Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Tanulmányok - Lukács György: Elnöki székfoglaló beszéd 1–28. p.
LUKÁCS GYÖRGY: ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ BESZÉD Tisztelt Közgyűlés! A Magyar Irodalomtörténeti Társaság újjáalakulása nem egyszerű irányváltozást jelent. A társaság munkájának csak akkor van létjogosultsága, ha középpontjába a magyar irodalomtörténet teljes és gyökeres revízióját helyezzük. Ez a kérdésfeltevés kiemeli a társaság tevékenységét a szűk értelemben vett irodalomtörténeti szakszerűségből. Mindenki, aki komoly híve a magyar társadalom demokratikus megújhodásának, élénken érzi ennek az általános revíziónak szükségességét. Mindenki tudja, hogy ez a revízió politikai, társadalmi, irodalmi és pedagógiai szempontból egyaránt nélkülözhetetlen a továbbfejlődés számára, hogy már eddig is messze elmaradtunk a demokrácia fejlődésének valóságos szükségleteivel szemben. Másrészt a reakció összes hívei, akik most mindinkább leszorulva a politikai és társadalmi élet nyilvánosságának porondjáról, az ideológia terén kísérlik meg a demokrácia ellenségeinek összefogását, nyíltan vagy leplezetten tiltakoznak az ilyen törekvések ellen. Azt vetik szemünkre, hogy jogosulatlanul politizáljuk a magyar irodalmat és irodalomtörténetet, hogy ezzel háttérbe szorítjuk, vagy egyenesen meghamisítjuk annak esztétikai szemléletét. Ez az ellentállás, ha nagyon elterjedt is, még nem kristályosodott ki határozott ideológiává, amellyel elvi síkon lehetne polemizálni. Egyrészt a „hagyományok" tiszteletben tartását kívánja (ezekről a hagyományokról a későbbiekben részletesen lesz szó), másrészt elmosni igyekszik a magyar irodalomnak azt az alapvető tényét, amely annak egyik legfőbb értéke, hogy t. i. a legjobb és legnagyobb magyar irodalom mindig politikai irodalom volt. Itt vannak a magyar irodalomtörténet Irodalomtörténet.