Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1953. 41. évfolyam

Tanulmányok - Bóka László: Marx tanítása a haladó hagyomány felhasználásáról 1–5. p.

BÓKA LÁSZLÓ MARX TANÍTÁSA A HALADÓ HAGYOMÁNY FELHASZNÁLÁSÁRÓL Charles Anderson Dana, egy jóindulatú amerikai publicista, 1857 tava­szán arra kérte Marxot, hogy a »New American Encyclopaedia« számára írja meg az^ »esztetika« címszavát. Marx, amint ezt Engels-szel való levelezéséből tudjuk,, gúnyosan utasította el magától ezt a feladatot : kurtállotta az észté­tikára szánt terjedelmet. Ám, jóllehet lett volna erre módja, Marx sohasem írt rendszeres esztetikÜt bővebb terjedelemben sem, mint az az egy oldal, amennyire Dana felkérte. S nem tarthatjuk véletlennek, hogy egyetlen irodalmi tanulmánya sincs, hogy az irodalomról vallott felfogását történelmi, politikai, politikai-gazdaságtani tanulmányaiból s leveleiből kellett az utókornak csűrbe takarni. Ez annál kevésbbé lehet véletlen, mert hiszen Marx egész életművé­ből kisugárzik mohó érdeklődésé az irodalom elvi kérdései iránt s mindenki előtt, — nyilván a naiv Dana előtt is —, közismert volt mélységes szeretete az irodalom iránt. Marxnak, az emberiség egyik legnagyobb eszmeadójának, ennek a sokoldalú tehetségű és sokféle utat nyitó lángelmének az irodalom­tudomány számára is voltak iránymutató tanításai. Marxnak nincs tételesen megfogalmazott esztetikája, de korunk esztetikája, a szocialista-realizmus irodalomelmélete Marx tanításain alapul. Marx előtt, a polgári esztetika két legmagasabb csúcsában, Kantban és Hegelben, elérte azt, amit az idealizmus korlátai között elérhetett. Amit Kant és Hegel alkotott, azt a polgári esztetikai kutatások máig sem szárnyalták túl. A nyugati imperializmus esztetikai, irodalomtudományi elméletei mind az ő epigonjaiktól származnak, Kantpt vagy Hegelt ismétlik, variálják, de nem tud­nak túljutni tanításaikon. Felfogásukból — egy immanens esztetikai felfogás­ból kiindulva — nem is lehet továbbhaladni. Marx halhatatlan érdeme e téren az, hogy ő nem egy immanens esztetika álproblémáiból indult ki, hogy az eszte­tikai problémák Marx gondolatvilágában mint a történelem, mint az ismeret­elmélet problémái merültek fel s társadalom-nevelői célzattal foglalkozott velük. Marx esztetikai eredményei a tőkés társadalmi rend bírálatából, a tőkés termelési és társadalmi rend elleni harc során születtek meg. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a marxista-leninista esztétikának nincs a történelmi és dialektikus materializmuson kívül álló problematikája. Sőt nemcsak azt jelenti, hogy ennek az esztétikának nemcsak magyarázó, hanem nevelő feladata van, hanem azt is — s ez éppenséggel a történelmi és dialektikus materializmus lényegéből folyik! —, hogy a marxista-leninista esztetika aktív esztetika, mely nemcsak értékeli az irodalom jelenségeit, hanem megszabja az irodalom fejlődésének útját. 1 Irodalomtörténet 1

Next

/
Thumbnails
Contents