Ipargazdaság, 1992 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2-3. szám
Gondolatok az innovációról GULYIK ZSOLT* A szerző a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetének képzésében vesz részt és az innovációval foglalkozó tárgy keretében készítette dolgozatát, amelyben az innováció értelmezését vizsgálja, miközben annak környezetét elemzi. Innovációs kérdések sokasága Eddigi tanulmányaim során több alkalommal találkoztam az innováció fogalomkörének értelmezésével. Azt tapasztaltam, hogy egzakt módon körvonalazódni látszik az innováció elmélete, ellenben a gyakorlata más és más értelmezést kap, attól függően, hogy ki hogyan közelíti ezt a kérdéskört. Elgondolkodtatott az a tapasztalásom is, hogy hozzávetőlegesen azonos felkészültségű, de más beállítottsággal rendelkező emberek az innovációval kapcsolatos elméleti fogalomrendszert más módon értelmezik a gyakorlati kérdések megoldása során. Olyan érzésem támadt e beszélgetések során, hogy az innováció fogalma hasonlít egy olyan idegen szóhoz, amelynek nincs a magyar nyelvben megfelelője, ezért mindenki a saját anyanyelvi ismeretei szerint próbál hasonlatos kifejezéseket találni. Ezek alapján felmerül a kérdés, valójában mit értünk innováción: kidolgozott elméletet, a gyakorlat tapasztalatai alapján leszűrt törvényszerűségek rendszerét, alkotási technikát, rendszerszemléletű mechanizmust, interdiszciplináris tudományágat, vagy a XX. századi ember szemléletmódját? Miközben a kérdéseket soroljuk egy olyan kérdés is felmerül, amely nem az előzőek folytatása, hanem arra utal, hogy miért vetődhetnek fel ezek a kérdések? Válaszom ez utóbbi kérdésre az, hogy azért, mert talán nem kellően plasztikusan kerül megvilágításra az a környezet, amellyel az innováció elmélete elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Megítélésem szerint ahhoz, hogy más és más beállítottságú emberek viszonylag azonos módon értelmezzék az innováció lényegét, nemcsak arra a kérdésre kell tudni válaszolni, hogy mit takar ez a fogalom, hanem azt a környezetet is meg kell világítani, amelyben ez az elmélet gyakorlati életképességét igazolni tudja. Gondolatok az innováció értelmezéséhez Véleményem szerint az innováció elsősorban szemléletmód. A társadalom, a gazdaság szerves fejlődése során az ember már régen eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a „nóvum” nem „istenektől ered”, nem is véletlenek összjátékából születik, hanem az tudatosan megteremthető! Számomra az innováció nem más, mint a nóvum emberi hasznosításra (vagy fogyasztásra) történő bevezetésének szemléletmódja. Olyan tudatos tevékenység, amelynek az a célja, hogy valamely „haszon” érdekében az újat elfogadtassa környezetével. Hasznon itt persze nem feltétlenül csak az anyagiakat kell érteni — habár az meghatározó az innováció történetében —, hanem ugyanúgy lehet erkölcsi, politikai stb. haszon is. Felvetődhet a kérdés, hogy innováció volt-e a kőbálta felfedezése és elterjedése az őskorban? A felfogásom szerint amennyiben az ősember tudatosan kereste a nóvumot, és tudatosan — valamely mások által — nyújtott haszon reményében terjesztette, akkor innováció, de ennek kicsi a valószínűsége. Megítélésem szerint az „ösztönös innováció” nem innováció, mert először is nem hiszem, hogy ösztönösen képes bárki is működtetni egy teljes innovációs láncot, mint folyamatot, de ami ennél fontosabb: hiányzik a tudatosság, amely az innováció elengedhetetlen feltétele. Mindezt azért tartottam fontosnak rögzíteni, hogy megpróbáljam érzékeltetni: ha az innováció szemléletmód, elengedhetetlen, hogy létezzen az a társadalmi, gazdasági környezet, amely ezt a szemléletmódot előteremtheti, vagy teret adjon a kialakulásának. Az innováció környezete Mi az a társadalmi, gazdasági környezet, amely az innovációs szemléletmódot megteremti? Az innováció lehetséges környezetét rendszerszemléletű megközelítéssel érdemes vizsgálni. Ahhoz, hogy bármely társadalmi, gazdasági közegben — amely már bizonyította egyetemlegességét — szerves fejlődés legyen, elengedhetetlen az érdekeken alapuló vállalkozás léte. A vállalkozáson itt a szakirodalomban található számos értelmezés közül Schumpeter magyarázatát értem, miszerint: „a vállalkozó az, aki kimozdítja a gazdaságot statikus egyensúlyi helyzetéből azáltal, hogy innovációkat valósít meg és ezzel a gazdasági fejlődés kulcsszereplőjévé válik”. A vállalkozások működéséhez megítélésem szerint négy alapvető feltétel szükséges: — Tőke, — Piac, — Innováció, — Munkaerő (szűkebb értelemben: menedzsment) Álláspontom szerint e feltételek a vállalkozástól elidegeníthetetlen és működéséhez nélkülözhetetlen alapkategóriák, amelyek rendszert alkotnak egymással. Mindegyik kategória egy bonyolult alrendszert testesít meg, de a vállalkozás IPAR—GAZDASÁG 1 * ORIENTORG Kft., ügyvezető igazgató Joseph A. Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete KJK, Budapest, 1980.