Ipargazdaság, 1993 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

nális egységek vezetői között. A mátrix struktúrá­ban történő irányítás működőképességének kulcs­kérdése éppen ezért a projektmenedzser és a funkcionális vezetők közötti hatáskör- és felelős­ség-megosztás, márcsak azért is, mert ez esetben a tevékenység végrehajtója két­­ azonos döntési po­tenciállal rendelkező - felettestől is kap utasítást. Leegyszerűsítve a hatáskör- és felelősség-meg­osztás kérdését, azt lehetne mondani, hogy amíg a mit és mikor jellegű döntéseket illetően a pro­jektmenedzser, addig a hogyan jellegű döntéseket illetően pedig a funkcionális vezetők rendelkezze­nek a megfelelő hatáskörrel. A napi gyakorlatban a döntések sok esetben nem határolhatók el ilyen élesen egymástól, így igen gyakori, hogy a dönté­sek úgynevezett közös döntések, egyfajta kom­promisszumok. Az ilyen jellegű döntések megho­zatalának alapvető feltése, hogy az érintett dön­téshozók azonos döntési potenciállal rendelkezze­nek. Ellenkező esetben gyakorivá válnak a már említett projekt-funkcionális konfliktusok, ame­lyek feloldása gyakorlatilag csak a közös felettes­től (vállalati felsővezetés) várható, ami viszont hosszabb távon veszélyezteti a projekt-funkcioná­lis egyensúlyt, s ezen egyensúly felbomlásának jellegétől függően, vagy a lineáris-funkcionális, vagy a projektre orientált szervezeti struktúra irányába mozdítja el a mátrix struktúrát. A szervezeti formák váltakozása a létesítmény-meg­valósítás folyamatában Sokszor tapasztalható jelenség - bár korántsem a szükségesnek megfelelő gyakorisággal -, hogy egy adott létesítmény megvalósítási folyamatának különböző fázisaiban, vagy az egyes fázisokon belül a különféle tevékenységcsomagok esetében eltérő szervezeti struktúrában kerül sor a tevé­kenységek irányítására, illetve elvégzésére - az esetek egy részében ugyanazon vállalaton belül. Végigtekintve egy létesítmény megvalósítási fo­lyamatát - egy általánosan jellemző és optimális­nak nevezhető esetben a szervezeti struktúrák alábbi változási sajátosságait figyelhetjük meg. A létesítményi folyamat első szakasza az előké­szítés, amelynek során a stratégiai elképzelések­ből kiindulva megfogalmazásra kerül a létesít­mény iránti igény, s kialakulnak nagyvonalakban a különféle létesítményvariációk. Ez a tevékeny­ség többnyire nem a vonali (lineáris-funkcionális) struktúrában valósul meg, hanem például egy ad hoc teamben (projektre orientált struktúra), vagy egy formálisan ugyan nem, de jellegében e tekin­­tetben mátrix struktúrának tekinthető szervezeti keretben (pl. szakértőkkel kibővített igazgatóta­nács). Ugyancsak az előkészítő szakasz tevékeny­ségei között kerülnek kidolgozásra az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok és a megvalósít­hatósági tanulmányok, noha az esetek többségé­ben nem a beruházó szervezetén belül. Ez utóbbi tevékenységek realizálása már sokszor formálisan is létrehozott projektre orientált, vagy mátrix struktúrában valósul meg. A megvalósítás második szakasza az odaítélés, amely magában foglalja a szűkebb és tágabb ér­telemben vett szerződésstratégia kialakítását és a fizikai megvalósításra irányuló szerződések létre­hozását. E tevékenységek végrehajtására és irá­nyítására sok esetben alkalmaznak projektre ori­entált struktúrát és mátrix struktúrát egyaránt. A fizikai megvalósítás szakasza felöleli a megva­lósítási terv (az építés-szerelési tervek) elkészíté­sét, magát az építés-szerelési tevékenységet, vala­mint az üzembehelyezési és a próbaüzemi eljá­rást. Amíg a tervezési tevékenység esetében igen gyakori a mátrix struktúra (mégha az formálisan nem is mindig definiált), de előfordul a projektre orientált struktúra is, addig az építés-szerelési tevékenységre egyértelműen a vonali struktúra jellemző. Ugyanakkor az üzembe helyezési és a próbaüzemi tevékenységre gyakorlatilag mindhá­rom szervezeti struktúra alkalmazásra kerül. A létesítményi folyamat negyedik szakaszára, a megvalósítás utólagos elemzésére általában eset­legesen kerül sor, így kevés értékelhető eset áll rendelkezésre, s azok alapján az mondható el, hogy erre a tevékenységre rendszerint nem a vonali struktúra keretein belül kerül sor. A szervezeti struktúrák váltakozásának néhány aspektusa A gyakorlati tapasztalatok alapján megállapít­ható, hogy a létesítmény-megvalósítás folyamatá­ban, s annak nemcsak a különböző, s egymást követő szakaszaiban, de sok esetben az egyes szakaszokon belül is a különféle tevékenységek irányítása­­ és elvégzése - váltakozó, egymástól karakterisztikusan eltérő jellegű szervezeti struk­túrában valósul meg. A szervezeti struktúrák vál­takozásának itt tapasztalt mértéke és gyakorisága lényegesen meghaladja az ipari tömegtermelés­ben és a szolgáltatásokban tapasztalható ilyen jellegű váltakozásokat. Ennek a jelenségnek az okait elsősorban a kétféle tevékenységfolyamat belső immanens sajá­tosságainak a különbözőségében kell keresnünk. Tekintetbe véve a gyáripari tömegtermelés és a létesítmény-megvalósítás közötti néhány, a té­mánk szempontjából lényeges különbséget, min­denekelőtt megállapítható, hogy tömegtermelés esetében a termékek előállítása fix telephelyen történik, hosszabb-rövidebb ideig változatlan kö­rülmények mellett, míg létesítmény-megvalósítás­kor a termék (a létesítmény) létrehozásának hely­színe és körülményei nemcsak létesítményről léte­sítményre, de egyetlen létesítmény különféle te­vékenységei esetén is nagymértékben változ­ 1993. január IPAR-GAZDASÁG

Next