Ikarus, 1975 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 1. szám

Népeink barátságáért Eredményesen tevékenykednek A gyári párt-végrehajtó bi­zottság november 20-i ülésén Gleisz Tiborné, az MSZBT ikarusi tagcsoportjának ügy­vezető elnöke számolt be a tagcsoport tevékenységéről, eredményeiről. A pártbizottság 1971. ápri­lis 29-i ülésén hagyta jóvá a tagcsoport újjáalakulását. Ezt követően választották meg a héttagú elnökséget, melyben megtalálhatjuk az MSZMP, a vállalat, a szak­­szervezet, a nőbizottság és a KISZ képviselőit is. A tagcso­port a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság önkéntes ala­pon létrejött kollektív jellegű mozgalmi egysége. Tevékeny­ségét a tömegszervezetekkel — az üzemekben elsősorban a szakszervezettel és a KISZ- szel — szoros együttműködés­ben végzi. Az irányítást, a munka összehangolását min­den­ szinten a pártszervezetek gyakorolják. Az MSZBT — s így az ika­rusi tagcsoport — elsődleges feladata, hogy részt vegyen a két ország közti barátság, együttműködés fejlesztésében, baráti esteket, megemlékezé­seket, rendezvényeket szer­vezzen. A vállalatnál népsze­rűsítsék a Szovjetunió né­peinek eredményeit, a kom­munizmus építésében elért sikereit. Segíteni a vállalat dolgozóit abban, hogy szemé­lyesen is megismerhessék a szovjet emberek életét. Tagcsoportunk megfelelt ezeknek a követelményeknek, amit az is bizonyít, hogy Gleisz Tibornét november 7. alkalmával aranykoszorús MSZBT-jelvénnyel tüntették ki. Hely hiányában nem tud­juk felsorolni mindazt, amit 1971 óta végeztek, csupán az idei tevékenységükből sze­retnénk megemlíteni néhány rendezvényt. Gyárlátogatásra hívták meg a leningrádi autóbuszpark dolgozóit és az egyik gépko­csivezetőt, aki 1 millió kilo­métert tett meg Ikarus autó­busszal, kiváló dolgozó jel­vénnyel tüntették ki. Rendszeresen részt vesznek ,— és vállalatunk dolgozóit is meghívják — a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza ren­dezvényein. Részt vettek az országos MSZBT vetélkedőn is egy 3 fős csapattal. Decem­berben értékelték a fotópályá­zat eredményeit. Sajnos nem minden elkép­zelésüket sikerült megvalósí­tani. A barátság elmélyítésé­re szerették volna, ha a Szovjetunióba mennek juta­lomüdülésre a 8. fokozatot el­ért szocialista brigádok. Nem sikerült beindítani az orosz nyelvtanfolyamot sem. Viszont sikerült szoros kap­csolatot kiépíteni a szocialista brigádok és a kerületünkben lakó szovjet családok között. Ilyen például a busz I. Tye­­reskova brigádja, mely évek óta szervez közös programo­kat a szovjet asszonyokkal. Célul tűzték ki, hogy a jö­vőben még jobb propagan­dát fejtenek ki a szovjet tu­domány és technikai eredmé­nyeinek népszerűsítésére, melybe bevonják a tömeg­szervezeteket is. Módot ke­resnek arra is, hogy a fiata­lokat minél jobban megis­mertessék a szovjet emberek életével. Szorosabb kapcsola­tot építenek ki a Szovjet Tu­domány és Technika Házával, ahová rendszeresen meghív­ják a szocialista brigádjain­kat is. Az országos elnökség jónak értékelte az ikarusi tagcso­port munkáját, mellyel a végrehajtó bizottságunk is egyetértett. A továbbiakban is ezen az úton kell járnia tagcsoportunknak. Munkásarcok neveli it lantját sasent pantiszkodik Amint már lapunkban is írtuk, a szék­gyártás Pusztavámra helyezésével át kel­lett szervezni a budapesti kárpitos mű­helyt. Az asszonyokat elhelyezték a busz 11. egyéb munkaterületein. Kucsera Lász­lónéért nem nagyon rajongtak a gumis műhelyben, mert attól féltek, hogy egye­dül neveli az öt lányát és sokat fog hiá­nyozni miattuk. Végülis Sipos Ernő autó­villanyszerelő csoportvezető oldotta meg a gondot azzal, hogy régi munkakapcso­latuk alapján vállalta a felelősséget az asszonyért. Így került át az autóvillany­szerelő műhelybe. Sipos Ernő szerint nagyon kellemesen csalódtak benne. Szinte napok alatt be­tanulta az armatúraszerelést és ha kell még túlórát is vállal. Alig két hónap alatt megszerezte a munkatársai megbecsülé­sét is. Soha nem hivatkozik a gyerekeire, soha nem késett egy percet sem. Ha be­szél róluk, az anyai büszkeség csendül ki szavaiból. A Varga József utcai lakótele­pen kapott egy 3 szobás lakást, melyhez a vállalattól kapta meg az OTP-kölcsönhöz szükséges 12 ezer forintos előtakarékos­­sági összeget. Kucseráné elmondta, hogy a legidősebb lánya most 16 éves, ipari tanuló. A leg­kisebb most első osztályos. Bizony sok gond van velük, de szívesen vállalja ezt a „feszített második műszakot”. Jól érzi magát az üzemben, úgy érzi szeretik a munkatársai, s ő is szereti őket. A lányait önállóságra nevelte, így bent tud maradni túlórázni is, ha kell. Persze az se utolsó szempont, hogy a 2100 forintos átlagke­resete mellett jól jön egy kis plusz kere­set, hiszen csupán a lakás havi törlesz­tési díja 800 forint. 1966 óta dolgozik a vállalatnál. A szak­mája esztergályos, de nem tudta a három műszakot vállalni, így került a fehérfé­mes, majd a kárpitos üzembe. Jó munká­ja elismeréseként ez év május 1-én ki­váló dolgozó kitüntetést kapott. 1971 óta egyedül neveli az öt lányát. Hogyan? Úgy, hogy mindenben a „családi tanács” dönt. Még a válópert is megbe­szélte a gyerekekkel. Azt mondták, nekik nem kell részeges apa, inkább élnek nél­küle. Közösen beszélték meg a lakás bebú­torozását is. Két szobát sikerült berendez­niük OTP-kölcsönnel. A gyerekeknek vett heveréket, ő egy habszivacs darabon al­szik, de boldog, mert legalább a gyere­keknek van. Megkérdeztem, kért-e segélyt? — Igen, egyszer évekkel ezelőtt kaptam 300 forin­tot — mondta — ,de akkor azt mondták, ne is kérjek többet. Azóta se kértem. Ad­tak iskolai segélyt a nyáron, volt olyan, hogy karácsonyra is kaptam valamit, de én nem kértem soha. Néhányszor a fe­jemhez vágták az előző munkahelyemen, miért kellett nekem az öt gyerek, s ez nagyon rosszul esett. Itt nagyon megértő­­ek az emberek, jól kijövünk a munkatár­saimmal. A gazdasági vezetőjétől megtudtam, hogy hamarosan átigazolják az üzemben működő szocialista brigádba is. Elmondta még, hogy ők szívesen segítenek az asz­­szonynak amiben tudnak, de sajnos nem mindig elég az üzemi segítség. A gyere­kek üdültetését például nem tudták elin­tézni. Igaz, hogy Kucseráné sohasem pa­naszkodik, mégis több gondot kellene for­dítani a család támogatására, hiszen jól dolgozó, példamutató törzsgárdatagról van szó. — T. — SZOT oklevél November hetedikére SZOT- oklevelet kapott hosszú évek óta végzett társadalmi munkájáért Fachmann Andorné, az 1-es bér­elszámoló csoport­­vezetője. 1968 óta osztály­bizottsági titkár, előtte nagyon hosszú ideig bizalmi volt. A Kiváló Dolgozó jelvény tulajdonosa SZOT oklevél — úl felelős Saját kérésére felmentette gazdasági felelősi funkciójá­ból a vszt Piros Józsefnét, aki 24 éven át jól végezte feladatát, és mint vszt-tag is helyesen képviselte a dol­gozók érdekeit. Mivel a munkaügyi osztály vezetőjé­vé nevezte ki vállalatunk vezérigazgatója, gazdasági elfoglaltsága lehetetlenné tette, hogy társadalmi funk­cióját is az eddigi lelki­­ismeretes munkával végez­hesse. A december 16-i oszt az előterjesztést elfogadta, s érdemei elismerése mellett felmentette funkciójából Piros Józsefnét. A gazdasági felelősi funkció ellátásával Milbrich Istvánnét bízták meg. Közel negyedszázados munkája jutalmául Piros Józsefnét SZOT oklevéllel tüntették ki, s a vszt-től tárgyjutalmat kapott. A választásokig a vszt tagja marad. Kedves f­elépő fiatal! Szeretettel köszöntünk vállalatunknál. Kívánjuk, hogy minél előbb beillesz­kedj a vállalat életébe, KISZ-szervezetébe... Ezekkel a szavakkal üd­vözli a KISZ-bizottság az újonnan belépő fiatalokat azon a díszes köszöntő kár­tyán, melynek hátlapján legújabb gyártmányaink sti­lizált képe látható. A továb­biakban elmondják, hol ta­lálható a KISZ-bizottság, közlik az alapszervi KISZ- titkár nevét és munkahelyét is. A tájékoztatás alapján a fiatal nem teljesen idegenül csöppen bele az új, számára még ismeretlen légkörbe. S hogy a KISZ-vezetőkkel folytatott beszélgetések va­lóban lehetőséget nyújtsa­nak a kölcsönös megisme­résre, ezt a KISZ-titkárok és csoportvezetők részére kiadott módszertani vázlat segíti. A KISZ-bizottság kezde­ményezése, mely nem csak a KISZ tagjaira, hanem kivé­tel nélkül minden belépő fiatalra kiterjed, hozzájá­rulhat a jövő törzsgárda­­tagságának kialakításához. Azok a fiatalok, akik mun­kába lépésük pillanatától kezdve érzik a közösség tö­rődését, az első perctől fog­va ismerik jogaikat, de kö­telességeiket is, hamarabb gyökeret eresztenek, és a jövőben is erősebb szálak­kal kötődnek, mind munka­helyükhöz, mind az ifjúsági szervezethez. — lakatos A cinikusok Taposom az utat két gyáregység között. Gondolataim már az előttem álló beszélgetésen járnak. Egyszercsak egy kedélyes arc bukkan fel előttem: Több jövedelmet! — harsogja. Megyek a vonalak mentén. Jön velem szembe a notó­rius panaszkodó. Széles vigyorral köszönt: Több jöve­delmet! Több jövedelmet! Több jövedelmet! — hallom úton­­útfélen mind gyakrabban. S bár e köszöntés nem új­keletű a hangsúly változása igen figyelemre méltó. Kezdetben vala a humor. Először a hagyományos ma­gyar köszöntés kiegészítéseként bukkant fel itt-ott. Valóban tréfás árnyalatú jókívánságnak hangzott, és csak a köszöntött személyre vonatkozott. Az idők során azonban sokaknak megtetszett ez a „jópofa” köszöntés, és egyre többen használják önálló­an. Ez önmagában, ha számomra nem is rokonszenves, még nem lenne baj, de módosult a hangsúly és az ér­telmezés is. A Több jövedelmet! kívánságot rendszerint cinikus kacsintások, ugyetelsérted? vigyorok kísérik, s a hang­súlyból kitűnik, hogy az illető ezt az óhajt nemcsak a köszöntött személyre, de önmagára is érti. Miért káros ez? Mert utat nyit az anyagiasságnak, az állandó elégedetlenségnek, a mindegy-milyen-úgysem­­jó hangulatnak. A legérdekesebb talán az, hogy éppen a valóban kis jövedelműek nem csatlakoznak ehhez a stí­lushoz. S akik leginkább kürtölik, általában azoknak le­het a legkevésbé okuk e köszöntés terjesztésére. Ha valaki úgy érzi, hogy végzett munkája ellenérté­két nem tükrözi a bére, ezt számtalan, intézkedésre is lehetőséget nyújtó fórumon elmondhatja. Nem egy ter­melési tanácskozás, brigádértekezlet párt vagy szak­­szervezeti gyűlés után orvosoltak már ilyen panaszt. A kiálláshoz azonban bátorság és valós indokok kellenek. Ezt pedig a cinizmus, a hangulatkeltés nem pótolhatja. Ezért javaslom, azoknak, akik talán már elfelejtették, hogy elevenítsék fel a hagyományos magyar üdvözlési formákat. Jó napot, jó egészséget — és ettől se kell fél­nünk! — jó munkát kívánok! —lakatos Egyre inkább becsülik, segítik a munkásőröket Századgyűlést tartottak a budapesti gyár munkásőrei de­cember 11-én. Pintér László, az alegység parancsnoka számolt be az éves munkáról, majd a munkásőrök mondták el vélemé­nyüket. A gyűlésen felszólalt Kovács György, vállalatunk párttitkára és Fekete Ferenc zászlóaljparancsnok helyettes is. Pintér László beszámolójá­ban elmondta, hogy munkás­­őreink becsülettel helytálltak a foglalkozásokon, gyakorla­tokon, s a szolgálatban is. Teljesítették önként vállalt kötelezettségeiket. A gyakorlatok sikeres vég­rehajtását elősegítette, hogy az alegységparancsnokok és helyetteseik 3 hónapos to­vábbképzésen vettek részt, s állandóan bővítik szakmai ismereteiket. Tény, hogy a munkásőrök jobban kedvelik a szabadban töltött foglalko­zásokat, mint a tantermi elő­adásokat, így a jövőben is az előbbi arányát igyekeznek növelni. Ez évben kaptak új fegy­vereket munkásőreink. Ezek korszerűbbek, pontosabbak az előzőknél, s hamarosan meg is kedvelték őket. Nem véletlen, hogy a lövészeten kiváló eredményt értek el. Jó az alegység politikai hangulata. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy tovább ja­vult a kapcsolat a parancs­nokság és pártbizottság, va­lamint az alapszervezetek között. El kell érni, hogy a kisebb alegységek parancs­nokai is megfelelő kapcsola­tot találjanak az alapszerve­zetekkel és nagyobb segítsé­get nyújtsanak az új mun­kásőrök felvételéhez. Munkásőreink többsége szocialista brigádokban dol­gozik. Részt vettek és vesz­nek a XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítésében. Ezen kívül valamennyien részt vettek a sashalmi mozi bontásában és sokan adtak vért. Végül ismertette a szoci­alista verseny eredményeit. Az egész évi munkájuk fi­gyelembevételével első lett az I., második a III., harma­dik a nehézfegyver, negyedik a II. szakasz. A rajok verse­nyében első az I. szakasz 3. raja, második a III. szakasz 2. raja, harmadik a nehéz­­fegyver szakasz 1. raja. A hozzászólók többsége az alegységek életével, minden­napi gondjaival foglalkozott. Többen javasolták, hogy a munkásőrök közvetlenül se­gítsék a pártalapszervezete­­ket az új munkásőrök felvé­telénél. Kovács György, vállala­tunk párttitkára elmondta, hogy a pártbizottság jónak értékelte az alegység munká­ját. Ez a tevékenység is a politikai munka egyik for­mája. Kedvezően változott a gazdasági vezetők szemlélete is. Egyre inkább becsülik és segítik a munkásőrök tevé­kenységét. Mint mondta, a munkásőr­­felvételt épp úgy tervezni kell, mint a párttagfelvételt, s csak az vállalja, aki eleget is tud tenni a követelmé­nyeknek, s szívesen csinálja ezt a pártmunkát. Fekete Ferenc zászlóalj­­parancsnok helyettes szerint e gyűlés méltó befejezése volt az alegység egész évi jó munkájának. Egészséges és előremutató volt a vita, mely azt kutatta, hogyan lehetne még jobban elvégezni az ön­ként vállalt feladataikat. E fegyveres testületben a ki­képzéstől elválaszthatatlan a politikai munka. Minden feladat végrehajtását a poli­tikai céltudatosságnak kell áthatnia. Befejezésül Pintér László kiosztotta a jutalmakat és dicsérő okleveleket. Jutalmat kapott Czibere Imre, Andrik Benő, Wolhoffner József és Tóth Béla. Dicséretben része­sült János Antal, Talidisz János, Menich Gyula, Markó András, Komenczi György, Elek Károly, Bertalan László és Kiss Joachim M­ árton Év végi hangulatkép a gyár udvaráról

Next