Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dobás Kata: Mélység és magasság. Kemény Zsigmond és Zord idő című regényének erdélyi recepciója a 20. század első felében

TANULMÁNYOK DOBÁS KATA Mélység és magasság Kemény Zsigmond és Zord idő című regényének erdélyi recepciója a 20. század első felében A Kemény-művek sorsinterpretációinak igen jellegzetes fejezetét alkotja a 20. század elején keletkezett, a romániai/erdélyi magyar­ recepcióhoz sorolható szövegegyüttes. A kiválasztott — első olvasatra kétségkívül homogénnek, egysíkúnak érzékelhető — szövegek kultusztörténeti megközelítése válaszokat adhat arra, hogy ez az értelmező közösség miért, miért akkor és milyen törekvések mentén alkotta meg a saját kemény­­képét, és az így létrejött kultusz hogyan járult hozzá egy sajátnak tartott identifiká­cióhoz. Vagyis az elsődleges források olvashatóságán túl az akkori intézmények, irodalmi kapcsolatok működésmódja is kiemelt szempontja jelen tanulmánynak. A kultusztörténet-kutatás értelmezői perspektívája olyan szövegek olvasására is lehetőséget ad, amelyek jobbára „némák” maradnak a jelen befogadói számára,­ hi­szen az általuk használt metaforikus, kultikus nyelvhasználat egy recepciótörténeti vagy kritikai­ értelmezői (amennyiben megtesszük ezt a megkülönböztetést)3 vizsgá­lat számára semmitmondónak bizonyulhat. így van ez jelen esetben is: a vizsgált szö­vegek nem eminens szövegei a Kemény-recepciónak, közülük több csak perodikák­­ban jelent meg, és a szerzőiket sem tekintik feltétlenül a Kemény-értelmezések kiemelt szereplőinek. Az általuk használt nyelv, beállítódás azonban több olyan kérdés­re is ráirányítja a figyelmet, amelyeket az eddigi szakirodalom nem vagy semmiképpen nem ebben a kontextusban vizsgált. A Reményre vonatkoztatott állandó jelleggel­ ­ A fogalmak használata - problematikusságuk, illetve kiterjedt, olykor széttartó értelmezésük ellené­re - indokolt: a tárgyalt szövegeket ugyanis nem kifejezetten a tér vagy az idő köti össze, sokkal in­kább az általuk tematizált tér és idő, továbbá a közös nyelvhasználat és metaforarendszer. 2 Lásd például Porkoláb Tibor, „Nagyjainknak pantheonja épül”. Közösségi emlékezet, panteonizáció, emlékbeszéd, Anonymus, Budapest, 2005, 110-168. 3 Vö. Takáts József, A kultuszkutatás és az új elméletek , Vő., Ismerős idegen terep. Irodalomtörténeti tanulmányok és bírálatok, Kijárat, Budapest, 2007,117-136.; Gyáni Gábor, Az irodalmi kultuszkutatás dilemmái , IIo., Relatív történelem, Typotex, Budapest, 2007, 21-36.; Rákai Orsolya, S. O. S. - irodalom! Kultusz, kritika és irodalomtudomány „közös forrásvidékén” , Klasszikus­­ magyar­­ irodalom­­­történet. Tanulmányok, szerk. Dajkó Pál - Labádi Gergely, Tiszatáj, Szeged, 2003, 233-269.

Next