Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1978. 10/60. évfolyam

Tanulmányok - Litván György: Szabó Ervin és az irodalom 1–31. p.

LITVÁN GYÖRGY SZABÓ ERVIN ÉS AZ IRODALOM* Szabó Ervin a teljességet kereste egyéni életében és — teoretikusként­­ a szocializmusban is. Az irodalom és a művészet iránti szeretete és szenvedélyes érdeklődése nem pusztán egyéni passziót elégített ki nála, hanem része és kiegé­szítése volt a tudós és a gondolkodó vizsgálódásainak, a könyv­táros és művelődéspolitikus munkájának, hiszen tudta, hogy az új igazságok megközelítésének nem csak intellektuális útja van. Másrészt ez a teljesség-igény mindenfajta duplicitást is kizárt. Sok kultúrpolitikustól eltérően, neki nem volt, nem is lehetett kétféle - azaz külön egyéni és külön „hivatalos" — irodalmi-művészeti mércéje, ítélete vagy akár ízlése. Legalábbis az élő irodalomhoz és művészethez való mindenkori viszonya valamiképpen összhangban volt legáltalánosabb nézeteivel és­ törekvéseivel. Következésképpen ízlése, irodalom- és művészet­szemlélete általános társadalomfelfogásával, politikai-ideológiai nézeteivel együtt, azokkal kölcsönhatásban változott. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert „hivatásszerűen" Szabó Ervin életének csak egy rövid időszakában foglalkozott irodalmi és művészeti kérdésekkel. Az irodalomhoz való személyes viszonyáról két hiteles tanúvallomással rendelkezünk. Az egyik saját vallomása, amelyet élete utolsó évében tett olvasmányairól a Kőhalmi Béla szerkesztette Könyvek könyve számára. A másik leg­közelebbi barátjától, Jászi Oszkártól származik. »Szabó Ervin születésének 100. évfordulója alkalmából.­­ Irodalomtörténet

Next