Jelenkor, 1986. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám - Cseres Tibor: Károly-Karcsi-Carol (regényszál)

kalommal tanúja lett Karcsi (Carol) oknyomozó vizsgálódásának s az orsó­férgek ránduló úszását maga is észlelve, nem intette meg fiát, hanem tovább folytatva a közös megfigyelést, átvitte ott szimatoló kutyájukra a tapasztala­tot. Diána is szenved a véghurka viszketegtől, különben nem nyalná magát megemelt hátsólába között fektében hátranyelvelvén. Diána bárány-magas fe­kete szuka volt, szemöldöke és mancsai barnasága bájolták el kicsi korában a barátkozókat, bár fajtáját senki nem tudta meghatározni: korcs volt, de nőt­­tében is kedves maradt a Szaplonczay-Moldován udvarokon, miután nevében is, a magyarul is románul is jól használható Diánában megállapodtak. Előre nem beszélte meg tervét a családdal Moldován, hanem egy tapasztalt nyúzó­ cigánnyal. Mikor a cigány jelentkezett, Moldován darabka szalonna­bőrrel átcsalta Diánát a Szaplonczay-udvarból a Moldován-udvarba, ahol éles kacérkés várakozott egy kézben. Mikor a kapu becsukódott, Diána farolva morgott, gazdája hiába csití­totta. A cigány is félt. A ház felé hátrált. Ekkor Moldován, tervét féltve, szóval irányította a teendőket. - Tedd le késed a tornác kávájára. A cigány megtette. A kutya indulatos mozgása, mintha enyhült volna. Moldován letérdepelt a szelíd állat mellé, mellső lapockáit erősen megragadta. - Most kerüld meg az udvart, ott a fészer sarkában találsz egy bunkót. A cigány megtette. - Megvan a bunkó? - Megvan Domnule. - Ragadd meg s halkan kerülj mögénk. A cigány mögéjük került. - A kutya neve Diána. Neve hallatán a kutya lombos farka barátságosan intett. - Egyetlen csapással üss Diána fejére. A cigány megtette. Moldován arcára vékony vérsugár szökött. Elengedte Diánát, a vályúhoz indult, hogy a vályú vizében lemossa arcát. A cigány már nem félt, nyakon ragadta a vonagló kutyát s a fészer ge­rendájához vonszolta. Ott juhok nyúzásához két kampó szolgált, de mielőtt hátsó lábainál fogva felakasztotta volna a mozdulatlan hullát, visszaballagott nyúzókéséért a tornác kávájához. S mindezt látta a tizenegyéves fiú, Karcsi (Carol), aki ezen a nyáron az algimnázium második osztályába készült. A kiskaput nyitva hagyták. Moldován meglepődött, szándéka ellen volt, hogy kisfia lássa az ő meg nem beszélt tervének teljesülésében, de nem kergette el. - Nagyanyádnak egy szót se erről! Karcsi megértette. - És anyukának? - Neki se! Senkinek se. Diána elkóborolt, nem tudjuk hová. - Azt kell mondani? - Azt. Karcsi megértette. Moldován bezárta a kiskaput, nem kívánt még egy hívatlan vendéget, s maga is odaállt a szín elé, fiacskája mellé, hogy nézze a cigány munkálko­dását. A cigány feladata mesterének bizonyult: balkeze két ujjával vezette a

Next