Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Végképp minden támasz

OLTANDORI DEZSŐ Végképp minden támasz Megmondhatatlan: melyik pillanatban. Megmondhatatlan: milyen fordulat. Történt egyáltalán: megmondhatatlan. S idejéről, hogy felett vagy alatt. Falak talján iszonyú hangerő üvölt mindig, nyilvánvalóan, csak épp nincs mindig megnyilvánuoóban, csak tudomásod szerint jön elő hegyomlás esélyéből, szikra­vázból, melyet láng­anyaga még nem akar kitölteni, vagy képzetként kavar ház-tölcsért tornádó vagy bombazápor, a magányos őrült. „Józan vagyok", mondod, és tűröd, ha magad nyugodt maradnál is, tárgya légy oly erőnek, melynek az igazságtevés: előleg a maradandó, úgyis maradandó hazugság körmönfont diadalára, vagy kirakhatatlan a trükkös ábra, mert tetvéig­ részletezett a vad­ló. Végképp minden ilyképp kirakhatatlan. Nem ikerfotel, melyben, újdonat gyermek, első napjaidat, éjeidet élted, aztán leroggyan fél évszázad után rugós ülésük, karfájuk valagaddal nyüstölöd, így magad alatt, s mindenek fölött, szétromlik a páros, és születésük elveszíti jöttöd emlékeit. A szobában nem állnak már meg, itt „Ami eldől nem áll" 737

Next