Jelenkor, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám - Tolnai Ottó verse
TOLNAI OTTÓ mi volt kérded a legszebb dániában mi volt kérded a legszebb dániában kapásból válaszolhatok a repce igen a repce a keresztesvirágúak családjából még a tenger felett ahogy megpillantottuk a repcetáblákat az volt a legszebb mint ikonokon az angyalok arca köré úgy olyan áhítattal tengettek a dán parasztok leheletnyi aranylemezeket a földre s arra száll a harmat azon csillag remegve és a repcetáblák tengerbefutó csíkjára landolunk mi is akárha a keresztesvirágúak valami furcsa hadjáratában a sötét templomokból összegyűjtötték volna mind a fény írt ikont s kirakták volna őket a földre hogy erős fényük gerjessze a pislogó napot a repce volt a legszebb még a tenger felett ahogy megpillantottuk a repcetáblákat az volt a legszebb meg az volt a legszebb ahogy beléptünk a koppenhágai kierkegaardba (a sírkert) sörén kierkegaard a filozófus sírját keresendő és a sima füves sírokon szanaszét félmeztelen napozó szőke lányok seregét pillantottuk meg igen az volt a legszebb ők azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon akárha a feltámadás fanfárjait véltem volna hallani akkor meg később majd még egyszer Kelsingőrben jóllehet egyszerűen csak arra gondoltam eldőlök hisz egy golyónyi ha nem sortűznyi ólom már úgyis összegyűlt a szívemben ledőlök aludni akarok itt akarok örök nyugovóra térni.