Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1947. 36. évfolyam
Tanulmányok - Radó Polikárp: A Guilerin-kódex 1–8. p.
TANULMÁNYOK A Guilerin-kódex. Írta: RADÓ POLIKAEP. A szegedi ferences könyvtár egy colligatumot őriz (cod. lat. 3. jelzet alatt). A 194 X 142 cm nagyságú, XVI. sz-i rézkapcsokkal ellátott préselt bőrkötésű könyv első része ősnyomtatvány .Postilla guileritii super Epistolas et- evangelia de tempore et sanctis Et pro defunctis." A végén cz olvasható: Solertis viri caspar llochfeders Nuremberge exarata. Anno domi millésime quadringentesimo nongentesimo sexto octatio kalenias április. Finit."" Az 1496-os ősnyomtatvány szentbeszédgyüjtemény. Vele egybekötöttek egy kis azonos nagyságú papírkódexet; 48 levél a terjedelme. Ez a kis latin nyelvr, vegyes tartalmú kódex kilenc vendégnyelvemléknek ad helyet. Célja a gyakorlati lelkipásztorkodás. Afféle „silva rerum": minden ami szükségesnek látszott, hasznosnak az igehirdetés szempontjából, belekerült. Több kéz munkája, úgy látszik, amint a latin ősnyomtatványt különböző papok használták, irkáltak bele ebbe a kis papír függelékbe. (1942. okt. és 1943. jan.-ban tanulmányoztam az eddig ismeretlen kódexet.) Egy bizonyos: a nyomtatott prédikációs gyűjteményt magyar ferencesek használták; ők írták a 48 leveles kis kódexet is össze, és ők a szerzői a néhány vendégnyelvemléknek is. A magyar használatot bizonyítja az ősnyomtatványba néhány, XV. sz-i kézzel írt magyar nyelvű glossza: a latin prédikációt le kellett magyarra fordítani és egyik-másik nehezebben kifejezhető hely szerencsés fordítását megörökítette a lapszélén. A 48 leveles kódexet is magyar emberek írták, ezt a vendégnyelvemlékek mutatják; ugyanazok a kezek írták ugyanis ezeket, mint a latin szövegeket, amelyekbe ágyazva vannak. Az írás ideje a XVI. század első három évtizede. Mivel a könyvet ferencesek őrizték, az ő birtokukban volt, eleve valószínű, hogy ferencrendi szerezetesek írták e kis kódexet; ők használták a vele egybekötött latin prédikációs gyűjteményt is. Szegeden a ferencesek mindvégig kitartottak. A török idők alatt is ott voltak, így maradt meg könyvtáruk is. Mátyás király korától kezdve, mikor templomukat építették, a mai napig. A kis kódex maga is elárulja szerzetesi származását. A 16. levélen ezt olvashatjuk: „Urunk cristus iresusban thiszthelende atthisaim. .." Világos, hogy ez szerzetesközösséget tételez fel. Feltűnő az „atyáim" (patres) megszólítás, hiszen a középkorban minden szerzetnek tagját „frater"-nek „testvérnek", „atyafinak" neveztek, még a kanonokrendieket is és a monasztikus szerzetesrendeknek (bencések, ciszterciták) tagjait is; a koldulórendek pedig magyar nevüket („barát") is a „fráter" szó szláv közvetítésével kapták. Egy-két példa a XV. sz-i kézírásos leleszi breviáriumban ezt olvassuk: „Notandum est, quod quilibet fráter ordinis premonstratensium ex debito tenetur cottidie decantandos Irodalomtörténet