Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1956. 44. évfolyam
Tanulmányok - Sőtér István: Jókai és a Rab Ráby 1–39. p.
SŐTÉR ISTVÁN JÓKAI ÉS A RAB RÁBY Jókai-életrajzában Mikszáth meghatottan és sajnálkozón ír a Rab Rábyról, melyet a remekmű egy ritka és féligmeddig elmulasztott alkalmának tekint a nagy író életében : »Maga se tudta talán, hogy milyen közel volt itt ahhoz, hogy megírja hazája összes ezeréves küzdelmeit egy történetben és századokra kiható remekművet alkosson, amit a Biblia mellet kellene tartani minden magyarnak«. Mikszáth észrevette, hogy Ráby Mátyás története az új és a régi harcának hasonlíthatatlanul drámai ábrázolását kínálta Jókainak (»Roppant szerencsés leleménnyel, van beállítva a liberalismus harca a konzervativismus ellen, mely minden időben egy volt, csak különböző alakot cserélt ezer éven át«), — és Jókai életművében, valóban mindig is az ilyenfajta témák hozták magukkal az igazi pátoszt, a fenséget és a hősi erőt, — mindig is az újjal már terhes régi világ vajúdásai képezték a drámát és a cselekményt — Jókai legjelentősebb alkotásainak mozgatói mindig is azok a konfliktusok voltak, melyekben az új eszmék hordozói, eszményített megtestesítői csaptak össze egy pusztulásra már megérett világ erőivel. Csaknem így van ez a Rab Rábyban is, melynek hőse ama Jókai-hősök rokonaként lép elénk, akik a 70-es évek elejéig a nagy tettek, a nagy áldozatok dicsfényével övezetten, a haladás, a nemzeti felemelkedés bajnokaiként képviselték az író hitét, bizakodását, melyet egy szabad, boldog, emberséges jövőbe vetett. Ráby Mátyás azonban különbözik is Kárpáthy Zoltántól, a Baradlay-fivérektől, Berend Ivántól vagy Jeney Kálmántól ; ő is hős, de kevéssé eszményített. Jellemének többrétűségével, hibáival, tévedéseivel, ő Timár Mihályra, erre a legkevésbé eszményített Jókai-hősre is emlékeztet. A Rab Rábyban ennek ellenére nem találhatjuk meg azt az összhangot, mely pl. Az aranyemberben is megvalósul. De még a romantikának és a genre-realizmusnak azt a sajátos párosodását sem, mely a Nábob varázsát megadja. A Rab Rábyban egy remekmű lehetőségei villannak fel minduntalan, de a felvillanások szomszédságában olyan hibák is, melyeket nem lehet csupán a megmunkálás hiányosságával, a művészi ihlet kihagyásával magyaráznunk. Mikszáth már fölfigyelt a Rab Ráby mellékcselekményére, mely »Megrontja a gondolatot, tönkreteszi a hatást és ellenkező hangulatot kelt«. Szerinte »Érdemes volna átdolgozni a Rab Rábyt (ha egyszer arra méltó író vállalkoznék), illetve elválasztani a hozzá nem illő részektől, hogy a regények között is legyen olyan, melyet a nemzeti érzések átfonnak glóriával, mint aminő a 'Bánk bán' a színművek, a 'Rákóczi-induló' a zeneművek és a 'Szózat' a költemények között.« Mindaz, ami e regényben »megrontja a hangulatot«, illetve »ellenkező hatást kelt«, Jókai világnézeti alakulásának új fordulataira hívja fel figyelmünket. A Mikszáth javasolta »átdolgozás« aligha vihető keresztül, mivel az oda nem illő részek »leválasztása« után a regényből a voltaképpeni »nyersanyag« maradna csak meg, vagyis Ráby Mátyás emlékiratainak párlata, melyet Jókai egyrészt rendkívül tisztán és egyszerűen rendezett el, másrészt a maga realista, illetve anekdotai leleményének valóban szerencsés ötleteivel toldott meg, egészített ki. 1 Irodalomtörténet 1