Jelenkor, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám - Takáts Gyula versei
Együtt írtuk: a ház, a park, az ezüst kérgű füge-bot s talán az a pohár s amit szomjas körén hozott... A dór lelke velem Saru, vaságy és kell-e több? Körém szoborként áll a szép. Talpa alatt rózsaszínű a föld, s ahogy érintem fügefám kezét, messzi délről adja a hírt. - Ott voltál. . . Láttad, és tudod... Olvastad is ki róla írt... — Idézzük együtt Marathont. A dór lelke velem!... Az oszlop jelképnek itt bazaltja állt, idézni közvitézt, királyt, így állnak itt és néhanap letépve maszkjuk, fényben úszva valaki mellém áll fölkoszorúzva. /