Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY/ ESSZÉ ze semmiféle misztikát. Ez nem olyan, mint amikor betekintést nyerünk egy újonnan kidolgozott, teljesen egyedi színházi metódusba, ahol jól felépített technikák és gyakorlatok vannak bizonyos érzések és állapotok elérése érdekében. Ha belegondolok, talán ennek éppen az ellenkezője történik, miközben mégis valami nagyon korszerű munka megy végbe. Mintha az lenne a metó­dus, hogy nincs metódus. Tominak éppen az a célja, hogy felejtsük el a színészi szokásainkat, ne nyúljunk a megszokott eszköztárunkhoz, ne használjuk saját színészi kliséinket, ne próbáljunk szí­nészként magunkon túlteljesíteni, ne próbáljunk emberként többnek látszani, mint amik vagyunk. Ezekkel mind csak távolodunk önmagunktól, egymástól, a fókuszunktól, a mondanivalónktól, a jelenlevőségünktől, az egyediségünktől. Az, amit ennek a hozzáállásnak vagy létállapotnak az eléréséhez támpontként használ, az a pszichodráma alapelveire épül. Például cél az, hogy egy embert, esetünkben egy szerepet teljes mértékben megérthessünk, empatikusan fordulhassunk felé anélkül, hogy elítélnénk vagy beskatulyáznánk. Ehhez viszont előbb részeire le kell bontanunk, viszonyrendszerét, minden lehetséges aspektusát - a drámában lévő összes információt és hely­zetet figyelembe véve - lépésről lépésre fel kell térképeznünk. Emellett ahhoz, hogy elkerülhessük a „csehovi sztereotípiákat”, arra kéri Tomi a színészeket, hogy hozzanak saját értelmezésbeli ja­vaslatokat, etűdöket, szabad asszociáción alapuló jeleneteket, történeteket a saját életükből. A létrejött jelenetek közül közösen tudunk hasonlóságokat találni a drámával, beszélünk róluk, van, amit megtartunk és továbbgondolunk, van, amit csak megőrzőnk emlékeink közt. 2020. szeptember 19. A falusi kegyetlenségben lehet érzékelni egyfajta arroganciát is. Próba előtt az egyik színész elmesél egy történetet litván falusiakról, akik benzint ittak alkohol helyett. Annyira váratlanul és összefüggéstelenül jött a történet, hogy senki sem tudja lereagálni. Rájövünk, hogy ez is egy csehovi helyzet volt. Mesélősen kezdődik a mai nap. Egy másik történet egy másik színész nagymamájáról, akinek volt egy szeretője, viszont időközben összeházasodott a nagypapájával, de megtartotta a szere­tőjét. Ki hűséges kihez, mihez, miért, milyen áron? Miben rejlik ez a hűség? Erről beszélgetünk. Fontos, hogy az alapvető érzésekből, a jelenlévőkből tudjunk kiindulni, ezeket kibontsuk, és abból építkezzünk tovább. Simó Emese. Fotó: Rázmán Orsolya

Next