Jelenkor, 1982. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

1982-07-01 / 7-8. szám - Takáts Gyula versei

Aki hazáját soha Akkor Pireuszból kifutott a hajó és fedélzetén vagy fölötte? ... De Egina felé siklott hogy megtalálja amit nem is keresett mert mindig tudta van ... S most látta is. A kikötőben a régészek mutogatták és ő nem a köveket a templomot nézte csak mely kezdettől vezette haza őt aki hazáját soha el se hagyta és mégis megérkezett És akkor odadőlt a csiszolt oszlopok szilárd és fényes árnyékához mint otthon a vályogfalhoz szokott... Hallottam és értettem is Azon a tájon ismét láttalak Fejünk fölött nem madarak kék lombok közt lengő halak keringtek s szárnyuk fénylett a mindig néma hínárok alatt A fekete-türkisz barlangból jöttél és mosolyod érintve vádjamat hallottam és értettem is szavad A nyelvet melyet nem a nyelv s mégis a legnagyobb nemzet beszél amíg csak földünk ez a föld Hallottam, ezen szólítottál hogy hazajössz s hangod hullámain elült a csillámló mosott homok akárcsak ott talpunk alatt azon a régi-régi lídon

Next