Ipargazdaság, 1989 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Vállalati stratégia a gazdasági stabilizáció időszakában A tanulmány a stabilizáció feltételei között a gazdaságirányítás és a vállalati szféra együttműködésének legfontosabb teendőit elemzi. Kiemelten foglalkozik a szerkezetváltás lehetőségeivel is. A magyar gazdaság előtt álló feladatok ma a korábbiaktól minőségileg eltérő megközelítést igényelnek. Ez a kormányzati munka továbbfejlesztése és az ehhez kapcsolódó kormányprogram során, igen konkrétan fogalmazódott meg. Hasonlóképpen e minőségi jellegű változtatás követelménye hatotta át a májusi pártértekezletet is. A legutóbbi időben körvonalazódtak azok a gazdaságpolitikai elgondolások, amelyek középpontjában a gazdaságirányítási rendszer egészének és egyes elemeinek átfogó továbbfejlesztése, gazdaságunk működési feltételeinek modernizálása, a kibontakozást és a konszolidációt szolgáló gazdasági fejlődés kellő biztonsággal történő megalapozása állnak. A gazdaságirányítás átfogó korszerűsítése Az már a nyolcvanas évek első felében egyértelműen világossá vált, hogy a magyar gazdaságban kialakult folyamatok fordulatszerű, jó irányú megváltoztatásához és az ésszerű jövedelemelosztási politikát lehetővé tevő növekedési pályára való átálláshoz szükséges feltételeket mindenekelőtt a gazdaságirányítási rendszer átfogó továbbfejlesztésével lehet és tudjuk megteremteni. Az is világossá vált, hogy a magyar gazdaság működési feltételeinek modernizálása és e törekvés sikere alapvetően attól függ, hogy milyen mértékben sikerül megvalósítani a lehető legnagyobb mértékű vállalati önállóságot, az azzal járó kötelezettségek és jogok egyértelmű meghatározásával. Már ez a gondolati mag hatotta át az 1966. évi és az 1984. évi központi bizottsági határozatokat és ez jutott kifejezésre — a gazdasági reformra vonatkozó — a kormányzati munka továbbfejlesztésére irányuló elgondolásokban. Vállalati önállóság és együttműködés A jelenlegi helyzetben megítélésem szerint semmi nem indokolja azt, hogy a vállalati önállóság kiteljesítésére irányuló törekvések felülvizsgálatra kerüljenek. Ellenkezőleg: alapvető fontosságúnak tartom, hogy a vállalati önállóság kibontakoztatására épülő — kinyilvánított — gazdaságpolitika gyakorlati megvalósítása során ez az elv ne sérüljön. Az eddigi tapasztalatok arra intenek, hogy e törekvés tekintetében nem sikerült megteremteni az összhangot, a meghirdetett gazdaságpolitika elvei és megállapításának gyakorlata között. A társadalmi-politikai-gazdasági elemzések és a gyakorlat tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a magunk elé tűzött célok elérése csak akkor lehetséges, ha a társadalom minden szférájában kialakul az a mechanizmus, amely — a csak felülről lefelé építkező folyamatok helyett —, végső soron automatikusan és önmozgása révén képes választ adni az új kihívásokra, alkalmazkodni az új körülményekhez, kialakíttatni és elfogadtatni a szükséges változtatásokat. Az alulról felfelé épülő társadalmi-gazdasági mechanizmus érdemben segíti a problémák mielőbbi felismerését, a lehetséges megoldási módok feltárását. Minden érdekünk ahhoz fűződik, hogy a döntéshozatalban, az elért eredmények és kudarcok értékelésében jelentősen növekedjék az értéktermelő folyamatokban működő gazdálkodó szervezetek szerepe és olyan alkotó együttműködés alakuljon ki a gazdasági kormányzati szervek és a gazdálkodó szféra között, amely képes biztosítani a konfliktusok minél kisebb veszteséggel való kezelését és a megoldások során a tevőleges felelősségvállalást. Erős hierarchikus függőségeknek nem lehet helye a gazdaságban! A vállalati önállóság kibontakoztatásához széles körű együttműködés szükséges. Ehhez arra van szükség, hogy a politikai és az állami döntések a társadalmi-népgazdasági érdek mellett jól érzékelhetően fejezzék ki az egyes társadalmi elemek érdekeit. Ennek megfelelően helyesen tükrözzék és figyelembe vegyék a gazdálkodó szervezetek sajátos érdekviszonyait is. Nyilvánvaló, hogy az ezen az úton megteendő lépésekhez szükséges döntések kellő biztonsággal történő előkészítése és megalapozottsága, egy ilyen filozófia alapján történő együttműködést feltételez. Az előttünk álló igen nehéz feladatok megoldása csak akkor kecsegtet a siker reményével, ha ehhez megnyerjük a társadalom és a gazdálkodó szféra széles körű együttműködését, aktív részvételét, participációját. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy társadalmigazdasági feladataink megoldásához, a vállalati participáció létrejöttéhez szükséges feltételek megteremtésén közösen munkálkodjunk, és mind a célok kitűzésében, mind megoldásukhoz választott eszközrendszer kialakításában a gazdálkodó szféra és a kormányzati szervek alkotó együttműködése valósuljon meg. IPAR—GAZDASÁG 1 * Kereskedelmi miniszter, a MGK volt elnöke 1989. január