Ipargazdaság, 1959 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1959-04-01 / 1. szám
2 * IPARGAZDASÁG Iparfejlesztésünk néhány problémájáról VÁLYI PÉTER A magyar népgazdaság most másodszor áll a felszabadulás óta egy gazdasági helyreállítási időszak befejezésénél. Az 1945—1949. évek idején, a második világháború kárainak, a fasiszta rablásnak nyomait kellett eltüntetni, 1957—58- ban pedig az 1956. októberi ellenforradalom gazdasági kártevéseinek helyreállításáról volt szó. Mindkét helyreállítási időszak nem kizárólag a régi körümények, a régi gazdasági strktúra egyszerű rekonstruálását jelentette, hanem számos olyan elemet is tartalmazott, amelyek a további fejlődésnek, a gyorsabb eőrehaladás követelményeit jobban kielégítő arányoknak kialakítását célozták. Ennek ellenére a károk helyrehozása, a gazdasági egyensúly megteremtése, a további fejlődés előfeltételeinek kialakítása volt a helyreállítási időszak központi feladata az első hároméves terv idején és ugyanez a feladata a jelenlegi hároméves tervnek is. Ezúttal nem ennek a célkitűzésnek sikeres teljesítésével, hároméves terveink eredményeivel, a gazdasági konszolidáció vártnál gyorsabb ütemű végrehajtásával kívánok foglalkozni, hanem a jövő gondjaival, a gazdasági perspektíva kialakításának néhány kérdésével. A jelenlegi helyzet értékelésénél a MSzMP 1959. március 6-iki Központi Bizottsági ülése a következőket állapította meg: „A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy a jobb előrehaladás feltételei ma már adva vannak. Építhetünk eddigi eredményeinkre... A Központi Bizottság mint megvalósítható célt ajánlja egész dolgozó népünknek: 1959 végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának — a szocialista ipar termelésének, a termelési költségeknek, a beruházásoknak, a termelékenységnek, a nemzeti jövedelemnek — a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát.“ Most tehát, túljutva a károk felszámolásán, előre kell néznünk, új célokat kell meghatároznunk, olyanokat, amelyek biztosítják az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének gyors ütemét oly módon, hogy számba vesszük a helyzetet és számolunk az ország anyagi és szubjektív erőforrásainak maximális igénybevételével, a szocialista tábor országainak szoros együttműködésével, a szocialista világrendszer erősödésével. Ez mindenesetre bonyolultabb, többrétű feladat, mint a gazdasági rekonstrukció — akármilyen súlyos helyzetből is kellett a baráti szocialista országok hathatós segítségével — kiemelni a magyar népgazdaságot. Új arányok megteremtése, új ipari és mezőgazdasági struktúra kialakítása, az ország termelő erőinek széles fronton való növelése — a többi között a beruházási tevékenység fokozása — olyan elhatározásokat, döntéseket követel a népgazdaság irányításának minden egyes lépcsőjén, hogy azokat igen alaposan, gondosan, sokoldalúan és nagy felelősséggel kell előkészíteni, ha azt akarjuk, hogy a konszolidáció töretlen, felfelé ívelését, további következetes és gyorsuló fejlődés kövesse, ha el akarjuk kerülni kapkodásból, megfontolatlanságból, szubjektivizmusból következő és az első ötéves terv idején nem egyszer elkövetett hibákat. Ezért fordul az ország közvéleménye ma egyre nagyobb érdeklődéssel a kidolgozási szakaszban levő távlati népgazdasági tervek felé. Ezért nagy az érdeklődés ma a műszaki értelmiség körében, a tudományos egyesületekben új, ötéves tervünk problémái iránt. A második ötéves terv irányvonalainak minisztériumi előkészítése most folyik az Országos Tervhivataltól kapott kiinduló adatok és a munka fő irányait meghatározó elvek alapján. A KGST-tagországok között is az állandó bizottságok és a tervhivatalok, valamint külkereskedelmi szervek síkján élénk tevékenység folyik az 1965-ig terjedő időszak gazdasági együttműködésének előkészítésére. Alapul az a nagyszerű és lelkesítő perspektíva szolgál, amelyet a SzKP XXI. Kongresszusán elfogadtak a Szovjetunió új, hétéves terveként. A mi terveink és fejlesztési elképzeléseink támaszkodnak a szocialista tábor eddigi gazdasági eredményeire és a mi részünkre is buzdítást, degyúttal kötelezettséget is jelent az a közös távlat, hogy a szocialista világ 1965-ben az ipari termelés volumenében túl fogja haladni a kapitalista országokat. A fejlődési ütem további meggyorsítása, a termelés szerkezetének (és a termelőkapacitások szerkezetének) megváltoztatása csak rendszeres munkával, tudományos módszerek alkalmazásával lehetséges. Itt nem az segít — ebben már vannak tapasztalataink — ha, a terveket túlzottan feszítjük, hanem az, ha a távlatokat gondos műszaki és gazdasági elemzés után alakítjuk ki, ha a terv összeállításakor nemcsak a követelmények, óhajok megfogalmazására, hanem a tervben kitűzött mennyiségi és minőségi mutatók elérésének összes lényeges feltételeire is gondolunk és nemcsak a fejlődés végső célját jelző feladatokat, hanem azok végrehajtásának módját is meghatározzuk. Gyorsabb fejlődési ütemet úgy tervezhetünk, ha feltárjuk a termelőkapacitások teljesebb kihasználásában rejlő lehetőségeket, a termelékenység növelését biztosító előfeltételeket, az anyagmegtakarítás műszaki és gazdasági alapjait, a beruházások hatékonyabb és gyorsabb megvalósításának eszközeit.