Iparpolitikai Tájékoztató, 1978 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
Dr. Bartók Nagy András: * Többet, hatékonyabban és jövedelmezőbben Napjaink talán leggyakrabban használt közgazdasági fogalma a hatékonyság, a gazdaságosság és a jövedelmezőség. Különösen a világpiac 1973-1975. évi ismert változása élezte ki a gazdálkodás (népgazdasági és vállalati) problémáit, hiányosságait, és világossá tette, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, erőteljes fejlődése és stabilitása (a külkereskedelmi cserearány romlás ellensúlyozása is), a gazdaságpolitikai célok (a nemzeti jövedelem, az életszínvonal emelés) megvalósítása alapvetően a hatékonyság és jövedelmezőség gyorsabb ütemű növekedésétől függ. Az MSZMP KB 1977. okt. 20-i határozata többek között hangsúlyozta, hogy: " Népgazdaságunk csak úgy tud megfelelni az újabb és magasabb követelményeknek, ha meggyorsítjuk a gazdaság intenzív fejlesztését, a termelési szerkezetet a belső és külső követelményeknek megfelelően átalakítjuk. "A tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott népgazdasági növekedés megköveteli a hatékonyság erőteljesebb fokozását." A Központi Bizottság 1977. december 1-i határozata pedig egyebek mellett elvárja, hogy a vállalatok:" Intézkedjenek a hatékonyság gyorsabb növelése, a munka-és üzemszervezés javítása, a munkaidő és a termelési eszközök jobb kihasználása érdekében." A hatékonyság és jövedelmezőség fontosságára való tekintettel szükségszerű részletesebben foglalkozni e fogalmak tartalmával (még akkor is - vagy talán éppen azért - ha a fogalmak nincsenek egyértelműen tisztázva), növelésük tényezőivel és módszereivel. A hatékonyság lényegét tekintve (és leegyszerűsítve) a termelési tényezők eredménye, illetve hozam termelőképességének kifejezője. Arról ad felvilágosítást, hogy a különböző eszközfelhasználások, illetve eszközök milyen eredményt hoztak. Mutatószámait vállalati és népgazdasági szinten általában eltérő módon képezik. Vállalati szintű vizsgálódásoknál általában az eredménnyel, népgazdasági elemzéseknél, méréseknél leggyakrabban a tiszta jövedelemmel számolnak. Leggyakrabban használt mutatók: - az eszközarányos eredmény vagy tiszta jövedel NY sem: - az eszköz- és bérarányos eredmény vagy tiszta jövedelem. . . NY - a bérarányos eredmény, vagy tiszta jövedelem: — bNY - költségarányos eredmény vagy tiszta jövedelem: -rr~ A ^ - költségarányos hozam, illetve annak reciproka: A képletben: NY - nyereség vagy veszteség, vagy jövedelem (eredmény + társadalmi tiszta jövedelem együtt) forintban, E = eszközök forintértéke, P, M. A = bértömeg forintban, A = árbevétel forintban, A = költség, ráfordítás forintban . Részmutatókat eszközcsoportokra, létszámra vagy más naturáliákra is szoktak számítani, illetve egyes esetekben az eredményt, hozamot nemcsak forintban, hanem naturáliákban is kifejezik. A jövedelmezőség lényegében az értékesítési tevékenység eredményét, eredménytermelő képességét mutatja . Arra ad választ, hogy milyen nagy az eredmény összege, és az miként viszonylik az értékesítés során elért árbevételhez vagy az értékesítés ráfordításához . Mutatói vállalati szinten tehát: NY - árbevétel-arányos nyereség:--, illetve NY - ráfordítás-arányos eredmény. A hatékonyság és a jövedelmezőség szoros kapcsolatban áll egymással. Néhány kivételtől eltekintve igaz az, hogy ahol jó a hatékonyság, ott kedvező a jövedelmezőség is. Miután minden vállalat jelene és jövője elsődlegesen tevékenysége hatékonyságának és jövedelmezőségének megszakítás nélküli állandó növelésétől függ, rendszeresen megfelelő intézkedéseket kell hozni emelésükre. A teendő intézkedések jellegét, területét jól lehet érzékelni a hatékonyság mutatóinak számítási képletéből. Ezekből kitűnik, hogy (bizonyos leegyszerűsítésekkel) a hatékonyságot és jövedelmezőséget - az eredmény, illetve hozamok növelésével - a termelési tényezők (eszközök, létszám) ésszerű szintentartásával és takarékos felhasználásával lehet növelni. Döntő fontosságú ebben az összefüggésben az eszközgazdálkodás minősége, az eszközfelhasználások nagyságrendje, mivel az mind az elérhető eredményre (a képlet számlálója), mind az eszközök nagyságára (a képlet nevezője) kihat. Ebből az alapelvből kell tehát kiindulni, amikor konkretizáljuk a hatékonyságnövelő intézkedéseket, az annak érdekében elvégzendő feladatokat. Legfontosabb konkrét teendőink e területen ma a következők lehetnek: a/a termelés, illetve termékszerkezet javítása, a szelektív fejlesztés megvalósítása, b/ takarékos eszközfelhasználás biztosítása elsősorban a műszaki fejlesztés, az üzem-és munkaszervezés színvonalának emelésével, a termelő berendezések jobb kihasználásával, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésével, az ésszerű eszközgazdálkodás kialakítása a felesleges álló- és forgóeszközök felszámolásával, ilyenek keletkezésének megelőzésével, a munkaidő kihasználásának javításával, a szakmai képzettség fokozásával a munka intenzitásának növelése és ezen keresztül a létszámfelesleg megszüntetése. 1