Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Ady Endre: Ki látott engem?, A vállad, a vállad, A kimérák istenéhez, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, A rabbiság sorsa

2 A vállad, a vállad Ájultan és káprázón néztelek, Arany, valóság, kóborlás, itthon S láttam mindent, Mitől borongtam s bolondultam titkon. És ha szivemet százszor döngetem, Rosszul dobog tovább is ez az állat S csak a szemeim becsületesek, Jók és biztosak, Végigsimítják édes testedet És azután havasan megmarad, Havasan, csillogón, de melegen A vállad, a vállad. Minden szavad, ígérésed hazug S háborító, dacos, nagy meztelenséged Őrjít, lázit, Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókol Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged S a vállad, a vállad. Ájultan és gyönyörűen néztelek És ostobául mindig szebbnek látlak: Láttam mindent S mindenestül buta-nagyon kívánlak. És ha százszor lesz világ a világ S ha ajtómnál asszonyok százan állnak, Bársonyos sima tested megmarad Nekem s csak nekem, Mert imádom mindenek fölött Bárkámnak fehér Ararátjait, A vállad, a vállad. A kimérák istenéhez Te, Isten, ki Titok vagy, tudod, Hogy én nem vagyok már gyermek: Az én ügyem a te ügyed S ki ellenem támad, azt verd meg. Ady Endre versei

Next