Ipargazdaság, 1985 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Az új vállalatirányítási formák és a személyzeti munka (Elvek, összefüggések, feladatok) DR. ILLISZ LÁSZLÓ* Az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-én állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer átfogó fejlesztéséről. Ennek nyomán a Miniszter­­tanács elfogadta az irányítási rendszer korszerűsí­tésére vonatkozó irányelveit. E két alapvető fon­tosságú döntés után intenzív előkészítő munka kezdődött, melyben sok szerv, intézmény, vállalat párt- és szakszervezeti vezető, valamint a szakem­bereik széles köre vett részt. A gazdaságirányítás fejlesztése — tudatos és átgondolt folyamat A munka eredményeként az Elnöki Tanács 1984. október 26-án módosította az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvényt és a Munka Törvény­­könyvet, a Minisztertanács pedig rendeletben sza­bályozta a módosított VI. törvény végrehajtásá­val összefüggő kérdéseket. Ezzel lényegében létre­jöttek az irányítási rendszer fejlesztésének alap­vető törvényességi feltételei. Témánkkal kapcsolatban szeretnénk egy fontos körülményre felhívni a figyelmet. Nevezetesen ar­ra, hogy az 1984. április 17.-i KB álllásfoglalás több éve tartó és gazdasági életünket átfogó, meg­határozó folyamat eredménye. Az illetékes szer­vek a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével folyamatosan foglalkoztak. Ennek fontos állomá­sa volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1979. évi döntése, ennek nyomán megkezdődött a vál­lalati döntési és szervezeti rendszer fejlesztése és megszűnt 14 tröszt, 4 vállalat, módosult 2 tröszt, és 21 vállalat szervezete, 158 tröszti tagvállalat vált önállóvá és 42 gyáregységből alapítottak ön­álló vállalatot. Több mint 200 kisvállalat alakult, leányvállalatok jöttek létre, közös vállalatokat alapítottak. A tapasztalatok szerint erősödött az átszerve­zett vállalatok piacérzékenysége, rugalmasabbbá vált a körülményekhez való alkalmazkodásuk, ja­vult együttműködési készségük, döntési rendsze­rük és irányításuk színvonala. A kezdeti eredmé­nyek összképe biztató. Erre alapozva, — és figye­lemmel még meg nem oldott problémákra is — 1981-ben újabb döntés született az irányítási rend­szer fejlesztésének továbbvitelére, majd 1982-ben újabb határozat erősítette meg, hogy a vállalatok irányítási rendszerének korszerűsítését tovább kell folytatni. Ekkor jelentek meg a vállalatok éle­tében az új típusú felügyelő bizottságok, a dön­tési jogú igazgató tanácsok. A vállalatigazgatók kiválasztási és kinevezési gyakorlata módosult, a káderhatáskörök decentralizálódtak. Az üzemi de­mokrácia fontosabb elemeit az MT és a SZOT kö­zös határozata fejlesztette tovább. E változásokról — az idő rövidsége miatt — még nincsenek szélesebb körű, mélyebb tapaszta­latok. Az azonban már 1984 tavaszán is látszott, s azóta is erősödik, hogy a vállalatvezetők elé ál­lított konkrét követelmények, a vezetőkiválasztás pályázati rendszere, a határozott idejű vezetői megbízás, az igazgatóhelyettesekkel összefüggő munkáltatói jogok igazgatói hatáskörbe adása be­vált és a vállalatirányítás és vezetés tartós eleme lett. A gyakorlat tanulsága az is, hogy a vállala­ti belső mechanizmus korszerűsítése a vállalati gazdálkodás fejlesztésének fontos feltétele, szer­ves része a gazdasági mechanizmus továbbfejlesz­tésének. A vállalati mechanizmus fejlesztése és a gazdaságirányítás egészének korszerűsítése köl­csönösen feltételezik egymást, egyik a másik nél­kül nem képzelhető el. Az MSZMP-KB 1984 áprilisi állásfoglalása így érkeztünk el a KB 1984. április 17-i állás­­foglalásához, amely újabb, nagy fontosságú döntés, a gazdaságirányítás továbbfejlesztése kér­déseiben. Az újság és folyóirat olvasó, TV és rá­dió néző és hallgató 1982—83-ban felfigyelhetett a folyamatosan élénkülő, helyenként élesedő vitá­ra. A vita lényegében akörül folyt, igaz-e az a fel­fogás, mely szerint gazdasági gondjaink egyik oka, hogy a párt- és állami szervek elvesztették kez­deményező készségüket, irányítási gyakorlatuk merev és rugalmatlan. Azt gondoljuk, hogy ezt a véleményt az elmúlt évtizedek történései egé­szében nem,­­ bizonyos elemében pedig csak részben igazolták. Gondoljunk csak arra, hogy a korábban vázolt folyamat kezdeményezésében és a cselekvés irányításának kidolgozásában a köz­ponti párt- és állami szervek játszották a megha­tározó szerepet, s ez így volt az 1968. január 1-én bevezetett, gazdaságunkat mélyen érintő, nagy­fontosságú lépések esetében is. Azt el kell fogadni, hogy a mai gazdasági kö­rülményekre, a külső és belső feltételekre, a nö­vekvő igényekre tekintettel az irányítás módsze­reit, formáit, eszközeit hozzá kell igazítani korunk követelményeihez és a szükségletekhez. Ez most megtörténik. Úgy gondoljuk tehát, hogy a gazda­ságirányítás különböző módszerei, eszközei nem önmagukért való dolgok, hanem a mindenkori helyzethez és feladatokhoz igazított, adekvát esz­közök, megoldási formák, amelyek az átfogóbb politikai céljaink elérését segítik, illetve biztosít­ják. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert így elkerülhetünk olyan elvi-ideológiai vitákat, ame­lyek gyökerei nem elsősorban ezekkel a gazdaság­­irányítási szabályozással függenek össze, ugyan­akkor felesleges viták nemkívánatosan befolyásol­hatják a szükséges lépések megtételét. IPARGAZDASÁG­­ Minisztertanács Titkársága 1985. január

Next