulatot. Lényeges változást látok a vezetők és a dolgozók közti viszonyban, magatartásban, megnyilvánulásban. Kiegyensúlyozott, nyugodt általában az emberek közérzete, megszűnt a korábbi évek feszült légköre, különösen az év vége felé annyiszor átélt idegesség, a hajrával járó ismert állapot. Más most a hangnem, a hozzállás a dolgokhoz, feladatokhoz. Ismeretes, hogy az év elején a budapesti gyártól kaptuk a főbb tételeket. Ez nagy segítség volt számunkra, és a pusztavámi gyáregység besegítése is, de gondban voltunk a további gyártással. Gyáregységeink példásan cselekedtek, egymást segítve megoldották a gyártást; az 1-es gyáregység átvállalta a homlok- és hátfalajtó készítését. A 11-es gyáregység műszaki fejlesztési csoportot hozott létre, és bár nem tartozik hatáskörében, gyártóeszközt készített, javított a jobb minőségi munka érdekében, öntevékenyen mindkét gyáregységben sokat tettek a szervezettebb termelésért, a munkahelyek csinosításában. Öröm most végigmenni az üzemeken. Az átadó üzem azelőtt a gyárvezetés legfőbb gondja volt, most nem kell vele „foglalkozni”, rendben átadják a buszokat. A reklamációkat rendszeresen heti jelentésben tudatják a fázisok felelőseivel, hogy elkerüljék a minőségi kifogásokat. Segítőkészséget tapasztalok a mindennapi munkában. Magamról? Kilenc éve vagyok ebben a beosztásban. Kilenc tervévet csináltam végig, az 1973-as az első nyugodt évzárásom. A korábbi években úgy éreztem, hogy én vagyok a gyár diszpécsere. Igen, dicspécsereskedtem, csavarügyekkel foglalkoztam. Most úgy érzem, hogy a vezetésnek tényleges tagja vagyok, számítok a döntésekben, megvan irántam a bizalom. Egyszóval most vezetek, irányítok, a magam munkájában is a kiegyensúlyozottságot érzem. H. T. Én 14 hős korszakban kezdtem Szeretett Munkatársaimnak! Köszönöm a nyugdíjba menetelem alkalmából rendezett rendezvényt. Másfél évtizedet dolgoztam a belső anyagmozgatási és szállítási osztályon. Nehéz, erős fizikai munkát végeztünk az idő viszontagságainak kitéve. Akkoriban a gyárban még széntüzelés volt; naponta 20—25 vagon szén, 10—15 vagon lemez és egyéb alkatrész jött; mindent kézzel mozgattunk, egyetlen erőgéppel rendelkeztünk. Németh Ernő elvtárs, azt lehet mondani éjjel nappal a helyén tartózkodott, számtalan este 10 órakor ment öszeszedni az embereket, mert 20 vagon jött, valósággal könyörgött, emberek gyertek be, rakjuk ki a vagonokat , ne legyen fekbéres a vagon, ő maga is példamutatásképpen télen 10 fokos hidegben ingujjra vetkőzve velünk együtt lapátolta a szenet. A gyárban azt mondták , az Ikarus legerősebb embere. Felvételnél súlyt kellett emelni, 60 kg súlyt ötször kellett kinyomni, ha bírta az illető maradhatott Németh elvtársnál, ha nem, könnyebb munkára helyezték. Ez volt az úgynevezett hős korszak. Továbbra is erőt, egészséget, sok sikert kívánok minden munkatársamnak. Hudák Mráz Miklós