Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Végképp minden támasz

Ov TANDORI DEZSŐ Végképp minden támasz „Ami eldől nem áll" Megmondhatatlan: melyik pillanatban. Megmondhatatlan: milyen fordulat. Történt egyáltalán: megmondhatatlan. S idejéről, hogy felett vagy alatt. Falak túlján iszonyú hangerő üvölt mindig, nyilvánvalóan, csak épp nincs mindig megnyilvámdóban, csak tudomásod szerint jön elő hegyomlás esélyéből, szikra-vázból, melyet láng-anyaga még nem akar kitölteni, vagy képzetként kavar ház-tölcsért tornádó vagy bombazápor: a magányos őrült. „Józan vagyok", mondod, és tűröd, ha magad nyugodt maradnál is, tárgya légy oly erőnek, melynek az igazságtevés: előleg a maradandó, úgyis maradandó hazugság körmönfont diadalára, vagy kirakhatatlan a trükkös ábra, mert tetvéig-részletezett a vad-ló. Végképp minden ilyképp kirakhatatlan. Nem ikerfotel, melyben, újdonat gyermek, első napjaidat, éjeidet élted, aztán leroggyan fél évszázad után rugós ülésük, karfájuk valagaddal nyüstölöd, így magad alatt, s mindenek fölött, szétromlik a páros, és születésük elveszíti jöttöd emlékeit. A szobában nem állnak már meg, itt 737

Next

/
Thumbnails
Contents