Jelenkor, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám - Tolnai Ottó verse
nem fogom bántani a lányokat itt (hic et nunc) akarok meghalni s ahogy megpillantottuk azt a számunkra irreális képet annak a pillanatnak volt egy kis hányada amelyben ez a vágy valóban természetes volt mi sem normálisabb nem volt benne semmi a nyegleségből amiré most így leírva lett márminthogy a meztelen lányok közé akartam heverni ott a sírokon noha tényleg azt akartam az volt a legszebb dániában azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon és ahogy Kelsingőrben a turisták között felismertem Kosztolányit az volt a legszebb különös mód a sírkerti látomás szépségének éppen azt a dimenzióját fokozva amely csakis iszonyúnak mondható tudod kosztolányi többször is emlegette emlegette az uránágyú alatt feküdve miközben felesége karmos ilonka a hamletet olvasta neki eredetiben és aranyban sosem is olvasták szebben és igazabbul a hamletet meg ahogy Stockholm havas utcáin imbolyogtak szegények olyanok vagyunk mint a bélpoklosok írta felesége mint árnyak a pokolban tudod mindig emlegette hogy ha legközelebb jön északra átugrik Koppenhágába (Oroszországba) hát most átugrott át ott ahol a legkeskenyebb ahol szinte semmi sem választ el a túlvilágtól helsinborgból helsingőrbe egy kis turistacsoportból meredt ki délceg alakja akkor véltem hallani ismét azokat a fanfárokat hosszú drága sáljáról akár angolnak is nézhetem ha közelebb lépve nem veszem észre a drága sál csurom vér akárha valami kocsmai veszekedésben nyakon döfték volna ám ő e döfésre mit sem hederítve halálában is csodálkozva rótta a csak rá jellemző semmis megfigyeléseket a lét a semmis nyomokban mutatkozik legszívesebben rótta arról hogy milyen kicsi is ez a kronborg akár az a palicsi homokvár mit csáth tal csöpögtettek s azon nyomban tele is engedtek szellemekkel milyen kicsi neki aki buda monumentális méreteihez szokott arról hogy semmiképpen sem ez az eredeti hanem az a Shakespeare és arany szavaiból szavaik aranytégláiból rakott ez a libafospatinája csak másolat papírmasé és ahogy feltűnt kimeredt hirtelen úgy is tűnt el előlem egy nyikorgó kis kék tapétaajtón az volt a legszebb