Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Zolnai Béla: Megjegyzések a Rákóczi-kérdésről 1–8. p.
ZOLNAI BÉLA MEGJEGYZÉSEK A RÁKÓCZI-KÉRDÉSHEZ Rákóczi Ferencről, az íróról, a szabadságharc 250-ik évfordulója alkalmából több írás jelent meg. Kiemelkednek közülük Esze Tamás kuruckori tanulmányai és kutatásai, valamint Tolnai Gábornak Rákóczi Ferenc, az író című dolgozata, amely az Akadémia I. osztályának közleményeiben jelent meg (V. köt., másodszor Tolnai Gábor, Vázlatok és Tanulmányok, 1956, 68—87 és 179—181). Esze Tamás Rákóczi-kutatásainak eredményeit egy készülő Rákóczi-kiadás fogja közkinccsé tenni. Tolnai Gábor a régebbi Rákóczi-irodalommal szemben annyi új szempontot vetett föl, hogy indíttatva érzem magamat néhány kérdéshez hozzászólni. 1. Szellemtörténet és janzenizmus. Tolnai Gábor pozitív értékeléssel szól a szellemtörténeti iránynak Rákóczival kapcsolatos megállapításairól. Ezt írja : „A húszas évek eleji irodalomtörténetírás képviselői ismerik föl Rákócziban az írót. .. a szellemtörténet, minden bizonnyal a francia irodalomtörténetírás példája nyomán, fölismerte az emlékirat jellegű művekben az irodalmi alkotást." (I. sz. 69.) E sorok nyilvánvalóan elismerik — gondolom először a fölszabadulás óta —, bármily csekély is önmagában ez az említett érdem, hogy a „korábbi" irodalomtörténetírással szemben a szellemtörténet haladást jelentett a kutatástan. Hasonlót állapít meg Tolnai Gábor (i. h.) az eszmetörténeti kutatásokról is : „Nagy érdeme a fölszabadulás előtti Rákóczi-kutatásnak, hogy a száműzött fejedelem jórészt kiadatlan írásait fölkutatta és részben földolgozta, értékelte Rákóczi emigrációbeli könyvtárának jegyzéke alapján írói munkásságának olvasmányokra visszamenő eszmevilágát s kielemezte a száműzött Rákóczinak a vatikánellenes nemzeti egyház megvalósítására törekvő janzenizmussal való összefüggéseit." Ami a janzenizmust illeti, Tolnai Gábor egy új szempontra hívta föl a figyelmet (i. m. 87 és 181), arra a társadalomtörténeti beállításra, amelyben Paul Bénichou tárgyalja a francia janzenizmus XVII. századi szerepét Morales du grand siècle című könyvében (Paris, NRF, 1948, 77—96, 112—130). Tolnai Gábor (87) ebben a mondatban foglalja össze Bénichou szemléletének jelentőségét : a janzenizmus „polgári oppozícióban volt a feudálisjezsuita-monarchista világgal". Már Sainte-Beuve megmondotta Port-Royal című műve hat kötetének bevezetésében, hogy a francia protestantizmus a nemesség lázadása volt, a Port-Royal kolostor pedig a középosztály arisztokráciájának vallási mozgalma („Port-Royal fut l'entreprise religieuse de l'aristocratie de la classe moyenne en France"). A janzenista egyházreform első propagálója Jean Duvergier de Hauranne (Saint-Cyran abbé) volt. A Port-Royal körének és a janzenizmusnak Nem érdektelen tény, amit maga Sainte-Beuve (Port-Royal, II. 513) regisztrál önmagáról, hogy a janzenizmus történetírói életének egy szakaszában a saint-simonizmus és La Mennais körével került kapcsolat