Jelenkor, 1993. július-december (36. évfolyam, 7-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám - Balázs Attila: Egy idegroncs apa intő levele (avagy jelentékteen töredék a képzettárstalanság irdatlan kövületéből)
BALÁZS ATTILA Egy idegroncs apa intő levele avagy jelentéktelen töredék a képzettárstalanság irdatlan kövületéből, avagy fennkölt beszéd egy alpári egérlyukhoz (Régi regényrészlet) hát érdemes álmaink világát? Ha messzi, kinti utakról érkezel, és a bejáratban megtorpansz egy pillanatra, zavartan törölgetve le két mesés bakancsodról távoli utak sorát, mert még nem tudod, kinek a lakásába toppanhatsz; ha a hosszú utak porától fáradtan káprázó szemed előtt számok és betűk összeolvadnak, hogy szinte valamiféle csodás és véletlenes „felsőbb beavatkozásként" immáron tudod: selymesen ritkás, lenfanszőrzetű segítőangyal álljon eléd, ajtót nyitó kulcs alakját öltve, kisvártatva elrebbenve, akkor magadra maradsz a szobában, melyben sorrendben immár erre is emlékezhetsz, akár egy szőke szőrszálra, jobbról balra: hommage a nagy sakk-matt íróasztal márványlapja. Villanysparkerd, deszka: egy negyedik garnitúrából való hajlott könyvespolc - egy vaksi, félnótás kanárikakas kissé halkuló trillázása a poros könyvek felett, összedrótozott asztali lámpa. A lámpát bedugod az egérlyuk torkába, azon elmélkedve, vajon merre lehet a másik vége? Ahonnan jöttél, tán nem oda vezet vissza? Valamely rejtett vájatokon, járatokon, alagutakon. Nem teljes egészében, de nem hagy nyugton, akár egy bedőlt falú tanya képe. Egészen halk, hívó zenét sugároz, ami lassan minden mást elnyom, elhanyagolható neszezéssé zsugorít, s akkor érzed, rövidesen menned kell, csak nem akarsz hinni a fülednek, hátul kis gömbölyű papírgalacsinokat eregetsz. Felállítod magadnak a tilót, ám az se állíthat már meg. Hosszú mozdulatlan várakozásában széked az egérút felé fordítva. Rögeszméddé válik ez a lyuk, akár a szirének dala, a szökés szirének muzsikája, ami valamikor még ellenállhatatlan szirénahangjával az egyébként erényes Winnetout is rabul ejtette. Készülődsz valamire? A tárgyak fokozatosan eltünedeznek, prézlivé válnak, kihullanak a látók.-