Jelenkor, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám - PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉNEK - IllyésGyula: Petőfiről emlékezve

ILLYÉS GYULA Petőfiről emlékezve A költők gyakorlatiak. Honnan származik a legenda, hogy a való világban csak cset­­lenek-botlanak, hogy ügyefogyottak, álomvilágban élnek? A magyar költők kiválólag a gyakorlat emberei. Természetes, kivételesen nehéz a helyzetük. Balassiban három prókátor veszett el s még lócsiszárnak is jóhírű volt. Csokonai egymaga föl tudta volna állítani az Akadémiát, ha egy kis megértésre talál, ha nem épp a reális eszközök birtokosai szenvednek végzetes álomkórság­ban. Berzsenyi a leggondosabb tanulmányát a mezei gazdálkodás megújításáról készítette nyomda alá. Vörösmarty . . . Petőfi a szervezőképességével tűnik ki. Hibátlanul tájékozódik a részletekben; biztos tekintettel látja át a bonyolultságot. Mi fő jellemzője költői látásának is? Született lírikus: az első szárnycsapás sasmadári magaslatba viszi. Hogy sasmadári tévedhe­tetlenséggel tegyen különbséget a lenti valóság eladdig számba se vett jelenségei közt. Fönt lobog - kedvenc képe ez - a Tiszától a Dunáig nyúló róna felett, de lelát a sötétzöld káka közt nyakát nyújtogató gémre, a sárga fövenyen futó bogarak tarka seregére. Ilyen éles szemmel fürkészi a társadalmat is, de itt újra és újra lecsap a magasból, beavatkozik. Vörösmarty még csak dorgálja a hazáét föl-fölsivító, de aztán másra se buzduló magyarokat. Ő - mintha csak ebből a leckéztetésből tanult volna - magas han­gon beszél, de nem sivít. Vezényel. Még­pedig úgy, hogy közben magyaráz. Vagyis tábort szervez. Lajra és újra tábort csinál. De sosem magának. Közösségi lélek. Elöl jár, igen. De az ügy a gondja. Megesik, hogy előresiet, már-már elszakad a gyűjtötte hadtól. De ekkor is­­ neki van igaza. Neki volt igaza, ahogy az idő minden esetben neki helyeselt, a mellé­ zárkózásával. Soroljuk föl minden esetet, amikor példát adott, hogy mi volt - és még többször, mi lett volna - a helyes teendő, gyakorlati szempontból is? !

Next