Ipargazdaság, 1985 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Az új vállalatirányítási formák és a személyzeti munka (Elvek, összefüggések, feladatok) DR. ILLISZ LÁSZLÓ* Az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-én állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer átfogó fejlesztéséről. Ennek nyomán a Minisztertanács elfogadta az irányítási rendszer korszerűsítésére vonatkozó irányelveit. E két alapvető fontosságú döntés után intenzív előkészítő munka kezdődött, melyben sok szerv, intézmény, vállalat párt- és szakszervezeti vezető, valamint a szakembereik széles köre vett részt. A gazdaságirányítás fejlesztése — tudatos és átgondolt folyamat A munka eredményeként az Elnöki Tanács 1984. október 26-án módosította az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvényt és a Munka Törvénykönyvet, a Minisztertanács pedig rendeletben szabályozta a módosított VI. törvény végrehajtásával összefüggő kérdéseket. Ezzel lényegében létrejöttek az irányítási rendszer fejlesztésének alapvető törvényességi feltételei. Témánkkal kapcsolatban szeretnénk egy fontos körülményre felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az 1984. április 17.-i KB álllásfoglalás több éve tartó és gazdasági életünket átfogó, meghatározó folyamat eredménye. Az illetékes szervek a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével folyamatosan foglalkoztak. Ennek fontos állomása volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1979. évi döntése, ennek nyomán megkezdődött a vállalati döntési és szervezeti rendszer fejlesztése és megszűnt 14 tröszt, 4 vállalat, módosult 2 tröszt, és 21 vállalat szervezete, 158 tröszti tagvállalat vált önállóvá és 42 gyáregységből alapítottak önálló vállalatot. Több mint 200 kisvállalat alakult, leányvállalatok jöttek létre, közös vállalatokat alapítottak. A tapasztalatok szerint erősödött az átszervezett vállalatok piacérzékenysége, rugalmasabbbá vált a körülményekhez való alkalmazkodásuk, javult együttműködési készségük, döntési rendszerük és irányításuk színvonala. A kezdeti eredmények összképe biztató. Erre alapozva, — és figyelemmel még meg nem oldott problémákra is — 1981-ben újabb döntés született az irányítási rendszer fejlesztésének továbbvitelére, majd 1982-ben újabb határozat erősítette meg, hogy a vállalatok irányítási rendszerének korszerűsítését tovább kell folytatni. Ekkor jelentek meg a vállalatok életében az új típusú felügyelő bizottságok, a döntési jogú igazgató tanácsok. A vállalatigazgatók kiválasztási és kinevezési gyakorlata módosult, a káderhatáskörök decentralizálódtak. Az üzemi demokrácia fontosabb elemeit az MT és a SZOT közös határozata fejlesztette tovább. E változásokról — az idő rövidsége miatt — még nincsenek szélesebb körű, mélyebb tapasztalatok. Az azonban már 1984 tavaszán is látszott, s azóta is erősödik, hogy a vállalatvezetők elé állított konkrét követelmények, a vezetőkiválasztás pályázati rendszere, a határozott idejű vezetői megbízás, az igazgatóhelyettesekkel összefüggő munkáltatói jogok igazgatói hatáskörbe adása bevált és a vállalatirányítás és vezetés tartós eleme lett. A gyakorlat tanulsága az is, hogy a vállalati belső mechanizmus korszerűsítése a vállalati gazdálkodás fejlesztésének fontos feltétele, szerves része a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének. A vállalati mechanizmus fejlesztése és a gazdaságirányítás egészének korszerűsítése kölcsönösen feltételezik egymást, egyik a másik nélkül nem képzelhető el. Az MSZMP-KB 1984 áprilisi állásfoglalása így érkeztünk el a KB 1984. április 17-i állásfoglalásához, amely újabb, nagy fontosságú döntés, a gazdaságirányítás továbbfejlesztése kérdéseiben. Az újság és folyóirat olvasó, TV és rádió néző és hallgató 1982—83-ban felfigyelhetett a folyamatosan élénkülő, helyenként élesedő vitára. A vita lényegében akörül folyt, igaz-e az a felfogás, mely szerint gazdasági gondjaink egyik oka, hogy a párt- és állami szervek elvesztették kezdeményező készségüket, irányítási gyakorlatuk merev és rugalmatlan. Azt gondoljuk, hogy ezt a véleményt az elmúlt évtizedek történései egészében nem, bizonyos elemében pedig csak részben igazolták. Gondoljunk csak arra, hogy a korábban vázolt folyamat kezdeményezésében és a cselekvés irányításának kidolgozásában a központi párt- és állami szervek játszották a meghatározó szerepet, s ez így volt az 1968. január 1-én bevezetett, gazdaságunkat mélyen érintő, nagyfontosságú lépések esetében is. Azt el kell fogadni, hogy a mai gazdasági körülményekre, a külső és belső feltételekre, a növekvő igényekre tekintettel az irányítás módszereit, formáit, eszközeit hozzá kell igazítani korunk követelményeihez és a szükségletekhez. Ez most megtörténik. Úgy gondoljuk tehát, hogy a gazdaságirányítás különböző módszerei, eszközei nem önmagukért való dolgok, hanem a mindenkori helyzethez és feladatokhoz igazított, adekvát eszközök, megoldási formák, amelyek az átfogóbb politikai céljaink elérését segítik, illetve biztosítják. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert így elkerülhetünk olyan elvi-ideológiai vitákat, amelyek gyökerei nem elsősorban ezekkel a gazdaságirányítási szabályozással függenek össze, ugyanakkor felesleges viták nemkívánatosan befolyásolhatják a szükséges lépések megtételét. IPARGAZDASÁG Minisztertanács Titkársága 1985. január