Jelenkor, 1994. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)
1994-07-01 / 7-8. szám - Marno János verse
MARNO JÁNOS Átokkávé Kávét felhajtottam, kinn forró ég fogadott, bármint találtam arra kikivel egymásra átpillantottunk, remegett, lanka állán a fogyaték. Szeme dülledt. Az esemény kézenköze - előbb a gőzben 25 perc, ott ütköztem meg rajta, hogy megnéz... (Mindig az első körülményben a vég.) A bőre rubensi (márvány) fehér, mivel a gőzkamra páraszaga vegyült; nemsoká majd egy gyerek ült közénk, kövér, és nem is oly ujjam egyedül. Düh habzik számra, hogy ha hozzám ér... Szülője, testvérei jöttek, mentek, esdekelt a hőmérséklet váltig, rajtam a víz hol kivert, reám is hűlt. A Lankán a szürkéssárga vajszín nem pergetett gyöngyöt. Állott a szünet. Kávé sem fordult meg a fejemben, magamat magam ellen még ajtam 609