Jelenkor, 1985. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7-8. szám - Csorba Győző: Anti-Orpheusz (vers)

39 JELENKOR CSORBA GYŐZŐ Anti-Orpheusz A Felvilágból le az Alvilágba vezeti Eurüdikét, vagyis hát inkább szeretné vezetni. Ő maga nem önként indult oda: az istenek parancsa volt, s lám egyre mélyebb útgyűrűkbe süllyed. Önzésből hívta Eurüdikét, hogy ameddig lehet, ihlesse dalra, s Eurüdiké tétován követte. Az istenek ezt a visszás viszonyt nem éppen lelkesedve de némi engedékenységgel engedik. Eszerint Orpheusz többször is visszanézhet, (hogy hányszor, azt csak az istenek tudják maguk, ám hogy Eurüdiké mikor szakad le, tűnik el Orpheusz nem sejtheti). Megy hát a dalnok, megy az Alvilágba, de körülötte még a Felvilág: fák, bokrok, a szokott díszlet, a kert, kép, zene, gondolat, ház, város, emberek. Orpheusz nem lát semmit, és nem is hall: Eurüdiké költözött Szemébe s fülébe a finom léptek nesze. Meg-megszólal a lelke, figyelmezteti: „Eurüdiké arca még piros, lábai szökdelők, szeme töretlen, szájában több a méz, mint az epe, miért hinnéd, hogy mindvégig követ?" 609

Next