Jelenkor, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-02-01 / 1. szám - Somogyi Pál: Hősi napok (részletek a szerző emlékirataiból)
Somogyi Pál HŐSI NAPOK (Részletek a szerző készülő emlékirataiból) Veszélyben a haza A megyeháza tanácstermének bordótapétás, vénhedt falai között csend volt. Délelőtt kilenc óra lehetett. Az emelvényen a magas támlájú borszékek üresen álltak. Üresek voltak a széksorok is. A fehér ajtókon plakátok csüngtek: „Be a Vörös Hadseregbe!“, „Te sötétben bújkáló ellenforradalmár, reszkess!“ A nagy boltíves ablakokon át behatoló júniusi napisugarak rávetődtek a terem falán lévő képekre, melyek Marxot, Engelst és Lenint ábrázolták. A vezérek portréit a sugárözön kristályos fénybe vonta. Azelőtt ezen a falon a vármegye nagyjai, aranysújtásos, zsinóros díszmagyarban díszelegtek. Most helyüket a világproletariátus vezetői foglalták el. A másik falról nehéz aranykeretből Széchenyi nézte az új eszmék új embereit. A folyosóról tanácstagok jöttek be. Munkástanács-ülésre gyülekeztek. A Károlyi-rendszer alatt a Kaposvári Munkástanács, de a többi munkástanácsok sem voltak mások, mint kibővített bizalmi testületei a Szociáldemokrata Pártnak és a szakszervezeti választmányoknak, így az akkori munkástanácsok nem a forradalom továbbfolytatását szolgálták, hanem csak arra voltak jók, hogy fedjék az oroszországi proletárforradalom dicsőségéből e névhez tapadó tekintélyükkel a burzsoá kormányt. Most, a proletárdiktatúra alatt a munkástanácsokból harci és hatalmi szervezetek kezdtek kialakulni a kommunisták befolyása következtében. A folyosóról hangok hallatszottak. Inga és Kemény léptek be. Inga hajlotthátú kereskedősegéd volt. Kemény zömök, fekete hajú tisztviselő. Utánuk rohant be a terembe Zamek Ede, kezében újságot lobogtatott, arcán kárörvendő vigyor ült. — Drágáim! Idefigyeljetek! A legutolsó hír: „A vörös hadsereg csapatai a cseh fronton a nyolcszoros túlerő elől tervszerű visszavonulásban vannak, de hősiesen védekeznek, és harc nélkül nem adnak fel egy talpalatnyi helyet sem“. — Édes barátaim! Értitek, mit jelent ez? — ujjongott Zamek. — Ez azt jelenti, hogy a bokáknak befellegzett. A cseh demokratákkal karöltve kiütjük a fegyvert a kommunisták kezéből. És jegyezzétek meg, aki elvesztette a csatát, az elvesztett mindent. Tekintélyt, bizalmat, mindent. És aztán jövünk mi, becsületes szociáldemokraták. Tehát édes barátaim, a helyzet a következő: lent