Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-12 / 1. szám
lső munkanap 10+ 10+6. Vagyis összesen tizenhat autóbusz gördült le a busz II gyáregység vonalairól ez év első munkanapján, január 2-án. Tíz 260-as típus a Szovjetuniónak, három 280-as szintén a Szovjetuniónak, három 280-as pedig a Volán Vállalatnak készült. Eredetileg, indulásként nem tizenhat autóbusz gyártását tervezték, hanem többet — a szokásos mennyiséget —, de a busz I1-ben tartott kora reggeli vállalati munkásgyűlés befolyásolta az aznapi teljesítményt. A néhány darabos lemaradás persze semmit sem jelent, behozható, hiszen egész januárban csak 260-asokat és 280-asokat gyártanak a vonalakon. Ezeknek a típusoknak a nagy része a Szovjetunióba indul, s csak néhányat kap Tunisz és a Volán Vállalat. Míg állt a gyár FORGATÓKÖNYV SZERINT Fénymásolt, a laikus számára érthetetlennek tűnő ábrákat tartalmaznak a papírlapok. Semsei András, az üzemfenntartási gyáregység műszaki vezetője értetlenségemet látva megszűn. — Ezek másolatok — mondja. — Az eredeti rajzok színesek. Úgy könnyebb megkülönböztetni az egyes vonalakat. Minden műveletet más színnel jelöltünk. Hogy jobban értsem a dolgot filctollal, színes ceruzát vesz elő. Sárga, piros, barna, kék vonalkákát húz. A december végi karbantartási munkák forgatókönyve ez a néhány precízen kidolgozott papírlap. A munkákat eszerint végezték, mindent hajszálpontosan kiszámoltak. Öt nap alatt kellett végezni a felújításokkal. December 23-án és 27-29 között, azalatt míg állt a gyár. — A gyáregység minden szakmája képviseltette magát — folytatja a műszaki vezető. — Mintegy 200-250-en dolgoztak. Jól jött ez az év végi néhány nap. Hisz a legtöbb munkát csak úgy tudtuk volna elvégezni, ha hosszabb-rövidebb időre leállnak a gépek. Rangsoroltuk az igényeket — elsősorban a termelés szempontjából. Amit elvállaltunk, azt 98 százalékosan teljesítettük. De vannak még tennivalóik a trilkusoknak — például a busz II fényezőjében. Az ottani munkák akár két hétig is tarthattak volna, ha egyszerre állnak neki. De egyszerre nem is lehet, hiszen a feladatokat csak lépcsősen lehet itt megoldani. Nem bontották meg a szelepeket, szivattyúkat, tengelykapcsolókat. Ezeket majd folyamatosan az év folyamán. A busz 1-ben a daruk, motorok javítását is csak üzemen kívül helyezéssel lehet megoldani. Most mindenre jutott idő. A sajtoló hatalmas gépeire is fordítottak gondot. Felülvizsgálták, megjavították a gyáregység nélkülözhetetlen daruit, lakatosmunkákat végeztek, ahol kellett motort cseréltek, tekercseltek. Az egyedi gyáregységben felújították az Empis fényezőt és az erőátviteli hálózatot. Figyeltek a törzsgyár vízhálózatának karbantartására is. Kitisztították a víztornyot. Míg állt a gyár, azalatt az épületeket felére csökkentett energiával fűtötték. — Okozott-e kárt az új évben hirtelen beköszöntött fagy? — A szél pusztításairól, törésekről, kisebb fagyásokról tudunk. Pontos képet csak később adhatunk. Tavaly fölújították a busz I padozatát. Idén is folytatják ezeket a munkákat. A busz I gyáregység január közepén szeretné átadni a helyet a felújítóknak. — Váratlanul ért minket ez az igény — folytatja Semsei András. — Ehhez meg kell teremtenünk a lehetőségeket, több kivitelező is szóba jöhet de valószínűleg ismét csak az Országos Szakipari Vállalat brigádjai jönnek. Addig helyet is kell teremteni, hiszen nekik legalább 400 négyzetméter terület kell, hogy dolgozni tudjanak. A rejtélyes ábrák már rögtön nem tűnnek olyan rejtélyesnek. Vonalak, rubrikák, sajátos forgatókönyvvé álltak össze, amely szerint végrehajtották a felújítást. Persze ehhez kellett ez a leállás is? S ahogy kivettem a műszaki vezető szavaiból, nem bánnák, ha ez az év végi leállás hagyománnyá válna. (dézsy) KÉPEIK SZÍNFOLTOK Nem volt az elmúlt évnek olyan eseménye, látogatása, ünnepsége, megmozdulása, ahol föl nem tűnt volna a jól ismert figura. Férfi, furcsa kis tokkal az oldalán, kezében kattogó masinával. Nem nehéz kitalálni kiről, kikről lehet szó. A törzsgyár fotósairól, akiknek munkájára sok helyen szükség van. Az elmúlt évben 5580 felvételt készítettek, s ezekből 19 072 nagyítást. Fényképeiket az üzemi lapban is sokszor láthattuk. Képes híradójukat is sokan nézegetik. Bár képeik fekete-fehérek mégis színfoltot jelentenek a gyár életében. „HASSZÁMOK" HELYETT Hű képet önmagukról! Adatgyűjtő útjaimon gyakran beszélgetek szocialista brigádok tagjaival, brigádvezetőkkel. Szívesen írok munkájukról, életükről. Nehezen is lehetne elképzelni a gyár napi munkáját, a társadalmi életet úgy, hogy róluk ne tegyünk említést. A szocialista munkaversenyeknek éppúgy motorjai ők, mint a társadalmi munkának, a rendezvények szervezésének. A brigádok mindegyikének a munka az „erős oldala". Éves munkavállalásaik jól igazodnak a gyár feladataihoz. Valamennyi napló számot ad arról, hogy ezek végrehajtásában milyen eredményeik, gondjaik voltak, s vannak. Legtöbbször név szerint is kitűnik: kik azok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Nehezebb megtalálni, kik azok, akik elmaradtak az átlagtól vagy fegyelmezetlenségük a brigádnak is gondot okozott. Mert a munkaterület, a munkahely — főleg szocialista brigádban — a szocialista emberré nevelés legfontosabb területe. Itt van lehetőség a kiemelkedően jól dolgozók elismerésére, az elmaradók vagy fegyelmezetlenek segítő szándékú nevelésére. A munka végzésének van mennyiségi és minőségi oldala. Az előbbi a szorgalommal, intenzitással - az utóbbi a szakértelemmel függ általában össze. Ha valamennyi tag nagyjából egyforma szorgalmú és szakértelmű, a brigád munkájának színvonalaié. Viszont, ha az egyes tagoknál valamelyik oldallal gond van, az a közösségnek feladatot jelent. A szocialista brigádok számára nem közömbös tehát, hogy egyes tagjainak munkája eléri-e vagy alatta marad a többiek színvonalának. Az idősebbek vagy a tapasztaltabbak példamutatása, szakértelmük átadása segíthet „saját színvonalra hozni" a kisebb képességűeket. A másik terület a művelődéssel, a kulturális feladatokkal kapcsolatos. A vállalások változatosnak tűnnek, mégis érezhető bizonyos beszűkülés, ami abból is adódha, hogy nem eléggé „súlyozottak" a feladatok. Mi a célja a művelődési, kulturális feladatok teljesítésének. Sokoldalúan művelt emberré nevelés" Az ismeretek nagyobb részét tanulással, képzéssel nyerjük. A megszerzett ismeretek is „fogynak", ha nem pótoljuk. Ki mondhatja el magáról, hogy amit megtanult, abból semmit el nem felejtett? Néhány területet emelnék ki. Az iskolarendszerű oktatást, a tanfolyamokat és az olvasást. Ezeket jól kiegészítheti a színház, múzeumlátogatás, a film, zene, vetélkedők, szakkörök... Első helyen kell támogatni a továbbtanulást. Helyes, ha ezt a brigád saját ügyének tartja. Kiemelt jelentőségű a rendszeres olvasás. A brigádok egy része becsatolja naplójába a könyvtáros igazolását arról, hogy a tagok az év folyamán személyenként elolvastak 5-10 könyvet a mai, korszerű szakmai vagy irodalmi művekből. A könyvtáros ezeket ajánlja és ha szükségesnek tartja „igazolja". Hasznosabb, ha mennyiség helyett „minőséget" igényelnek az olvasásban. A folyóiratok (szakfolyóiratok) rendszeres olvasásából szerzett ismereteket sem szabad lebecsülni. Kevés az olyan napló, amely a negatív (levont) pontokat is tartalmazná. Még kevesebb, ahol a levonások okait és a neveket is jegyzik. Pedig van néhány ilyen ok. Pl. baleset, igazolatlan hiányzás, késés, selejt, fegyelmi vétség, stb. Amikor elérkezik a negyedév vége, előkerülnek az értékelő lapok. Amiről nincs feljegyzés vagy megfeledkeztek, hogy ilyen rovat is van a lapon — tehát jönnek a „has-számok". Szerencsére egyre kevesebb az ilyen eset, a brigádok törekednek valós képet adni magukról. Jó példa erre a székesfehérvári NOSZF 60 Szocialista Brigád, akik „önértékelő" lapokat vezetnek. Nemcsak a plusz, hanem a mínusz pontokat is jegyzik, s így hűen nyomon követhető a brigád élete. Kovács Edit I Ébner László székesfehérvári gyárunk kísérleti üzemének diszpécsere. 1959 óta dolgozik nálunk. Hét újításának gazdasági eredménye alapján ezüst fokozatot ért el. Horváth István 1961 óta dolgozik a székesfehérvári gyárban, lakatos csoportvezető. Harmincnyolc bevezetett újításának gazdasági eredménye alapján ezüst fokozatú értékelést kapott. Juranovics Ferenc egy nagy jelentőségű újítása (autóbusz tetőlemezek automatikus festékszórása) alapján kapta a kiváló újító bronz fokozatot. 1973 óta dolgozik gyárunkban, a II. gyáregység műszaki csoportjában üzemmérnök. VÉGÜL ELFOGADTÁK — Nem sok ez egy kicsit? — kérdezték a jogi segélyszolgálat idei költségvetésének tárgyalásakor a vszb-ülésen. Ilyen megjegyzés az elmúlt évi költségvetés jóváhagyásakor is elhangzott Ebben az évben 500 ezer forint a vállalati jogsegélyszolgálat bér, szakkönyv, reprezentációs és egyéb költsége. Beleértve a Budapesten, Székesfehérváron, Pusztavámon és Szegeden foglalkoztatottak, fő és mellékállásúak béreit, tiszteletdíjait és mindennemű költségeit. A vszb annak a megjegyzésnek a figyelembevételével hagyta jóvá a fenti keretet, ezt az összeget a vasasszakszervezet irányelvei szerint alakították ki. MS Sárosi Gábort kiváló újító arany fokozattal tüntették ki. (Fotó: Wéber) Agy torna az értekezleten NEHÉZ EMBEREK A 30 ÉV ALATT A K? reznek majd szakmunkásbizonyítványt? Harminc év alatt kevesebb a családi gond. Igaz, nem úgy gondolja, hogy majd csak az oktatási osztály udvarol a jövendő tanulóknak, hanem a KISZ is mondja: komám, itt a nagy alkalom, az általános iskolával egy időben elvégzed majd a szakmai tanfolyamot is. Hisszük, hogy sorban állnak majd a harminc év alattiak, mert ez nagyszerű alkalom. Aztán megint gondterheltté válik a vszb-ülésen ülők arca. Latolgatják, hogyan kellene hozzáfogni, szót érteni? Mert az itt elfogadott határozat mögött emberek állnak. Konokok, nyakasok és olyanok is, akik talán az első hívó szóra igent mondanak. Földobja Tóth Sándorné, hogy mi lesz a vevőszolgálati tartalékkal, azokkal, akik nyelvtanfolyamokra jártak, nem felejtik el, mire kijutnak valahová? Nem kellene valamilyen nyelv klub, ahol gyakorolhatnának? Hamiskásan mosolyog Juranovics Feri bácsi. Nem, ő soha senkit nem sért meg, de azzal amit mond, gondolkodóba ejti az itt ülőket, ő azt válaszolja erre a klubfoglalkozásra: mindenkinek a maga dolga, hogy frissen tartsa azt, amit megtanult. Tessék ezen vitatkozni! Nehéz. A tanfolyamok nagyon drágák. Azt is a vállalat fizeti, a klubot is fizesse? És még egy nagy bölcsesség, ami szintén Feri bácsitól származik: igaz, ami igaz, alapos munkával alakították ki a vállalat vevőszolgálati stábját. No, de akkor is mondták, most is mondani kell: nem mindenki juthat el külföldre. Lehet, hogy egyes vsz tartalékok még 60 éves korukban is tartalékok maradnak. Azért, ha szükséges, lesz nyelvklub. Egy kicsit mégis kellett puskázni, belenézni a jegyzetbe. Kovács György vszt-titkár bábolnai példájára emlékeztem. Az így szólt: ott, Bábolnán évenként meg kell védeni a szakmunkásbizonyítványt. (A törzsgyárban egyelőre három személyt sikerült megnyerni a mester szakmunkás képesítés megszerzésére. A rendelet több éve előírja.) A vszt-titkár nem véletlen példálódzik Bábolnával... De nyugtat is: a fejekbe lassan átmegy, mi is a tennivaló oktatási ügyben. Sok minden történt, a hullámvölgyből kijutottak. De ő azt ajánlja, hogy az átalános iskola nyolc osztályának szervezésekor ne csak a harminc év alattiakat vegyék célba, hanem az ennél idősebbeket is. Előbb szerezzék meg a nyolc osztályt, utána pedig a szakmát. A nőbizottságtól ez ügyben több kezdeményezést és szervezést remél. Nem értik azonnal, amit Csékó László mond: a magasabb munkavégzést kell megfizetni! Tétován ízlelgetik a mondatot. Csékó László még hozzáteszi: valaki attól, hogy jó szerelő, nem biztos, hogy jó vevőszolgálati ember válik belőle. Wester Jánosné mondja ki először, egyetért Csékó Lászlóval. Lám, ha az oktatásról van szó, milyen messze eljut az ember. De szükséges is, hogy tovább lásson, gondolkodóba essen, hisz a későbbi döntésekhez, elhatározásokhoz föltétlenül kellenek. — d. i. — Tornáztatja az ember az agyát. Azt a képességét vizsgálja a vszb-ülésen üldögélve, mint hallgatóság: két óra hossza alatt mit jegyezhet meg fejben, — írás nélkül. Az előterjesztett anyag a munkások körében végzett oktatási helyzetet összegzi. Alaposan meghányta-vetette ez ügyben a történteket az írásos anyag és azt, amit majd tenni akarnak. Na, most tessék, mire emlékszik az ember anélkül, hogy bármilyen segédeszközhöz nyúlna. (Jelentéshez, jegyzethez.) Hol vidám, hol gondterhelt arcok jelennek meg. Attól függően, hogy eredményről, vagy valamilyen kilátástalannak tűnő feladatról beszélnek. Wester Jánosné, személyzeti és szociális szakigazgató (ő volt a napirend előadója) Nyári Istvánt, a székesfehérvári gyár tiszb-titkárát győzködi és egyetért abbéli aggályával, hogy két év alatt nehéz lesz rábeszélni a harminc év alattiakat a nyolc általános elvégzésére. Igaza van abban is Nyári Istvánnak, hogy ez a legnehezebben mozgósítható korosztály. (Ki gondolná? Ugye milyen meglepő? ) A szakigazgató viszont a szóban forgó harminc év alattiak fejével gondolkodik: ha nem rágják a fülüket, akkor mikor sze- CSÖKKENTIK az átfutást Porosodó ötletek? A versenyidőszak alatt két brigádot is kiemeltek: a tmk Augusztus 20 és Május 1. Szocialista Brigádját. Az utóbbi évek eredményei növekedtek. Ez annál inkább is figyelemre méltó, mert a rohamosan fejlődő technikánk egyre nagyobb szakmai hozzáértést, pontos számítási és technológiai ismereteket kíván. Az 1975-ben elért utókalkulációs eredmény 4,6 millió Ft 1976- ban elért utókalkulációs eredmény 6,4 millió Ft 1977- ben elért utókalkulációs eredmény 7,5 millió Ft 1978- ban elért utókalkulációs eredmény 9,3 millió Ft. A bevezetésre elfogadott újításokon kívül jelentősek a kísérletre leadottak. Ilyenek például a 255—266 típusú buszok kormányzásának javítása, mely jelenleg „vizsgázik" az AUTOKUT-nál. Előkalkulációs eredménye: 6 millió forint. Import tömítőanyag helyettesítése — próbaszerelés alatt áll — tárgyú újítás előkalkulált eredménye: 2 012 766 forint. Belső burkolat szegélyezése. Előkalkulált eredménye: 1 376 479 forint. Ladányi Ferenc, az újítási iroda vezetője elégedett az eredményekkel. Véleménye szerint a növekedést nagymértékben elősegítik az újítási versenyek. 1979- ben csökkenteni kell az újítások átfutási idejét. Legegyszerűbb és leghatásosabb az lenne, ha az elbírálók — a nagy jelentőségű újítások kivételével — saját belátásuk alapján döntenének, vagy szükség esetén a helyettesük, illetve osztályvezetőjük véleményét kérnék ki. Ez esetben nem lenne szükség 8-10 véleményező felkérésére. Intézkednünk kell, hogy a már elfogadott újítások gyorsabban kerüljenek hasznosításra. Ezt sürgették fiataljaink hozzászólásaikban az ifjúsági parlamenten is, hogy „ne legyenek az újítások porosodó ötletek valakinek a fiókjában". Különösen nehéz a szerszámot igénylő újítások bevezetése. Sorozatosak e kifogások: nem győzzük, nincs kapacitás, más sürgősebb. Ha az elbíráló intézné az újítás sorsát, ő írná elő a teendők sorrendjét, s nem az újítási iroda — bizonyára kevesebb kifogás lenne. Kovács Edit A tavalyi újítási tanácskozás eltért az előzőektől. Értékelésre kerültek a „30 éves az újítómozgalom" jubileumára hirdetett versenyfeladatok is. A november 21-én megtartott tanácskozáson székesfehérvári gyárunkból heten vették át a Kiváló újító jelvényt. Húsz dolgozó ért el helyezést. Siffel Istvánné (üzemfenntartás) kapta a Legjobb női újító címet. Boka György (fehérfémesüzem) pedig az év Legeredményesebb újítója. \iíi*ck íc&jsy&h’ eJÜyic 6 Hogy ki kezdte és mikor * nem tudom. Fejbiccentéssel, ujjmutogatással vagy széles mosoly közepette, hangos szóval indult-e el — valószínű más sem tudja. Egyszercsak volt. Néha ma is van. És milyen változatos! Ismerősök között: szevasz! Ha elöljáró jön, jó napot kívánok! Ha valaki hízelegni, kérni akar: kezeit csókolom! Gyermekeknél, nőknél: szia! Hivatalban, boltokban, lépcsőházban: sehogy! No, és a körülmények. Buszon: „Beljebb húzódik az utas!" Boltban: „Sorára vár a vevő!" Hivatalban: „Nincs félfogadás!" Portán: „Hova megyünk? " Műhelyben: „Kit keres? !" Otthon: „Megjöttél? " „Valaki csináljon szódát!" Azt mondják a köszönés rangot fejez ki. Nem hittem el. Munkakezdés előtt tíz percig álljon csak valaki a portán, s majd meglátja! Akinek a portás előre köszön, az főnök. (kovács)