Járművek, mezőgazdasági gépek, 1958 (5. évfolyam, 4. szám)
1958-06-01 / 4. szám
A Gépipari Tudományos Egyesület IV. rendes Közgyűlése* Megnyitó előadás 1958. III. 19-én, tartotta: Bakonyi Sebestyén Endre gépészmérnök, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Kartársak ! Kedves Elvtársak ! Mielőtt előadásom tárgyára rátérnék helyes, ha tisztázom, hogy amikor a gépipar műszaki fejlesztési feladatairól kívánok szólni, akkor a szélesen értelmezett gépipar kérdéseivel fogok foglalkozni és nem csupán azon gyártási ágakról lesz szó, amelyek a Gépipari Tudományos Egyesület területére esnek. Az előadás keretében nem kívánok részletesen kitérni a szélesen értelmezett gépipar egyes, részletekbe menő műszaki fejlesztési feladataira, hanem a gépipar műszaki fejlesztésének általános kérdéseivel, célkitűzéseivel, irányvonalával kívánok foglalkozni. A Gépipari Hét keretében az egyes szakosztályok amúgy is külön-külön részletesen foglalkoznak területük sajátos fejlesztési kérdéseivel. Továbbá azért szükséges, hogy ne csak a Gépipari Tudományos Egyesület területére eső gyártási ágak kérdéseit vizsgáljam, mert a gépipar alapvető fejlesztési kérdései szoros összefüggésben vannak egymással és ezeket nem lehet elhatárolni csak azokra a gyártási ágakra, amelyek a Gépipari Tudományos Egyesület keretébe tartoznak. A műszaki fejlesztés kérdése bármely iparágban, céljait és irányát tekintve, elsősorban közgazdasági, míg a megoldások módját illetően műszaki kérdés. A kapitalizmusban a műszaki fejlesztés eszköz a piacok és a legnagyobb nyereség biztosításáért. A szocializmus viszonyai között és azon országban, ahol a szocializmust építik, a műszaki fejlesztés szintén eszköz, de itt a nép életszínvonalának emelésére, a jólét megteremtésére szolgál. Fontos e tény megállapítása, mert a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos munkánkban, mi mérnökök, gyakran hajlamosak vagyunk a műszaki fejlesztést, mint célt tekinteni. Ez a megállapítás nem jelenti a műszaki fejlesztés lebecsülését. Amikor megállapítjuk, hogy a műszaki fejlesztés eszköz, nem téveszthetjük szem elől, hogy nem akármilyen, hanem a legfontosabb eszköz, éppen a szocializmus viszonyai között. A szocializmus gazdasági törvényei ugyanis megállapítják, hogy a nép életszínvonalának emelése, mint legfontosabb cél, csak a legmagasabb technikai színvonal alkalmazásával érhető el. Világosan kell tehát látnunk, hogy a műszaki fejlesztés, mint eszköz fontos és ez a mi kezünkben, a mérnök-műszakiak kezében van. A továbbiakban megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy a gépiparnak és a műszaki fejlesztésnek mi a jelentősége az egész magyar népgazdaság keretében. Ezzel kapcsolatban nem lesz felesleges néhány adatot megismerni. A magyar gépipar nettó termelése a nemzeti jövedelemben 1938-cal szemben jelentősen növekedett. Ez a növekedés az első 3 éves terv és az 5 éves tervünk folyamán állandóan fokozódott, egészen 1954-ig, mikor tetőpontját érte el, de nagyjából 1956-ban is azon a színvonalon maradt. Közelebbről: a gépipar nettó termelésének részesedése a nemzeti jövedelemből 1938-ban 6% volt, ez 1956-ban 10,5%-ra emelkedett. Ha megnézzük az állami ipar termeléséhez való részarányát a gépiparnak, akkor legbiztosabban a gépiparban foglalkoztatottak aránya ad erre választ. Ez 1956- ban kb. 30% volt. Ha nettó termelési színvonalon vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor a gépipar maximális termelési teljében 30% volt, 1956-ban ennél valamivel kevesebb. Helyes, ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat más, iparilag fejlett országok adataival. 1953—54-ből állnak konkrét adatok rendelkezésre. Ezek szerint az Északamerikai Egyesült Államokban az iparon belül a gépipar a termelésnek 35—36%-át adta. A legnagyobb százalékos arány Angliában 40%, míg a Német Szövetségi Köztársaságban 1953-ban 25%, 1954-ben 31%, Csehszlovákiában 1953-ban kb. 26% volt. A gépipar hazánkban való jelentőségének mértékét vizsgálva, helyes, ha ugyanilyen módon azt mérlegeljük, hogy milyen mértékben járul a gépipar az ország export volumenéhez. Az összes exportból a magyar gépipar az utóbbi években 30—35%-kal részesedett. Ez a szám az Egyesült Államokban 35%, Angliában 37%, a Német Szövetségi Köztársaságban 40%, Franciaországban 16%, Svédországban 42%, Csehszlovákiában 43%. Igen figyelemreméltó jelenség az is, hogy gépiparunk össztermeléséből 42—43% megy export célokra, ezzel szemben Csehszlovákiában ugyanez a szám 36,6%-ot mutat. A képet kiegészíti az a tény, hogy a gépipar termeléséhez szükséges anyagok — országunk nyersanyagban való viszonylagos szegénysége folytán — a meglevő kohászati bázis ellenére közvetlen, illetve közvetett importot jelentenek. Pontos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre a gépipar export és import arányairól, de mindenesetre megállapítható, hogy Magyarországon a gépipari import az iparilag fejlett országokhoz viszonyítva is aránylag alacsony színvonalon van a gépipari exporthoz viszonyítva. Ezek az adatok alkalmasak arra, hogy belőlük bizonyos következtetéseket vonjunk le. Először is megállapíthatjuk, hogy a gépipar korszerű műszaki színvonala, műszaki fejlesztése népgazdaságunk . Közgyűlésünk megnyitó előadása, mely legfontosabb iparpolitikai célkitűzéseinket tartalmazza, nyomdatechnikai okokból csak ezen számban jelenhetett meg.