Jászsági Évkönyv, 2022
Víg Dávid: Misszió a Föld körül - Beszélgetés Novák István plébános, rektorhelyettessel
192 Világot látó és alakító jászságiak Tudok viszont olyan papokról beszélni, akik a káplán éveik alatt szinte minden esztendőben máshol voltak. Egyik évben itt, másik évben ott, ezért sokszor mondták, hogy fölösleges kicsomagolniuk, mert jövőre úgyis mennek tovább. - Melyik volt az első külföldi ország, ahol jártál? -Amikor az 1980-as években elkezdtem 9-10 évesként útleírásokat olvasni, akkor még eszembe sem jutott, hogy külföldre menjek. Eleve kommunizmus volt, nem lehetett útlevelet kapni, vagy csak bonyolultan. Végül is ‘87 körül kaptam útlevelet, akkor még volt piros és kék színű okmány. Ha jól emlékszem, akkor a piros útlevél volt az, amelyik a világ szocialista országaiba szólt, oda korlátlanul lehetett utazni, így mi más lehetett az első úti célom, mint Csehszlovákia 1987-ben. Tehát 16 évesen utaztam először külföldre. Most pedig, amikor akár benneteket is hozlak, akkor az ember arra gondol - és abszolút nem irigykedve -, hogy milyen jó a mai fiataloknak. Tizennégy éves korára nagyon sok fiatal már bejárja a tengerpartokat és sok országba eljut. Az első szlovákiai, illetve csehszlovákiai utazásom rövid története: Sárospatakról akkoriban indult egy vonat, ami Sátoraljaújhelyt is érintette, ahol fel lehetett szállni a Slovenské Nové Mesto-ra, a Kassára tartó vonatra. Ez volt az első utazásom. Utána viszont nagyon gyorsan beindult a „verkli”. Megfordultam Lengyelországban, Görögországban, majd véget ért a kommunizmus. Az első távolabbi utam, ahová már repülővel mentem - ez egy IBUSZ-utazás volt - Egyiptomba vezetett. Érdemesnek tartom itt megemlíteni, hogy ez több szempontból is szokatlan, de nagy élmény volt számomra. Elsődlegesen azért, mert ott nem volt pénzem, lehetőségem egyágyas szobát fizetni, tehát egy ismeretlennel kényszerültem egy szobában lakni. Ő egy bujáki háziorvos volt, aki a mai napig is nagyon jó barátom. Tehát vele egy helyiségben töltöttem azt a Ruandai iskolások között 2017-ben