Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 7-8. (1990)

1990-12-01

Az AD. 1500 előtti szimbólumok mintegy 50 struk­túrából [objektumból] származó archeomágneses méréseredmények, így a VII-VIII. századot 7, a XI. századot 14 objektum képviseli. A pontok közvetlen megfigyelési eredményeket, az AD. 1500-nál fiata­labb korú adatokat jelző keresztek pedig ilyenekből szintetizált adatokat reprezentálnak. A négy kis kari­kával jelölt inklináció Eötvös Loránd korai archeo­mágneses méréseredménye. Az 1500 előtti adatokban a vízszintes szakaszok a régészeti kor, a függőlegesek pedig a mért adatok meghatározási hiba-intervallu­mát jelentik. Maga a földmágneses változás természetesen (hiba­mentes) sima görbe szerint történik, amit a mérési adatokból kellene megkonstruálni ahhoz, hogy ar­­chaeomágneses adatokkal keltezni tudjunk. Ha meg­kíséreljük az ábrán látható D és I adatokat egy-egy görbével közelíteni, akkor nyilvánvaló, hogy a felada­tot többféleképpen is megoldhatjuk. E bizonytalansá­got kizárólag további archeomágneses mérési ered­mények beiktatásával (további mérésekkel) csök­kenthetjük valamilyen elfogadható mértékűre. Valójában az adatok ilyen jellegű közzétételével azt szeretnénk bemutatni, hogy melyek azok a korok, amelyekben még egyáltalán nincs vagy csak kevés archaeomágneses méréseredmény van, tehát ahol friss ásatásból kikerülő, mérhető objektumokra van szükség. T­eljes adathiány van AD: 450-600, valamint 1150 és 1300 között, illetve AD. 1500 után. Ez utób­bi régészeti keltezés szempontjából kevéssé érdekes, annál inkább az a deklináció nagy változása az avar kor és az Árpád-kor között. Keltezés szempontjából fontos lenne tudnunk azt az időpontot, amikor a dek­lináció előjele negatívról pozitívra vált át (800 kö­rül?). A korábbi periódusokat tekintve természetesen jó volna, ha a La Tfene-kort is részletesebben megismer­hetnénk. Az 1150 és 1300 közötti, valamint 1500 utá­ni mintavételekhez számos lehetőség adódhat Árpád­­kori és késő középkori telepásatásokon. E célra a ke­nyérsütő kemencék is nagyon jó anyagot szolgáltat­hatnak. A közös munkának ebben a fázisában a régé­szet segítheti a geofizikát a fix datáló értékű földmág­neses görbe megalkotásában, amennyiben keltezhető átégett agyagobjektumot bocsát rendelkezésre. La Tiene-kori és AD. 800 körüli, régészetileg jól datálha­tó égett agyagobjektumok gyakoribb előbukkanására is több remény van. Az AD. 450 és 600 közötti idő­ből, a népvándorlás korából is igen hasznos lenne né­hány kemence geomágneses vizsgálata. Thermolumi­­neszcens és C-14 kormeghatározásokkal (ha az át­égett agyagobjektummal azonos kontextusban faszénmaradvány is előkerül) a koradatot pontosítani lehetne. A vörössánc-mintákon végzett újabb vizsgálatok (pl. Darufalva (Drassburg) sáncának 950-1050 közötti archaeomágneses kor eredményei) is azt mutatják, hogy a kemencéken kívül más, stabilan kiégett agyag­objektumokon is érdemes tovább fol­ytatni a kísérle­teket. Kérjük régész kollégáinkat, hogy amennyiben jól át­égett, elbontható kemencéket találnak, az ásatás folyamán értesítsék mintavétel céljából a szerzőket. Márton Péter - ELTE Geofizikai Tanszék 1083 Budapest, Kun Béla tér 2. Tfel. (1) 1-334-160/104 mellék Gömöri János - Iparrégészeti Munkabizottság 9401 Sopron, Pf. 68 Soproni Múzeum, Régészeti Részleg Tfel. (99) 11-327 / 21 mellék Aminosav racemizációs kormeghatározás Csapó János és Cs. Kiss Zsuzsa „Fosszilis csontminták kormeghatározása az aminosav racemizáció mértéke alapján ” címmel számoltak be a heidelbergi Nemzet­közi Archeometriai Szimpóziumon (1990) eredmé­nyeikről. Ugyanitt ismertették a zsírsavösszetétel alapján történő korbecslésre kidolgozott kormeghatá­rozási módszerüket. A két eljárást ismertető leírásukat, valamint felhívásukat az alábbiakban tesszük közzé. * Tájékoztató az aminosav racemizációs és a zsírsav­összetétel meghatározásán alapuló kormeghatározá­si módszerekről, a hazai lehetőségekről Az utóbbi időben intenzív kutatómunkát folytattunk az aminosav racemizációs kormeghatározás hazai al­kalmazása, illetve továbbfejlesztése terén. Mivel tud­juk azt, hogy ez az eljárás­­ a legtöbb kormeghatáro­zási módszerhez hasonlósan - számos hibával terhelt, ezért a módszerhez hitelesítő görbéket hoztunk létre, radiokarbon kormeghatározás segítségével. Az eljá­rás lényege az, hogy a magyarországi, radiokarbon­­módszerrel meghatározott korú csontminták D- és L-aminosav tartalmát meghatározva olyan hitelesítő görbéket szerkesztettünk, amelyben a D/L aminosav­­arányt ábrázoltuk a radiokarbon módszerrel megha­tározott kor függvényében, illetve a csontokban vég­bemenő racemizáció törvényszerűségeit megismerve extrapoláltuk a radiokarbon-módszerrel meghatároz­ható koron túlra. Mivel az aminosavak racemizáció­­ját az élő szervezet pusztulása óta eltelt időn kívül befolyásolja még a hőmérséklet, a talaj iontartalma és pH-értéke is, a radiokarbon kormeghatározásra történő vonatkoztatással ezeket a hiányosságokat ki tudtuk küszöbölni. A módszert odáig egyszerűsítet­tük, hogy az ismeretlen mintákból meghatározott D/L aminosavarány ismeretében a kor a hitelesítő görbéről grafikus módszerrel leolvasható. Mindegyik ismeretlen minta esetében 2-3 aminosav D/L arányát használjuk fel a kor meghatározására, és a különböző aminosavakból kapott értékek számtani átlagát te­kintjük a minta valódi korának. A módszer hibája a jelenleg alkalmazott előkészítési és analitikai műveletek mellett 5 000-50 000 év között ± 10% 50 000-100 000 év között ± 15% 100 000 év fölött + 20% 4

Next