Jelenkor, 1987. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám - Mészöly Miklós: My Jo (Etűd, két öreg hangra)

MÉSZÖLY MIKLÓS My Jo Etűd, két öreg hangra Szereplők: Férfi és Nő, két öreges hang. És a V­er­smondó hangja. Nincs szövegközti rendezői utasítás. Ez annyit jelent, hogy többféleképpen képzelhető el a szöveg akusztikai környezete s ez többféleképpen árnyalhatja a szöveget. A gondolati, szóképi elemek, kihagyások megengedik ezt: asszo­ciációs bázisok kívánnak maradni. Elképzelhető foszlányos zene is, talán We­bern, Kurtág foszlányai. Egyéb akusztikus zörejek, térhatások a választott értelmezés szerint. Mindenesetre: a halálról van szó. S ahhoz se viszonyulunk egyformán. Bármilyen felfogás­­ itt - hiteles lehet. A szöveg­sáv nem szűk: mórikáló filozofálgatás, tragikomikus pátosz, lírai esettség, mazochista bele­nyugvás, világ és jelenség abszurdizálás, fekete humor, szemérmes hit és biza­kodás. A játék szellősen lassú. Hegyre föl­ballag. A tetőn megpihen. S ott már minden még sallangtalanabb. VERSMONDÓ John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek, hetelé ballagunk már kéz­ kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem. FÉRFI Itt merre menjünk most? Tovább? Ne Igen ... csak nem könnyű már. Lehajlanak a fák. ’FÉRFI Nevetséges. Hiszen kivágtuk. Emlékezhetsz rá ... Mikor még volt kedvünk ilyesmihez, kirándultunk ide és kitisztogattuk a kilátást. A szigetbelsőből pontosan meg lehetett célozni a 1

Next