Ipargazdaság, 1981 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A közgyűlés napirendje az említett feladatokból adódik, hangsúlyozta az SZVT társelnöke és kérte annak elfogadását, azzal a módosítással, hogy elnökünk Drecin József, a napirendben szereplő előadását — sajnálatos módon — egészségi okokból nem tudja megtartani. Helyette Balassa Ákos elvtárs tart előadást. Az előző közgyűléseinken kialakult az a gyakorlat, hogy a napirendi pontok megtárgyalása előtt a megnyitáskor szólunk azokról a tanácskozásokról, amelyek a két közgyűlés között az SZVT munkájának egészével foglalkoztak és javaslatokat, elgondolásokat alakítottak ki a munkák továbbvitelére, tökéletesítésére. Ilyen volt az évi rendes választmányi ülésünk, az országos elnöki-titkári értekezlet, több elnökségi ülés, különösképpen a legutóbbi, amely a főtitkári beszámolót, a jövő évi munkatervet, az 1982 és 1983 évben tartandó nagy rendezvények, konferenciák tematikáját tárgyalta és fogadta el. A javaslatokat a főtitkári beszámoló tartalmazza. Az említett tanácskozáson felmerült számos probléma, vélemény, javaslat két nagy csoportba sorolható. Az egyik a véleményeknek, javaslatoknak az a köre, amely munkánk szervezeti, működési feltételeinek javításához kapcsolódik. Ebben kifejezésre jutott, hogy társaságunk feladatai, vagy éppen az újabb célok és a megvalósítás lehetőségei, a működés feltételei között nincs kellő összhang, gondok, feszültségek vannak. Ezek visszaszorítására, megszüntetésére különböző javaslatokat tettek. A javaslatok zöme arra irányul — állapította meg az előadó —, hogy az SZVT munkája kiegyensúlyozottabb, egyenletesebb és ebből adódóan eredményesebb legyen. A másik csoportba azokat az észrevételeket, javaslatokat sorolta dr. Harsányi István, amelyek az egyesületi munka jellegével, struktúrájával, tartalmi oldalával foglalkoznak. Úgy vélem, — állapította meg — a közgyűlés munkáját azzal tudom elősegíteni, ha elsősorban ez utóbbira hívom fel a figyelmet és ilyen aspektusból térek ki röviden a szervezeti, működési problémákra is. Magam is kiemelem, hogy a mi belső szervezeti viszonyaink nem kielégítőek, holott ennek szintjétől alapvetően függ munkánk tartalma, nyugodtan mondhatjuk sikeressége is. Az ismeretek és az alkalmazás közötti rés Melyek tehát főbb tartalmi jellegű problémáink? Elsőként olyan problémára hívta fel a figyelmet a társelnök, amely már a múlt évi közgyűlésen is a megbeszélések központjában állott. Ez — bizonyos egyszerűsítéssel — úgy jelölhető meg, hogy munkánk nem kellően gyakorlatias. Javaslataink megvalósítása, realizálása még nincs arányban tevékenységünk mértékével. Az utóbbi években lényegesen változtak szakterületünkön a körülmények, és változott tagjaink felkészültsége is. Ez azt jelenti — mutatott rá az előadó —, hogy míg korábban lényegesen elmarad 22 IPARGAZDASÁGitunk a nemzetközi színvonaltól, a korszerű vezetési-szervezési ismeretek terén, ma már az a fő probléma, hogy a megszerzett ismeretek alkalmazása nem kellő mértékű. Ezt a legutóbbi vezetéstudományi konferencia, a Magyar Tudományos Akadémiának a vezetés és szervezés helyzetével foglalkozó értékelése egyaránt kimutatta. Másképpen fogalmazva: ma a felhalmozott ismeretanyag, a számos tanulmány, publikáció, a különböző fórumokon elhangzott előadások, a kidolgozott javaslatok hasznosítása, a korszerű vezetési ismeretekkel rendelkező szakemberek kellő érvényesülése hiányzik. Az említett ellentmondás, gyakori szóhasználat szerint „ismereteink és alkalmazásuk közötti rés” csökkentése, illetve megszüntetése különösen jelentős feladatunk. Megváltozott szerep A másik sajátosság, — amely az említett tanácskozásokon megnyilvánult — az, hogy ma már amikor a párt- és állami irányítás középpontba állította a vezetés és szervezés korszerűsítését és ennek érdekében széles körű intézményrendszert hozott létre, sokirányú munkát folytat — az SZVT szerepe ebből fakadóan lényegesen megváltozott. Ezt elnökünk, Drecin József a legutóbbi választmányi ülésen úgy fogalmazta meg, hogy ma már a sok tényező egyike, egy fogaskerék vagyunk ebben a folyamatban. Ezért ajánlotta, hogy újra át kell gondolni az SZVT helyzetét, adottságait és különösképpen együttműködését az állami, a központi irányítással, a vállalatokkal, valamint a tudományos intézményekkel, az Akadémiával és természetesen az MTESZ társegyesületeivel. Törekednünk kell arra, hogy határozottabb karaktert adjunk a különböző együttműködések során saját munkánknak. Kétségtelen, az SZVT-nek az utóbbi időben igen széles körű és sokrétű kapcsolata, együttműködése alakult ki a különböző intézményekkel, amelyekről részletes tájékoztatást a főtitkári beszámoló nyújt. Közgyűléseink eddig ezeket a kapcsolatokat nem tárgyalták, nem minősítették. Most az az igény jelentkezett — és több javaslat arra is irányult —, hogy tegyük egyértelműbbé társaságunk tagjai, szakosztályai, egész szervezetünk számára: mit jelentenek ezek az együttműködések, melyek azok a feladatok, amelyeket a különböző intézmények elvárnak tőlünk, vagy éppen ki is jelöltek, így például mit jelent számunkra az MTESZ-nek az a határozata, hogy a szervezési, vezetéskorszerűsítési kérdésekben az SZVT lássa el a gesztori feladatot a tudományos egyesületeknél, vagy mit kell tenni ahhoz, hogy a Minisztertanács határozatának megfelelően a vállalati szervezettség színvonalának emelését sajátos eszközeinkkel jobban segítsük. Idetartozónak lehet tekinteni a különböző együttműködési megállapodásokat, amelyeket hazai intézményekkel, például a Munkaügyi Minisztériummal, vagy külföldi tudományos társaságokkal kötöttünk. Nem is szólva a jogi tagjainkkal szemben vállalt kötelezettségeinkről. Indokoltnak látszik, hogy a közgyűlés különös figyelmet fordítson a társaságnak más intézményekkel való kapcsolatára, együttműködésére. Az e téren elért eredmények figyelembevételével indokolt ezeknek „újra átgondolása”, s ajánlatos ha