Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
INTERJÚ Hogyan dolgozik Purcarete? Szabad kezet ad, vagy pontosan követned kell az általa adott Instrukciókat? Általában meghallgat, várja tőlünk a javaslatokat. Ha viszont azt érzi, hogy nem az általa kijelölt irányba tartunk, akkor lefarag az ötletünkből. Ezt legtöbbször tapintatosan, tisztelettel teszi. Mit jelent ez? Azt, hogy fel tud lépni nagyon határozottan is, de sohasem fogod azt hallani tőle, hogy „ezt nem szeretem”. Ehelyett megmagyarázza, miért nem jó a felvetésünk, vagy épp ellenkezőleg, miért jó. Ezt szeretem; ezt nem szeretem; én nem így csinálom; nálam nem jelenik meg a színen egy ilyen tárgy - ezek nem érvényes, nem színházi párbeszédek. Ő esetleg arra kérdez rá: mit jelent ennek megjelenése a színpadon? Hogyan fejlődik a későbbiekben ez a tárgy? És amikor már nincs rá szükség, hogyan tűnik el? Ezek a kérdések már színházi gondolkodásra vallanak, és abba az irányba terelnek. Silviu Purcarete sohasem korlátoz. Még akkor sem, amikor világosan tudja, hogyan akarja megvalósítani az elképzelését. Mellette sosem éreztem, hogy elvárná, hogy úgymond alárendeljem magam neki. Mi, alkotók inkább úgy fogalmaznánk, hogy a közös munka során egy közös koncepciót követünk. Úgy látom, hogy Purcarete előadásaiban a díszlet inkább funkcionális, kevésbé dekoratív. Meg tudod ezt erősíteni? Igen, Silviu díszletei soha nem dekoratívak. Ezen a téren az én keresgéléseim egybeesnek az övéivel. Nem pártolom a másfajta színházi gondolkodásmódot. A dekorativitás erőteljesen rátelepedhet mindenre. Hol kezdődik, és hol ér véget az a típusú gondolkodás? Mert vannak olyan tervezők, akik gyönyörű díszletekkel állnak elő, csodás díszítésekkel, amelyek képi hatása megkérdőjelezhetetlen, de ezek egyáltalán nem segítik a szöveg kibomlását, sem a rendezés folyamatát. Egy díszletnek nem kell feltétlenül úgymond szolgálnia a Bodolai Balázs, Lőrincz-Szabó Venzel. Cseresznyéskert, Kolozsvári Állami Magyar Színház. Rendezte: Yuri Kordonsky, díszlet- és jelmeztervező: Dragos Buhagiar. Bemutató: 2021. Fotó: Vakarcs Loránd