Ipargazdaság, 1981 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

A közgyűlés napirendje az említett feladatokból adódik, hangsúlyozta az SZVT társelnöke és kérte annak elfogadását, azzal a módosítással, hogy elnökünk Drecin József, a napirendben szereplő előadását — sajnálatos módon — egészségi okok­ból nem tudja megtartani. Helyette Balassa Ákos elvtárs tart előadást. Az előző közgyűléseinken kialakult az a gya­korlat, hogy a napirendi pontok megtárgyalása előtt a megnyitáskor szólunk azokról a tanácsko­zásokról, amelyek a két közgyűlés között az SZVT munkájának egészével foglalkoztak és javaslato­kat, elgondolásokat alakítottak ki a munkák to­vábbvitelére, tökéletesítésére. Ilyen volt az évi rendes választmányi ülésünk, az országos elnöki-titkári értekezlet, több elnök­ségi ülés, különösképpen a legutóbbi, amely a fő­titkári beszámolót, a jövő évi munkatervet, az 1982 és 1983 évben tartandó nagy rendezvények, kon­ferenciák tematikáját tárgyalta és fogadta el. A javaslatokat a főtitkári beszámoló tartalmazza. Az említett tanácskozáson felmerült számos probléma, vélemény, javaslat két nagy csoportba sorolható. Az egyik a véleményeknek, javaslatoknak az a köre, amely munkánk szervezeti, működési felté­teleinek javításához kapcsolódik. Ebben kifejezés­re jutott, hogy társaságunk feladatai, vagy éppen az újabb célok és a megvalósítás lehetőségei, a mű­ködés feltételei között nincs kellő összhang, gon­dok, feszültségek vannak. Ezek visszaszorítására, megszüntetésére különböző javaslatokat tettek. A javaslatok zöme arra irányul — állapította meg az előadó —, hogy az SZVT munkája kiegyensú­lyozottabb, egyenletesebb és ebből adódóan ered­ményesebb legyen. A másik csoportba azokat az észrevételeket, ja­vaslatokat sorolta dr. Harsányi István, amelyek az egyesületi munka jellegével, struktúrájával, tartal­mi oldalával foglalkoznak. Úgy vélem, — állapította meg — a közgyűlés munkáját azzal tudom elősegíteni, ha elsősorban ez utóbbira hívom fel a figyelmet és ilyen aspek­tusból térek ki röviden a szervezeti, működési problémákra is. Magam is kiemelem, hogy a mi belső szervezeti viszonyaink nem kielégítőek, ho­lott ennek szintjétől alapvetően függ munkánk tar­talma, nyugodtan mondhatjuk sikeressége is. Az ismeretek és az alkalmazás közötti rés Melyek tehát főbb tartalmi jellegű problémáink? Elsőként olyan problémára hívta fel a figyelmet a társelnök, amely már a múlt évi közgyűlésen is a megbeszélések központjában állott. Ez — bizo­nyos egyszerűsítéssel — úgy jelölhető meg, hogy munkánk nem kellően gyakorlatias. Javaslataink megvalósítása, realizálása még nincs arányban te­vékenységünk mértékével. Az utóbbi években lényegesen változtak szakte­rületünkön a körülmények, és változott tagjaink felkészültsége is. Ez azt jelenti — mutatott rá az előadó —, hogy míg korábban lényegesen elmarad­ 2­2 IPARGAZDASÁG­i­tunk a nemzetközi színvonaltól, a korszerű vezeté­si-szervezési ismeretek terén, ma már az a fő probléma, hogy a megszerzett ismeretek alkalma­zása nem kellő mértékű. Ezt a legutóbbi vezetés­tudományi konferencia, a Magyar Tudományos Akadémiának a vezetés és szervezés helyzetével foglalkozó értékelése egyaránt kimutatta. Máskép­pen fogalmazva: ma a felhalmozott ismeretanyag, a számos tanulmány, publikáció, a különböző fó­rumokon elhangzott előadások, a kidolgozott ja­vaslatok hasznosítása, a korszerű vezetési ismere­tekkel rendelkező szakemberek kellő érvényesülé­se hiányzik. Az említett ellentmondás, gyakori szó­­használat szerint „ismereteink és alkalmazásuk kö­zötti rés” csökkentése, illetve megszüntetése külö­nösen jelentős feladatunk. Megváltozott szerep A másik sajátosság, — amely az említett ta­nácskozásokon megnyilvánult — az, hogy ma már amikor a párt- és állami irányítás középpontba ál­lította a vezetés és szervezés korszerűsítését és en­nek érdekében széles körű intézményrendszert ho­zott létre, sokirányú munkát folytat — az SZVT szerepe ebből fakadóan lényegesen megváltozott. Ezt elnökünk, Drecin József a legutóbbi választ­mányi ülésen úgy fogalmazta meg, hogy ma már a sok tényező egyike, egy fogaskerék vagyunk ebben a folyamatban. Ezért ajánlotta, hogy újra át kell gondolni az SZVT helyzetét, adottságait és külö­nösképpen együttműködését az állami, a központi irányítással, a vállalatokkal, valamint a tudomá­nyos intézményekkel, az Akadémiával és termé­szetesen az MTESZ társegyesületeivel. Töreked­nünk kell arra, hogy határozottabb karaktert ad­junk a különböző együttműködések során saját munkánknak. Kétségtelen, az SZVT-nek az utóbbi időben igen széles körű és sokrétű kapcsolata, együttműködése alakult ki a különböző intézményekkel, amelyek­ről részletes tájékoztatást a főtitkári beszámoló nyújt. Közgyűléseink eddig ezeket a kapcsolatokat nem tárgyalták, nem minősítették. Most az az igény jelentkezett — és több javaslat arra is irá­nyult —, hogy tegyük egyértelműbbé társaságunk tagjai, szakosztályai, egész szervezetünk számára: mit jelentenek ezek az együttműködések, melyek azok a feladatok, amelyeket a különböző intézmé­nyek elvárnak tőlünk, vagy éppen ki is jelöltek, így például mit jelent számunkra az MTESZ-nek az a határozata, hogy a szervezési, vezetéskorszerű­sítési kérdésekben az SZVT lássa el a gesztori fel­adatot a tudományos egyesületeknél, vagy mit kell tenni ahhoz, hogy a Minisztertanács határozatá­nak megfelelően a vállalati szervezettség színvo­nalának emelését sajátos eszközeinkkel jobban se­gítsük. Idetartozónak lehet tekinteni a különböző együttműködési megállapodásokat, amelyeket ha­zai intézményekkel, például a Munkaügyi Minisz­tériummal, vagy külföldi tudományos társaságok­kal kötöttünk. Nem is szólva a jogi tagjainkkal szemben vállalt kötelezettségeinkről. Indokoltnak látszik, hogy a közgyűlés különös figyelmet fordítson a­ társaságnak más intézmé­nyekkel való kapcsolatára, együttműködésére. Az e téren elért eredmények figyelembevételével in­dokolt ezeknek „újra átgondolása”, s ajánlatos ha

Next