Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1915. 4. évfolyam
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: Arany János: A tetétleni halmon 1–9. p.
ARANY JÁNOS: A TETÉTLENI HALMON. A közösi évek Aranynak, az embernek, szomorú évei közé tartoznak. Világos, Petőy halála, a megélhetés kínzó gondjai már amúgy is földig sújtották érzékeny lelkét , de a végzet sem elégedett meg ennyivel : rákényszerítette, hogy elhagyja azt a földet, melyben szíve, lelke gyökeredzette el a tanyácskát és a kertet, melyet magáénak mondhatott ; a várost, a vidéket, melyhez ezer szállal fűzték a családi hagyomány emlékei, gyermekéveinek öntudatlan boldogsága, a lelkiismeretesen teljesített kötelesség fölemelő öntudata, az egyéni és családi boldogság legszebb évei. Kevés költőnk van, kinek jobban a lelkéhez nőtt volna nem a hazának, hanem a szülőföldnek szeretete, mint Aranyéhoz. A szülőföldnek ebben a mélységes, őserejű imádatában Arany egy a föld népének egyszerű fiával, aki ott, hová nem látszik el templomának tornya, már idegennek érzi magát. Ezt az ősi honvágyat utóbb nem csökkentette sem hírnév és dicsőség, sem a nagyváros zajgó élete, sőt még inkább mélyítette, fájóbbá, sajgóbbá tette, minél inkább halványult annak a reménye, hogy visszatérhessen oda, ahonnan földi pályafutását megkezdette. Nem lehet csodálni, hogy Nagykőrösön is idegenül érezte magát. Nem kereshetjük csupán Kőrösben a hibát, hisz a város nem állott mögötte Szalontának , gimnáziuma pedig akkoriban valóságos menedéke volt szellemi életünk kiválóságainak, kikben Arany magához méltó társakat talált. Arany maga volt az, aki nem bírt meghonosodni sem itt, sem másutt, és lelke mélyéből szakadtak ki e fájó sorok : Nem itt, nem itt van az én világom ! Más vidék az, ahová én vágyom ! (Vágy.) Ha azonban a közösi évek költői termését nézzük, akkor ezt az időszakot Arany életében valóban gazdagnak kell mondanunk. Kőrösön fejezi be a Nagyidai Cigányokat s e torz kacajban megtisztul lelke a hazafi fájdalom kínjaitól; itt szövi bele Toldi Estéjébe a Gyulafi-testvérek mélységes érzelmű epizódját ; itt érik meg költői tehetsége tragikus balladáinak megalkotására. Egyik terv a másik Irodalomtörténet. 1