Jelenkor, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám - Takáts Gyula versei
TAKÁTS GYULA Mint a gyökeret vert sejtelem Itt, de mégsem úgy, ahogy a forráson a nap, kútban moha-virág, vason a rozsda vére, de mint a gyökeret vert sejtelem élek holt pincék, várak és templomok között, akár időtlenül a csönd.. . Mint akit közéjük vezetett zászlók és nagy szavak helyett egy ezüst kérgü füge-hot. .. És mindig ott és úgy, ahol sohase híd, se föld, sziget. Arasszal csak döngölt utak, eltűnt kulcsok, bezárt kapuk s a berki tőzeg-láp hűslángú jelei fölött. . . A sok formás minden között kezemben mindig ott az a pohár!... Érzékeny, tág körével a mindig szomjúság, mely kövön, ostyán és papíron át zöld térben rajzol kerteket.. . És szól az éber, nagy kakas, hogy hol és mért áll ott a ház? A kéményén miért a vár? .. . Kié a bádog, csöngető kereszt, és csonkolt lábával Krisztus hová vezet? ... Elém, ha jön kriptákon át, mindig a mai gazda jön. Soha a régi pergament, s kezében tartja versemet...