Ipargazdaság, 1993 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
nális egységek vezetői között. A mátrix struktúrában történő irányítás működőképességének kulcskérdése éppen ezért a projektmenedzser és a funkcionális vezetők közötti hatáskör- és felelősség-megosztás, márcsak azért is, mert ez esetben a tevékenység végrehajtója két azonos döntési potenciállal rendelkező - felettestől is kap utasítást. Leegyszerűsítve a hatáskör- és felelősség-megosztás kérdését, azt lehetne mondani, hogy amíg a mit és mikor jellegű döntéseket illetően a projektmenedzser, addig a hogyan jellegű döntéseket illetően pedig a funkcionális vezetők rendelkezzenek a megfelelő hatáskörrel. A napi gyakorlatban a döntések sok esetben nem határolhatók el ilyen élesen egymástól, így igen gyakori, hogy a döntések úgynevezett közös döntések, egyfajta kompromisszumok. Az ilyen jellegű döntések meghozatalának alapvető feltése, hogy az érintett döntéshozók azonos döntési potenciállal rendelkezzenek. Ellenkező esetben gyakorivá válnak a már említett projekt-funkcionális konfliktusok, amelyek feloldása gyakorlatilag csak a közös felettestől (vállalati felsővezetés) várható, ami viszont hosszabb távon veszélyezteti a projekt-funkcionális egyensúlyt, s ezen egyensúly felbomlásának jellegétől függően, vagy a lineáris-funkcionális, vagy a projektre orientált szervezeti struktúra irányába mozdítja el a mátrix struktúrát. A szervezeti formák váltakozása a létesítmény-megvalósítás folyamatában Sokszor tapasztalható jelenség - bár korántsem a szükségesnek megfelelő gyakorisággal -, hogy egy adott létesítmény megvalósítási folyamatának különböző fázisaiban, vagy az egyes fázisokon belül a különféle tevékenységcsomagok esetében eltérő szervezeti struktúrában kerül sor a tevékenységek irányítására, illetve elvégzésére - az esetek egy részében ugyanazon vállalaton belül. Végigtekintve egy létesítmény megvalósítási folyamatát - egy általánosan jellemző és optimálisnak nevezhető esetben a szervezeti struktúrák alábbi változási sajátosságait figyelhetjük meg. A létesítményi folyamat első szakasza az előkészítés, amelynek során a stratégiai elképzelésekből kiindulva megfogalmazásra kerül a létesítmény iránti igény, s kialakulnak nagyvonalakban a különféle létesítményvariációk. Ez a tevékenység többnyire nem a vonali (lineáris-funkcionális) struktúrában valósul meg, hanem például egy ad hoc teamben (projektre orientált struktúra), vagy egy formálisan ugyan nem, de jellegében e tekintetben mátrix struktúrának tekinthető szervezeti keretben (pl. szakértőkkel kibővített igazgatótanács). Ugyancsak az előkészítő szakasz tevékenységei között kerülnek kidolgozásra az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok és a megvalósíthatósági tanulmányok, noha az esetek többségében nem a beruházó szervezetén belül. Ez utóbbi tevékenységek realizálása már sokszor formálisan is létrehozott projektre orientált, vagy mátrix struktúrában valósul meg. A megvalósítás második szakasza az odaítélés, amely magában foglalja a szűkebb és tágabb értelemben vett szerződésstratégia kialakítását és a fizikai megvalósításra irányuló szerződések létrehozását. E tevékenységek végrehajtására és irányítására sok esetben alkalmaznak projektre orientált struktúrát és mátrix struktúrát egyaránt. A fizikai megvalósítás szakasza felöleli a megvalósítási terv (az építés-szerelési tervek) elkészítését, magát az építés-szerelési tevékenységet, valamint az üzembehelyezési és a próbaüzemi eljárást. Amíg a tervezési tevékenység esetében igen gyakori a mátrix struktúra (mégha az formálisan nem is mindig definiált), de előfordul a projektre orientált struktúra is, addig az építés-szerelési tevékenységre egyértelműen a vonali struktúra jellemző. Ugyanakkor az üzembe helyezési és a próbaüzemi tevékenységre gyakorlatilag mindhárom szervezeti struktúra alkalmazásra kerül. A létesítményi folyamat negyedik szakaszára, a megvalósítás utólagos elemzésére általában esetlegesen kerül sor, így kevés értékelhető eset áll rendelkezésre, s azok alapján az mondható el, hogy erre a tevékenységre rendszerint nem a vonali struktúra keretein belül kerül sor. A szervezeti struktúrák váltakozásának néhány aspektusa A gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a létesítmény-megvalósítás folyamatában, s annak nemcsak a különböző, s egymást követő szakaszaiban, de sok esetben az egyes szakaszokon belül is a különféle tevékenységek irányítása és elvégzése - váltakozó, egymástól karakterisztikusan eltérő jellegű szervezeti struktúrában valósul meg. A szervezeti struktúrák váltakozásának itt tapasztalt mértéke és gyakorisága lényegesen meghaladja az ipari tömegtermelésben és a szolgáltatásokban tapasztalható ilyen jellegű váltakozásokat. Ennek a jelenségnek az okait elsősorban a kétféle tevékenységfolyamat belső immanens sajátosságainak a különbözőségében kell keresnünk. Tekintetbe véve a gyáripari tömegtermelés és a létesítmény-megvalósítás közötti néhány, a témánk szempontjából lényeges különbséget, mindenekelőtt megállapítható, hogy tömegtermelés esetében a termékek előállítása fix telephelyen történik, hosszabb-rövidebb ideig változatlan körülmények mellett, míg létesítmény-megvalósításkor a termék (a létesítmény) létrehozásának helyszíne és körülményei nemcsak létesítményről létesítményre, de egyetlen létesítmény különféle tevékenységei esetén is nagymértékben változ 1993. január IPAR-GAZDASÁG