Ipargazdaság, 1961 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
2z ipargazdaság mokkái. Mind az egyesületek, mind az Ipargazdasági Bizottság munkájának kiemelkedő eredménye volt az ötéves terv irányelveihez készített hozzászólás. Ebben a munkában első ízben sikerült az egyesületi hozzászólásokat közgazdaságilag általánosítani. Az előttünk álló fő feladatok a következőkben határozhatók meg: Az Ipargazdasági Bizottságnak folytatnia kell a fontos ipargazdasági kérdéseknek előadások keretében való ismertetését, továbbá egyes időszerű problémák tanulmányozását. Fokozatosan többet kell foglalkoznia üzemgazdasági kérdésekkel is. Elő kell segíteni továbbá az egyesületekben folyó ipargazdasági, üzemgazdasági tevékenység jó tapasztalatainak általánosítását és elterjesztését. Az egyesületkben elsősorban arra kell törekedni, hogy az ipargazdasági, üzemgazdasági szakosztályok és csoportok munkája még szorosabban összekapcsolódjék a többi szakosztállyal, és megtalálják ennek a kapcsolatnak helyes szervezeti formáit is. Szükségesnek látszik, hogy a jövőben újból nagyobb figyelmet fordítsanak az iparági és távlati problémáknak munkabizottsági tanulmányozására. Többet kell foglalkozniok az iparágat érintő gazdálkodási, tervezési, szervezési problémáknak elméleti és módszertani kérdéseivel, tovább kell fejleszteni az együttműködést a rokon szakmájú társegyesületek között.” Az elnöki megnyitó és a főtitkári jelentés A Közgyűlést Hevesi Gyula az MTESZ elnöke nyitotta meg, aki röviden ismertette az utolsó négy esztendő eredményeit, majd fontos teendők elvégzésére hívta fel az egyesületek és a tagság figyelmét. „Még ma is előfordul ugyanis — mondotta, hogy egészen jelentős beruházások történnek új termékek gyártására, kellő technológiai előkészítés nélkül. Olykor megrendelnek eléggé korszerű gépeket de nem teremtik meg idején a gépek tényleges kihasználásának a feltételeit; nem mindig előzi meg kellő kutatómunka új gyártási eljárások bevezetését, sőt tapasztalhatunk ilyen jelenségeket nemcsak a műszaki haladás újszerű területein, hanem még az egészen hagyományos iparágak és technológiák bővítését célzó beruházásoknál is. Általánosságban is megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunk műszaki fejlesztésében ,távolról sem járunk el még olyan kezdeményezően, bátran, határozottan és mindennemű drága időveszteséget jelentő huzavona elkerülésével, mint ahogyan az lehetséges és szükséges lenne. Ezeket a hiányosságokat ilyen nagy mértékben felszámolhatná az MTESZ-ben egyesült kiváló szakemberek ezreinek segítsége, ha ezt a segítséget ebből a célból függetlenné termeli a társadalmi munkában elkerülhetetlen spontaneitástól, és bizonyos állami szervezettséggel, ezen belül pedig a célnak megfelelő hatáskörrel és felelősséggel is felruháznék. Közéletünknek már több fontos területén találkozunk ilyen részben állami, részben társadalmi jellegű, és kizárólag a szocializmus körülményei között megvalósítható tevékenységgel, mint aminő például az akadémiai bizottságoknak a munkarendszere, de még inkább a népi ellenőrzésnek egész szervezete, amelynek keretében több tízezer főnyi, a mindenkori feladatokhoz legmegfelelőbben összeállított aktíva rendkívül fontos állami feladatokat valósít meg, alapvetően társadalmi munkában, s méghozzá olyan felelősséggel és hozzáértéssel, ahogyan azt semmiféle hivatali apparátus vagy tisztán társadalmi jellegű szervezet nem biztosíthatná. Kétségkívül a jövő kommunista társadalmának ez lesz az általános önigazgatási formája. Ez a rendszer azonban már jelenleg megvalósítható lenne népgazdaságunk műszaki kormányzati szinten való ellenőrzése és konzultatív támogatása tekintetében is. Egy ilyen rendszer kialakításához az MTESZ és az Akadémia nagy segítséget adhatna és ennek létrejötte a termelés és gazdálkodás minden területén igen nagy mértékben növelné mind az Akadémia, mind az MTESZ-egyesületek jelentőségét és hatékonyságát.” Az elnöki megnyitó után dr. Valkó Endre tartotta meg főtitkári beszámolóját. Előadása kezdetén utalt arra, hogy nem tér ki az elnökség jelentésének részleteire, mivel azt a küldöttek már előzőleg megkapták, hanem ahhoz inkább bizonyos kiegészítést fűz, illetve néhány olyan kérdésre kíván rámutatni, amely a határozat kialakítása szempontjából érdekes lehet. Először azt vizsgálta, hogy miként teljesítette a Szövetség az előző Közgyűlés határozatát, majd a jelentés kialakításával kapcsolatos néhány problémára mutatott rá. Az egyik ilyen probléma volt, hogy az MTESZ-ben még meglehetősen hiányzik az elemző munka. Az egyesületi vezetők jogosan vártak elmélyültebb elemzéseket, ezeket azonban az egész Szövetségre vonatkozóan csak akkor lehetett volna elkészíteni, ha ennek az elemző munkának a részeit az egyes egyesületekben már előbb elvégezték volna. Az egyesületi munka hatóköre növelésének fontos területe az üzem — folytatta ezután Valkó Endre — legalábbis ipari egyesületeinknél. Amióta az MTESZ létezik, közgyűléseken, vezetőségi üléseken vissza-visszatérő jelszó: szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni az üzemekben dolgozó műszakiakkal, szorosabb együttműködésben a szakszervezetekkel. Beszél erről a jelentés is. A kérdésnek valóban hosszú története van, és azt se lehet mondani, hogy nincsenek eredmények. A vidéki városokban legkevesebb 150 olyan egyesületi csoport működik, amelyeknek a tagjai csupán egy vagy két helyi üzemből kerülnek ki, és ahol ezt a problémát