Intézeti Szemle 11. (1978.)
DR. GARAMVÖLGYI KÁROLY OKTATÁSI MINISZTERHELYETTES ÜNNEPI MEGNYITÓJA Tisztelt Elvtársak, Vendégeink, kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy az Intézet 25 éves fennállása alkalmából valamennyiüknek tolmácsoljam a minisztérium vezetésének jókívánságait. Az évforduló, az ünnepi alkalom mindig visszapillantásra, összegezésre serkent, és arra, hogy a megtett út e mérföldkövénél a továbbhaladás irányát is lássuk és kijelöljük. Az, hogy a külföldiek szervezett intézményes oktatását 25 évvel ezelőtt elkezdhettük, s az, hogy e tevékenység az elmúlt negyedszázad alatt megerősödött és kiteljesedett, számos tényező és feltétel együttes meglétét kívánta. E tényezők között a társadalmi, politikai feltételek mellett a tudományos, a kulturális és a gazdasági feltételek a legfontosabbak. Ebben az Intézetben ötven-hatvan ország évente mintegy 600 diákja tanulja meg a magyar nyelvet, azt a nyelvet, amelyet 200 évvel ezelőtt alkalmatlannak tartottak a tudományok művelésére. Ezt a nyelvet a latin és a német nyelv hivatalos egyeduralma idején, az évszázados hódoltságok korszakában a nép és ahhoz hű tudósok, pedagógusok őrizték meg. Ez az ünnepi alkalom így ünnepe mindazoknak, akik nyelvünk fennmaradásán, csinosításán, hajlékonyabbá tételén fáradoztak; névtelenek és ismert nevűek, költők és nyelvtanírók, nyelvújítók, hitvitázók és iskolamesterek, Sylvester Jánostól Kazinczyig, Ilosvai Selymes Pétertől Illyés Gyuláig. S az ünnep kapcsán szóljon a megemlékezés a magyar tudományról, iskolarendszerünkről, a szocialista magyar pedagógiáról, hiszen a Föld közeli és távoli országaiból érkező diákok többsége elsősorban nem nyelvünk kedvéért, hanem azért jön hozzánk, hogy a mi nyelvünkön olyan tudományos ismereteket, felsőfokú képzettséget szerezzen, aminek mind hazája, mind önmaga hasznát látja. Abban, hogy felsőoktatásunk megfelel ennek a kívánalomnak,hatszáz éves egyetemi hagyományaink mellett-része van annak is, hogy olyan példákra tekinthetünk és mutathatunk, mint a Bolyaiak és Semmelweis Ignác, mint Eötvös Loránd és Szent-Györgyi Albert, Lukács György és Benedikt Ottó. Ám hiába volna szép és gazdag a nyelvünk, élénk a tudományos életünk, megfelelően differenciált az iskolarendszerünk, ha hiányoznának azok a társadalmi, politikai és gazdasági feltételek, amelyek a külföldi ösztön -