Jelenkor, 2002. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám - Konrád György: Fönn a hegyen napfogyatkozáskor: Két fejezet az Egy vendég naplója című könyvből
j^*v KONRÁD GYÖRGY IU: Fönn a hegyen napfogyatkozáskor Két fejezet az Egy vendég naplója című könyvből A huszadik század utolsó évében egy romos Szent György-hegyi présház tornáclépcsőjéről verőfényes nyári napon hegyeken és öblökön át nézhettem a világ színeváltozását, szürke homályba merülését. Vártam a teljes elsötétülést, volt bennem egy kevés remegés, el bírtam képzelni, hogy ez a nappali sötétség itt marad, de kisvártatva a tó, a szöllőhegyek, a fasorok és a templomtornyok lassú és feltartóztathatatlan tündöklésbe fogtak, és az emberi léptékkel mérve ritka csillagászati mutatvány véget ért. Bárhova megyek, ne feledjem, hogy ennek az időtlen romlépcsőnek és ennek a gyorsan múló napfogyatkozásnak a kiágazásában vagyok, szüntelenül azon a napon, amelyet végsőnek ordítottak a jövendőmondásra meghívott részeg táltosok még tegnap este egy kertben, ahonnan elbúcsúzva a világvégi őrjöngést jó volt felváltani csendes úszással a tóban. Három ablakom előtt a gyalogjárók áthaladnak a látóhatáromon, az öregek botozva, ritkásan lépnek. Üdvözöljük egymást a föl-alá járó helybeliekkel. A falu legszegényebb öregembere a kocsmából jövet a házunk előtt a virágágyba néha beleesik, délelőttönként még a háza előtti lócán botra támaszkodva a hársfa alatt bólogat. Ha több pénze volna, többet inna. Az öregek egyedül maradnak, egy darabig tudnak még élni mindazok nélkül, akik az életüket alkották, azután már nem. Nyitva van az ablak, a szobámban az asztalomtól kilátok a hegymagasi valóságba, és vagy a fiaimat látom népes baráti seregletükkel gomolyogni, vagy a szomszédos idős asszonyokat meg a traktorost, a talajgyalust, a pásztort, a szo