Ipargazdaság, 1966 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Az anyagi ösztönzés hatékonyságának vállalati problémái BODNÁRNÉ, DR. KARSAI ÉVA A népgazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének a következő ötéves tervtől fokozatosan bevezetésre kerülő reformjai az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésével kiemelten foglalkoznak. A kérdéskomplexumot egyik súlyponti témaként kezelik. Több fórumon leszögezett álláspont, hogy a korszerű mechanizmus kialakításának a népgazdaság felső szintjein jelenleg folyó szervezési, előkészítő munkái mellett a gyakorlat gazdasági szakembereinek helytelen ebben a periódusban a várakozás álláspontjára helyezkedni. Az új gazdaságirányítási módszerek bevezetése nem korlátozódhat kizárólag felső szinten kidolgozott utasítások végrehajtására. A népgazdasági szintű irányelvek és módszerek csak a gyakorlati munka alapvető kérdéseit szabályozhatják, a vállalati tevékenység fő irányát és kereteit szabják meg. Ezeket a vállalatok gazdasági szakembereinek kell majd a mindennapos munkában realizálni, konkretizálni, bizonyos vonatkozásokban továbbfejleszteni. A gyakorlati közgazdászok tehát nem várhatják „ölhetett kézzel”, hogy a Központi Bizottság illetékes munkabizottságai az anyagi érdekeltség és ösztönzés reformjának gyakorlati problémáit teljes részletességgel feltárják, az ezirányú elvi-gyakorlati kérdések összhangját, kölcsönhatását és dialektikáját minden vonatkozásban tisztázzák. A mechanizmus átdolgozásának jelenlegi periódusában az iparvállalatoknál is súlyponti kérdésnek kell tekinteni az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelését, ösztönzőbb bérformák kidolgozását, bevezetését. Népgazdasági szinten az anyagi ösztönzés problematikája a gazdaságirányítás rendszerének egy sor egyéb súlyponti gazdaságirányítási kérdésével függ össze. A téma komplexitásának a vállalati gazdálkodási mechanizmusban is előtérbe kell kerülnie. Az ezzel kapcsolatos feladatokat nem tekinthetjük kizárólag munkaügyi, bérezési részletkérdésnek. Különösképpen azért nem, mert az iparvállalatoknál alkalmazott munkás bérformák, az ezeken keresztül megvalósuló anyagi ösztönzés módja, hatékonysága — összefüggésben, sztochasztikus kapcsolatban van a gyártás jellegével, a gyártási folyamat időbeli és térbeli lefolyásával. Lényeges, hogy a gyártási folyamat időbeli lefolyását meghatározó gyártási típus (tömegszerűségi fok), és a gyártás térbeli lefolyását determináló gyártási rendszer, valamint ezek változása összhangban legyen az adott munkaterületen alkalmazott munkás bérformákkal és ezek változásával. Ebből a szempontból tehát a munkás bérezés szervezése alapvetően műszaki-technológiai vonatkozásokat érint. Ezt az üzemi bérezési gyakorlat ma még igen korlátozott mértékben veszi figyelembe. A szakirodalom több helyen felveti, tárgyalja a munkás bérformák és a gyártás jellege (típusa, rendszere) közötti összefüggést, kölcsönhatást. Az összefüggés szemléltetésére szerkesztett grafikonról az az alapvető tendencia olvasható le, hogy a gyártási technológia fejlődésével, a gyártás tömegszerűségének növekedésével a munkás bérformák egyszerűsödése, a csoportos (kollektív) bérformák arányának növekedése párosul. Fejlett gyártási jelleg esetén — amikor elsősorban a termelési feltételek, a termelőeszközök műszaki paraméterei, és nem az egyén munkája határozza meg az összteljesítményt, az időbérezés alkalmazása kerül előtérbe. Ezt a tendenciát a külföldi tapasztalatok és publikációk egész sora is alátámasztja. Ezzel kapcsolatban az üzemi bérezési gyakorlat problémáját, látszólagos ellentmondását abban látom, hogy jelenlegi felfogásunk a csoportos (kollektív) bérformákat és az időbért kevésbé ösztönzőnek tartja az egyén számára. A technikai haladás iránya, a gépesítettségi színvonal emelkedése, az iparvállalatok törekvése zárt ciklusú gyártási rendszerek szervezésére és kiterjedtebb alkalmazására viszont a ma még kevésbé ösztönzőnek tartott munkás bérformák arányának növelését indokolja. Ezt a látszólagos ellentmondást — amely csak egy az anyagi ész- Debreceni József: A gépiparban alkalmazott bérrendszerek. KGM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet kiadványa, 1960. 2 Üzemszervezési Kézikönyv III. kötet, 1964. A munkaügy és a bérgazdálkodás szervezése, 90—91. oldal. IPARGAZDASÁG * 1