Ipargazdaság, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Az alkalmazott módszer szerint optimális az az üzemnagyság, amelynek fajlagos népgazdasági költségei a legkisebbek. Az optimális üzemnagyság számításának célfüggvénye: Gx------·■ minimum X Gx = az ,,x” nagyságú üzem költsége, Ft/év, Qx = az ,,x” nagyságú üzem termelése, mennyiség/év. A módszer — lényegét tekintve — modellszámítás. Sohasem egy bizonyos üzemet meghatározott helyen, hanem ,,x” kapacitású üzemet általában jellemző gazdasági környezetben vizsgál. Különböző nagyságú üzemeket hasonlít össze, mindegyiket azonosan több gazdasági környezetben. A képlet ,,C” elemének részletes tartalma: G — E■ Вы + &k + Szk E - eszközhányados, Bkk — korrigált beruházási költség, Ük - üzemeltetési költség, Szk E szállítási költség. A felmerülő költségek lehetnek — egyszeri ráfordítások: beruházási költségek (állóalapszükséglet), forgóalapszükséglet, folyamatos ráfordítások , üzemeltetési költségek, szállítási költségek. Az eszközhányados alkalmazása azért szükséges, hogy az egyszeri és a folyamatos ráfordítások összevethetők legyenek. Számításainkban eszközhányadosként az élelmiszeripar vállalati eredményes eszközlekötési járuléka összegének és az eszközállománynak a hányadosát tekintjük, melynek értéke többéves átlagban 0,135 volt. A beruházási költségek korrekciójára azért van szükség, mert az üzemek létesítése általában egy év alatt nem valósítható meg. A korrekció a kivitelezési idő alatt különböző időpontokban felmerült beruházási ráfordításoknak az üzembehelyezés időpontjára történő „felhasználását” jelenti, ahol kamatlábként az eszközhányados szolgál. A kivitelezési időket illetően az első években a tervezési és építési költségekkel, illetve az építési költségek egy részével, az utolsó években az építési munkák befejezésével és a gépek, gépi berendezések költségeivel számolunk. A célfüggvény ,,C” elemének további része a folyamatos ráfordításként jelentkező üzemeltetési költség (Ük). A termelés folyamatos üzemeltetési költségeit az üzemnagyságtól függő és a termelésre közvetlenül elszámolható élő- és holtmunka ráfordítások alapján számoljuk. Figyelmen kívül hagyjuk az üzemnagyságra közömbös közvetlen nyersanyag 2 IPARGAZDASÁG költségeket. Ezek a költségek ugyanis az azonos termékösszetétel (alapfeltétel!) miatt a késztermék mennyiségekkel, tehát a kapacitásokkal nagyjában arányosak, az üzemnagyságra nem jellemzőek (proporcionális költségek). A vizsgált költségek a következők: bér- és közteher költségek, anyag és energiaköltségek, fenntartási költségek, az értékcsökkenési leírás költségei. A ,,C” elem részeként szereplő szállítási költségeket (Szk) — jelentőségük miatt —külön tételként vizsgáljuk. Ezek ugyanis nemcsak az üzemek nagysága, hanem az üzemek és gazdasági környezetük (nyersanyag-előállítás, késztermék-fogyasztás) együtthatása szerint is változnak. A függvény eleme az üzem termelése, illetve kapacitása. A célfüggvény elemeit összefoglalva: az az üzemnagyság az optimális, amelynek az ismertetett módszer szerint számított fajlagos egyszeri és folyamatos költsége — a többi üzemmel azonos környezeti viszonyok között — a legkisebb. A költségek számítása meghatározott üzemnagyságokra lehetséges. Ahhoz, hogy a legkedvezőbb üzemnagyságot meghatározzuk, természetesen több üzemet kell összehasonlítani, hiszen ez a kiválasztás alapfeltétele. Az összehasonlítandó üzemnagyságok kiválasztására nincs egzakt módszer. Szempont lehet, hogy az egyes üzemek kapacitásai a vizsgált szakágazat működő üzemeinek csoportátlagai körüli értékeket reprezentáljanak. A számítások pontosságának növelése érdekében általában feltételezett kisebb és a fejlődés irányába mutató nagyot!) üzemeket is szükséges figyelembe venni. Beruházási költségek Az összehasonlítandó üzemeket először műszakilag kívánatos megtervezni. Ezek a tervek lényegében szűkített beruházási programok. Meghatározzák a beruházási célt és tartalmazzák a gazdaságosságot jellemző érték és naturális mutatókat. A tervezésnek minden egyes üzemnagyságot illetően azonos elveket és szempontokat szükséges követnie. (Azonos technikai, technológiai, szervezeti színvonal, termékösszetétel, szociális ellátottság stb.). Az üzemek azonos kialakítása az összehasonlíthatóság alapfeltétele. Az üzemek megtervezésénél, a költségek meghatározásánál olyan módszer is előfordult, hogy egy-két konkrét üzem kiviteli tervdokumentációjára támaszkodva az üzemnagyság-sor többi tagjára vonatkozó értékek matematikai módszerrel kerültek megállapításra. A beruházási költségek és az üzemnagyság között ugyanis matematikai összefüggés van, amelynek segítségével valamely ismert üzemnagyságból egy kívánt üzemnagyság beruházási költségei meghatározhatók. Ez a módszer azonban nem megnyugtató. Az újabb munkák során törekedtünk minden egyes üzemnagyság megtervezésére. Ehhez a munkához szaktervező intézet közreműködését vettük igénybe. A meg-