Ipargazdaság, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Optimális üzemnagyság a magyar élelmiszeriparban DR. BE­NYÁK BÉLA — ESZTERGÁLY GYULA* Az elmúlt­ évtizedben igen sok polgári és marxista közgazdász foglalkozott az optimális üzemnagyság fogalmának meghatározása kérdéseivel. Az ideoló­giai különbségek és a célok különbözősége mellett szakmailag is különböző aspektusból közelítették meg a problémát. A vita hosszú ideje tart és még fog tartani. A mi intézetünk nem hivatott arra, hogy a vitát eldöntse, de a szükségességét felismerve foglalkozunk az optimális üzemnagyság meg­határozásának számítási módszerének kérdéseivel. Az optimális üzemnagyságot relatív fogalomként és történelmi kategóriaként értelmezzük. A rela­tivitás itt azt jelenti, hogy az optimális üzemnagy­ság meghatározásához az iparági, szakmai, techni­kai, technológiai sajátosságokat helyesen bemutató különbségek elemzése, értékelése és rangsorolásuk figyelmen kívül hagyása jelentős hibák eredője lehet. A történelmi kategória abban jelentkezik, hogy a termelőerők növekedésével a technika és a gazdaság fejlődésével a termelés koncentrációja növekszik és ezzel összefüggésben az idő függvényé­ben az üzemnagyságot is a növekvő tendencia jellemzi. Így az optimális üzemnagyság jellemzője, hogy benne koncentrált termelés folyik és ennek hatá­sára a termelési költségek csökkenése figyelhető meg, helyesebben kimutatható. Ugyanakkor a termelési koncentráció területi koncentrációval is együttjár, s ennek hatása úgy jelentkezik, hogy a nyersanyagok és a késztermékek szállítási út­vonala megnövekszik és ezzel összefüggésben a szállítási költségek is növekednek. Ezért az üzem­nagyságot addig célszerű növelni, míg a szállítási költségek növekedése nem emészti fel a termelési költségek csökkenéséből származó eredményt, gaz­dasági hatást. Az optimális üzemnagysággal kapcsolatos az optimális termelési kapacitás és a termelőerők területi telepítésének problémája is. Látszólag köz­vetlenül nem ide sorolható, nem a problémán belül értelmezhető, de a telepítési tényezőkre is gondolni kell. Ezért indokolt ezzel összefüg­gésben olyan kérdések megvizsgálása, mint a centralizáltság, koncentráltság, a specializáció és az ez irányba való haladás szükségessége. Tehát az a véleményünk, hogy az optimális üzemnagyság meghatározásánál ezek közvetlen és közvetett tényezők összefüggéseit, kölcsönhatásait is ele­mezni, értékelni kell és végső soron figyelembe kell venni. Az optimális üzemnagyság meghatározásának az alapvető célja, hogy az adott időszakban ismert legfejlettebb technikai, technológiai, szer­vezési, gazdasági tényezők figyelembevételével a legkedvezőbb üzemnagyságot létrehozza, így az optimális üzemnagyságot mindig a konkrét fel­tételek és adott körülmények között célszerű ki­alakítani. Ezt természetesen igen sok tényező befolyásolja és ezek a tényezők gyakran ellentétesen változnak és hatnak az üzemnagyság és az idő függvényében. Ez pedig azt jelenti, hogy ellentétesen változó té­nyezők alapján szükséges egy választott optimum kritérium szélső értékét meghatározni az adott konkrét gazdasági körülmények, mint korlátozó feltételek függvényében. Mint ismeretes, a népgazdaság anyagi erőforrá­sainak gazdaságos — lehetőleg optimális — felhasz­nálása elsőrendű társadalmi érdek. Vonatkozik ez természetesen a fejlesztési alapokra is. A fejlesz­tési eszközök felhasználásának társadalmi fele­lősségét elhárítani nem lehet, de a felelősség súlya az elhatározás megalapozottságának arányában csökken. A fejlesztési döntést megelőző vizsgála­tokban a minimálisra célszerű csökkenteni a szub­jektív tényezőket és maximálisan érvényesíteni a tudomány mindenkori állása szerinti objektív, egzakt módszereket. Az ipargazdaságtani kutatásoknak olyan meg­oldásokat kell keresniük a gyakorlat számára, amelyek az iparfejlesztési döntések megalapozására alkalmasak, illetve amelyek optimális fejlesztési döntéseket tesznek lehetővé. A tudományosan megalapozott fejlesztési ter­vek egyik fő feladata — termelő üzem esetében — a gazdaságos optimális üzemnagyság meghatáro­zása. Az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet mintegy 15 éve kísérletezik és foglalkozik az opti­mális üzemnagyság számítási módszereinek meg­határozásával. A kialakított általános vizsgálati módszerről és az iparági számításokról a követke­zőkben számolunk be. Az ÁLTALÁNOS VIZSGÁLATI MÓDSZER Az optimális üzemnagyságot befolyásolja — a mindenkori technikai, technológiai szer­vezési színvonal, mint telepítési tényező, — az üzemi környezet, azaz a nyersanyagellá­tási és késztermék fogyasztási helyzet, — a koncentráció, a specializáció szükségessége. A számítás módszere Az általunk alkalmazott módszer a, létesítendő új üzemek optimális nagyságának meghatározására alkalmazható. IPARGAZDASÁG 1 * Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet, 1977. január

Next