Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam
Tanulmányok - Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond kritikai fogadtatása 1–22. p.
VARGHA KÁLMÁN MÓRICZ ZSIGMOND KRITIKAI FOGADTATÁSA Az első évtized 1909—1919 Egy nemzet irodalmának a kritikusai mindig akkor teszik le az igazi mestervizsgát, amikor egy új, váratlan, nagy tehetség jelenik meg a láthatáron. Mert mit ér évtizedek szorgalmas felkészültsége és gyakorlata, a hazai és külföldi irodalmak alapos ismerete, a jól tájékozottság, az elvek szilárdsága, az érzés biztonsága, vagy mit ér akár egy kötetnyi okos és hasznos recenzió a kritikus háta mögött, ha értetlenül áll az ismeretlenség sűrűjéből kitörő nagy író előtt, vagy éppen Heródesévé lesz a jövő évtizedek vagy a kortárs évszázad irodalma egyik Messiásának. Persze nem könnyű ez a vizsga, mert éppen a korszakjelző nagy tehetségek jelentkezése teszi gyakran semmissé a korábbi esztétikai normákat, formálja és módosítja a közízlést. Móricz Zsigmond jelentkezése a magyar irodalomban nem volt olyanféle robbanás, mint Petőfi feltűnése, vagy az Új Versek megjelenése. Móricz első írói évtizedének legalaposabb, legmélyebben elemző kritikusa, Schöpflin Aladár mégis joggal mondja, hogy Móricz esetében a megszokott kritikai kérdések és kategóriák érvényüket és értelmüket vesztették. Móricz kritikai fogadtatásának történetét sok szál köti egy nagyobb irodalomtörténeti folyamathoz : az a kérdés, hogy miként fogadta a kritika Móriczot éppen pályájának első évtizedében, szorosan összefügg a Nyugat-mozgalom egész történetével, és nem független Ady kritikai fogadtatásának tényeitől sem. Lényegében mégis elhatárolható, külön problémakör a Móricz műveit fogadó kritikai visszhangok elemzése és ha már mód nyílt az idevágó anyag teljességre törekvő összegyűjtésére és rendezésére, helytelen lenne várni az első vázlatos felmérés kísérletével arra, míg az egész Nyugat-mozgalom első periódusainak alapos feldolgozása is megtörténik. Ha nem is éppen vízválasztó, vagy értékmérő, de mindenesetre jelentős csomópont a század második évtizedének magyar irodalmában az a kérdés, hogy a kor írói és kritikusai hogyan fedezték fel, miként elemezték, kritizálták, vagy miként utasították el Móricz műveit. Ezen az egy vizsgálódási területen is megfigyelhető az új ízlésbeli, esztétikai, kritikai ideálok és normák kialakulásának, az eddigiek módosulásainak érdekes folyamata, amiről Schöpflin beszél. A tanulmányok és recenziók időrendjében szemünk láttára bontakozik ki irodalmi köztudatunk Móricz-képe, mely a sűrűn egymás után megjelenő Móricz művek és a művekre reagáló kritikák nyomán az első évtized vége felé már egyre mélyebb és árnyaltabb. A frontok A rendszerező első feladata annak felmérése, hogy milyen kritikai frontok alakultak ki Móricz művei körül. Arról már az anyag futólagos átolvasása is meggyőzhet bárkit, hogy túlsúlyban vannak az olyan írások, amelyek értékelik Móriczot, és ha kritizálják is, ha vitáznak ! Irodalomtörténet