Ipargazdaság, 1992 (44. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2-3. szám

Gondolatok az innovációról G­ULYIK ZSOLT* A szerző a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intéze­tének képzésében vesz részt és az innovációval foglalkozó tárgy keretében készítette dolgozatát, amelyben az innováció értelmezését vizsgálja, miközben annak környezetét elemzi. Innováció­s kérdések sokasága Eddigi tanulmányaim során több alkalommal találkoztam az innováció fogalomkörének értel­mezésével. Azt tapasztaltam, hogy egzakt mó­don körvonalazódni látszik az innováció elmélete, ellenben a gyakorlata más és más értelmezést kap, attól függően, hogy ki hogyan közelíti ezt a kérdéskört. Elgondolkodtatott az a tapasztalásom is, hogy hozzávetőlegesen azonos felkészültségű, de más beállítottsággal rendelkező emberek az innová­cióval kapcsolatos elméleti fogalomrendszert más módon értelmezik a gyakorlati kérdések megol­dása során. Olyan érzésem támadt e beszélgetések során, hogy az innováció fogalma hasonlít egy olyan idegen szóhoz, amelynek nincs a magyar nyelv­ben megfelelője, ezért mindenki a saját anya­nyelvi ismeretei szerint próbál hasonlatos kife­jezéseket találni. Ezek alapján felmerül a kérdés, valójában mit értünk innováción: kidolgozott elméletet, a gya­korlat tapasztalatai alapján leszűrt törvényszerű­ségek rendszerét, alkotási technikát, rendszer­­szemléletű mechanizmust, interdiszciplináris tu­dományágat, vagy a XX. századi ember szemlé­letmódját? Miközben a kérdéseket soroljuk egy olyan kér­dés is felmerül, amely nem az előzőek folytatása, hanem arra utal, hogy miért vetődhetnek fel ezek a kérdések? Válaszom ez utóbbi kérdésre az, hogy azért, mert talán nem kellően plasztikusan kerül megvilá­gításra az a környezet, amellyel az innováció elmé­lete elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Megítélésem szerint ahhoz, hogy más és más beállítottságú emberek viszonylag azonos módon értelmezzék az innováció lényegét, nemcsak arra a kérdésre kell tudni válaszolni, hogy mit takar ez a fogalom, hanem azt a környezetet is meg kell világítani, amelyben ez az elmélet gyakorlati élet­­képességét igazolni tudja. Gondolatok az innováció értelmezéséhez Véleményem szerint az innováció elsősorban szemléletmód. A társadalom, a gazdaság szerves fejlődése során az ember már régen eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a „nóvum” nem „istenek­től ered”, nem is véletlenek össz­játékából szüle­tik, hanem az tudatosan megteremthető! Számomra az innováció nem más, mint a nó­vum emberi hasznosításra (vagy fogyasztásra) tör­ténő bevezetésének szemléletmódja. Olyan tudatos tevékenység, amelynek az a célja, hogy vala­mely „haszon” érdekében az újat elfogadtassa környezetével. Hasznon itt persze nem feltét­lenül csak az anyagiakat kell érteni — habár az meghatározó az innováció történetében —, ha­nem ugyanúgy lehet erkölcsi, politikai stb. ha­szon is. Felvetődhet a kérdés, hogy innováció volt-e a kőbálta felfedezése és elterjedése az őskorban? A felfogásom szerint amennyiben az ősember tu­datosan kereste a nóvumot, és tudatosan — va­lamely mások által — nyújtott haszon reményé­ben terjesztette, akkor innováció, de ennek kicsi a valószínűsége. Megítélésem szerint az „ösztö­nös innováció” nem innováció, mert először is nem hiszem, hogy ösztönösen képes bárki is mű­ködtetni egy teljes innovációs láncot, mint folya­matot, de ami ennél fontosabb: hiányzik a tuda­tosság, amely az innováció elengedhetetlen fel­tétele. Mindezt azért tartottam fontosnak rögzíteni, hogy megpróbáljam érzékeltetni: ha az innováció szemléletmód, elengedhetetlen, hogy létezzen az a társadalmi, gazdasági környe­zet, amely ezt a szemléletmódot előteremtheti, vagy teret adjon a kialakulásának. Az innováció környezete Mi az a társadalmi, gazdasági környezet, amely az innovációs szemléletmódot megteremti? Az innováció lehetséges környezetét rendszerszem­léletű megközelítéssel érdemes vizsgálni. Ahhoz, hogy bármely társadalmi, gazdasági közegben — amely már bizonyította egyetemlegességét — szerves fejlődés legyen, elengedhetetlen az érde­keken alapuló vállalkozás léte. A vállalkozáson itt a szakirodalomban talál­ható számos értelmezés közül Schumpeter magya­rázatát értem, miszerint: „a vállalkozó az, aki ki­mozdítja a gazdaságot statikus egyensúlyi hely­zetéből azáltal, hogy innovációkat valósít meg és ezzel a gazdasági fejlődés kulcsszereplőjévé válik”.­ A vállalkozások működéséhez megítélésem sze­rint négy alapvető feltétel szükséges: — Tőke, — Piac, — Innováció, — Munkaerő (szűkebb értelemben: menedzs­ment) Álláspontom szerint e feltételek a vállalkozás­tól elidegeníthetetlen és működéséhez nélkülöz­hetetlen alapkategóriák, amelyek rendszert alkot­nak egymással. Mindegyik kategória egy bonyo­lult alrendszert testesít meg, de a vállalkozás IPAR—GAZDASÁG 1 * ORIENTORG Kft., ügyvezető igazgató­ ­ Joseph A. Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete KJK, Budapest, 1980.

Next