Ipargazdaság, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Optimális üzemnagyság a magyar élelmiszeriparban DR. BENYÁK BÉLA — ESZTERGÁLY GYULA* Az elmúlt évtizedben igen sok polgári és marxista közgazdász foglalkozott az optimális üzemnagyság fogalmának meghatározása kérdéseivel. Az ideológiai különbségek és a célok különbözősége mellett szakmailag is különböző aspektusból közelítették meg a problémát. A vita hosszú ideje tart és még fog tartani. A mi intézetünk nem hivatott arra, hogy a vitát eldöntse, de a szükségességét felismerve foglalkozunk az optimális üzemnagyság meghatározásának számítási módszerének kérdéseivel. Az optimális üzemnagyságot relatív fogalomként és történelmi kategóriaként értelmezzük. A relativitás itt azt jelenti, hogy az optimális üzemnagyság meghatározásához az iparági, szakmai, technikai, technológiai sajátosságokat helyesen bemutató különbségek elemzése, értékelése és rangsorolásuk figyelmen kívül hagyása jelentős hibák eredője lehet. A történelmi kategória abban jelentkezik, hogy a termelőerők növekedésével a technika és a gazdaság fejlődésével a termelés koncentrációja növekszik és ezzel összefüggésben az idő függvényében az üzemnagyságot is a növekvő tendencia jellemzi. Így az optimális üzemnagyság jellemzője, hogy benne koncentrált termelés folyik és ennek hatására a termelési költségek csökkenése figyelhető meg, helyesebben kimutatható. Ugyanakkor a termelési koncentráció területi koncentrációval is együttjár, s ennek hatása úgy jelentkezik, hogy a nyersanyagok és a késztermékek szállítási útvonala megnövekszik és ezzel összefüggésben a szállítási költségek is növekednek. Ezért az üzemnagyságot addig célszerű növelni, míg a szállítási költségek növekedése nem emészti fel a termelési költségek csökkenéséből származó eredményt, gazdasági hatást. Az optimális üzemnagysággal kapcsolatos az optimális termelési kapacitás és a termelőerők területi telepítésének problémája is. Látszólag közvetlenül nem ide sorolható, nem a problémán belül értelmezhető, de a telepítési tényezőkre is gondolni kell. Ezért indokolt ezzel összefüggésben olyan kérdések megvizsgálása, mint a centralizáltság, koncentráltság, a specializáció és az ez irányba való haladás szükségessége. Tehát az a véleményünk, hogy az optimális üzemnagyság meghatározásánál ezek közvetlen és közvetett tényezők összefüggéseit, kölcsönhatásait is elemezni, értékelni kell és végső soron figyelembe kell venni. Az optimális üzemnagyság meghatározásának az alapvető célja, hogy az adott időszakban ismert legfejlettebb technikai, technológiai, szervezési, gazdasági tényezők figyelembevételével a legkedvezőbb üzemnagyságot létrehozza, így az optimális üzemnagyságot mindig a konkrét feltételek és adott körülmények között célszerű kialakítani. Ezt természetesen igen sok tényező befolyásolja és ezek a tényezők gyakran ellentétesen változnak és hatnak az üzemnagyság és az idő függvényében. Ez pedig azt jelenti, hogy ellentétesen változó tényezők alapján szükséges egy választott optimum kritérium szélső értékét meghatározni az adott konkrét gazdasági körülmények, mint korlátozó feltételek függvényében. Mint ismeretes, a népgazdaság anyagi erőforrásainak gazdaságos — lehetőleg optimális — felhasználása elsőrendű társadalmi érdek. Vonatkozik ez természetesen a fejlesztési alapokra is. A fejlesztési eszközök felhasználásának társadalmi felelősségét elhárítani nem lehet, de a felelősség súlya az elhatározás megalapozottságának arányában csökken. A fejlesztési döntést megelőző vizsgálatokban a minimálisra célszerű csökkenteni a szubjektív tényezőket és maximálisan érvényesíteni a tudomány mindenkori állása szerinti objektív, egzakt módszereket. Az ipargazdaságtani kutatásoknak olyan megoldásokat kell keresniük a gyakorlat számára, amelyek az iparfejlesztési döntések megalapozására alkalmasak, illetve amelyek optimális fejlesztési döntéseket tesznek lehetővé. A tudományosan megalapozott fejlesztési tervek egyik fő feladata — termelő üzem esetében — a gazdaságos optimális üzemnagyság meghatározása. Az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet mintegy 15 éve kísérletezik és foglalkozik az optimális üzemnagyság számítási módszereinek meghatározásával. A kialakított általános vizsgálati módszerről és az iparági számításokról a következőkben számolunk be. Az ÁLTALÁNOS VIZSGÁLATI MÓDSZER Az optimális üzemnagyságot befolyásolja — a mindenkori technikai, technológiai szervezési színvonal, mint telepítési tényező, — az üzemi környezet, azaz a nyersanyagellátási és késztermék fogyasztási helyzet, — a koncentráció, a specializáció szükségessége. A számítás módszere Az általunk alkalmazott módszer a, létesítendő új üzemek optimális nagyságának meghatározására alkalmazható. IPARGAZDASÁG 1 * Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet, 1977. január